Államfői sajtóértekezlet


Pozsonnyal ellentétben, Románia nem tesz engedményeket
Tiszta víz a keserű pohárba
A dési kibeszélés
Tegnapi sajtóértekezletén Ion Iliescu államfő részletesen foglalkozott a tömegprivatizáció kuponbejegyzési szakaszának sikeres befejezésével, az ellenpropagandával, amely végigkísérte az akciót, hangsúlyozva, hogy míg Németország, Magyarország, Lengyelország külső tőke segítségével boldogul, mi saját erőforrásokra alapozzuk a gazdasági szerkezetátalakítást, de az e téren elért eredményeket a politikai szenvedélyben elsötétült agyak nem akarják észrevenni. Hogy kik azok, arra később újságírói kérdésre sem óhajtott válaszolni. A hosszú, nehéz téllel kapcsolatban a megkésett mezőgazdasági munkák mielőbbi megkezdésére szólított fel, figyelmeztetve arra, hogy tulajdonformájától függetlenül a föld nemzeti vagyonrész, majd felemlegette azokat a vádakat, hogy ő a kolhozjellegű szövetkezetek újraalakítására törekszik. A mezőgazdasággal kapcsolatban sok a zavaros ügy, példaként említette a nyári búzaválságot, amikor sokan vádolták a kormányt, hogy nem vásárolja fel az egész termést.
Előterjesztésében az elnök részletesen ismertette kaukázusi útjának várható kihatásait, amelyek, ellentétben a rosszindulatú kommentárokkal, szerinte nemcsak Romániának, hanem egész Európának kedveznek. A felkeresett térség ugyanis nem szegény és nem Kelet, hanem a világ egyik leggazdagabb olajlelőhelye, amely eddig Moszkván és Ukrajnán keresztül kapcsolódott Európához, de most elszigetelődött. Ezért lenne áldásos a selyem útjának újjáépítése a Fekete-tengeren keresztül, elsősorban a dunai államok, így Magyarország, Ausztria, Szerbia számára, amelyeknek nincs tengeri kijárásuk. Kaukázusi útjának politikai jelentőségeként említette, hogy a térség országai függetlenségének erősítése ellensúlyozza a szovjet restaurációs törekvéseket.
Szintén külön fejezetben foglalkozott a román-magyar megbékélés kérdésével, hangsúlyozva, hogy a magyar fél ahelyett, hogy az itteni demokratikus erőkre bízná a magyar kisebbségről való gondoskodást, ragaszkodik ahhoz, hogy törvényerőt kapjon egy olyan ajánlás, amely nem épült be a nemzetközi jogrendszerbe.
Előterjesztésének végén elverte a port azokon, akik külföldön panaszkodnak a romániai kormányzatra, de ezzel kapcsolatban sem kívánt neveket említeni.
Újságírói kérdésekre adott válaszaiban többek között megerősítette következetes álláspontját az 1201-es Európa Tanács-i ajánlással kapcsolatban. A pozsonyi kormányzattal ellentétben, Románia nem tesz engedményeket, nem hagyja, hogy a közösségi jogokról szóló fejezet bekerüljön az alapszerződésbe, mert az csak további nézeteltéréseket okoz, amilyen most a szlovák-magyar ellentét amiatt, hogy a szlovák parlament csak értelmező adalékkal volt hajlandó elfogadni az alapszerződést.
Többen érdeklődtek a jelenlegi államfő újabb elnökjelöléséről. Megtudhattuk, hogy ha jelölteti magát, csak az RTDP színeiben indul a választásokon, függetlenként nem. Döntéséről azonban csak a helyhatósági választások eredményhirdetése után nyilatkozik. Később arra a kérdésre, hogy mennyiben befolyásolják döntését a helyhatósági választások eredményei, azt válaszolta, hogy teljesen mindegy, milyen pártok jutnak a helyi közigazgatási testületek élére, az nem befolyásolja elnökjelölését. Petre Roman elnökjelölése sem zavarja, bárkinek alkotmányos joga, hogy megpróbáljon elnök lenni. Más dolog is – elnézést a tükörfordításért – hidegen hagyja az elnököt, például az, hogy miket szokott nyilatkozni Vadim Tudor. Egyébként üdvözli szándékát, hogy egyelőre abbahagyja támadásait.
Dan Mircea Popescu háztartási költségvetésével kapcsolatban nem kívánt nyilatkozni. Mint mondotta, csak „átlósan” olvasott el néhány kritikai véleményt, nem mélyült el a probléma tanulmányozásában. (Emlékeztető az olvasónak: a munkaügyi miniszter családi fogyasztói kosara havi 260 000 lejből megtelik és még szórakozásra is jut.)
Az RNEP áldatlan szerepére vonatkozó kérdésre a válaszhoz a történelembe nyúlt vissza. A négy évvel ezelőtti választások után nem volt győztes párt. Az RTDP minden parlamenti párthoz felhívással fordult, hogy együttes erővel húzzák ki az országot a katasztrofális helyzetből. Az ellenzék azonban erre nem volt kapható, gáncsoskodásra rendezkedett be, abban reménykedve, hogy néhány hónap múlva összeomlás következik be. Ebben a kényszerhelyzetben alakult ki a kormánykoalíció, mert „a politikában az ember azzal szövetkezik, akivel tud”. Végül a kérdező állhatatosan ismételt kérdésére az elnök kimondta: az RNEP jelenléte nem rontja a kormányzat nyugati mozgásterét. Ott is reálpolitikusok döntenek fontos kérdésekben...
Mi a véleménye arról, hogy az RTDP az adófizetők pénzéből, az államkasszából finanszírozza választási kampányát? Erre a kérdésre azt válaszolta az elnök, hogy a világon mindenütt így járnak el a kománypártok, de feltételezése szerint egyes ellenzéki pártoknak több pénzük van.
Ha nem indul az elnökválasztáson, kit javasolna maga helyett? – hangzott el a kérdés, amire felfokozott érdeklődéssel várta a választ a hallgatóság. Az utód megnevezése helyett ezt kapta: nem az államelnök feladata az RTDP új jelöltjének kiválasztása.
Tajvan hovatartozásával kapcsolatban az Új-Kína hírügynökség munkatársa megtudhatta, hogy Ion Iliescu kínai területnek tekinti a szigetet, és reméli, hogy hongkongi elgondolásra megvalósul a két rendszer együttélése egy országban. Az ITAR-TASSZ orosz-román alapszerződéssel kapcsolatos kérdésére a válasz a Ribbentrop-Molotov egyezményre összpontosult. Az államfő emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió egykori parlamentjében egyszer már elítélték azt az erőszakos határváltoztatást, és ha Oroszország a Szovjetunió örökösének tartja magát, szintén semmisnek kellene hogy tekintse az inkriminált szerződést. Ez nem jelentene határmódosítást.
Operettízű kérdést is feltettek, de Ion Iliescu türelmesen válaszolt rá: a moldovai lej egyelőre, ismeretei szerint, nem veszélyezteti a romániai pénzpiacot.
A pergő ritmusú sajtóértekezleten elhangzott néhány mondat, amely újabb nyersanyagot szolgáltat a politikai szatíraújság szerkesztőinek. Például a kuponiádával kapcsolatban: Biztosítottuk az állampolgároknak a jogot, hogy legyen egy papírjuk.