Párbajszünet kizárva


Jóhiszemű vagy szerepjátszó pacifisták szívhez szóló felhívásokkal fordultak a szembenálló felekhez: a helyhatósági választások idejére függesszék fel egymás felfüggesztését. Vagyis a rendkívüli kongresszus hívei ne erőszakolják a csúcsvezetőség leváltását, a csúcsvezetőség pedig gondolja meg Kincses Előd menesztését.
Tehát vannak, akik elhitték – vagy valamilyen érdekből elhitetnék a választópolgárral –, hogy a marosvásárhelyi csetepatét a tanácsosi helyek elosztása váltotta ki. Pedig meg kellene szoknunk végre, hogy a látható jelenségeknek néha az ellenkezője sem igaz.
Ezt példázza a közvélemény-kutatási felfedezés is, amely a közelmúltban felhívta a figyelmet, hogy az RMDSZ népszerűsége mindenütt növekedik, csak a Bánságban nem. Első olvasatra mire gondolhattunk? Ha Toró T. Tibor Besztercére költözne, a legközelebbi felmérés a határőrvidékiek körében mutatná ki a Reform Tömörülés úgymond bomlasztó szerepét. De a magyarázat nem ilyen egyszerű. Toró bárhova költözhetne, az RMDSZ népszerűsége sehol sem csökkenne olyan drámai mélységbe, mint Marosvásárhelyen, ahol alig hétezren vállalták az előválasztás fáradalmait. Ez a baljóslatú fásultság a levegőben volt, társadalomtudósaink bizonyára érzékelték. Miért nem jelezték legalább az RMDSZ-tagoknak, titkos csatornákon?
Most a Maros megyei RMDSZ-székházat ostromgyűrűbe záró Markó-hadosztály szolgáltat találós kérdést. Tényleg annyira fontos, hogy ne a leghűségesebb 7000 RMDSZ-tag választottjai, hanem a Központi Politikai Végrehajtó Bizottság kiszemeltjei kerüljenek a városi tanácsba? Érdemes ezért országos – Erdély más településeinek választási eredményét is befolyásoló – botrányt kavarni? A szónoki kérdésekből elég.
Ha mégis annyi energiát öltek Kincses Előd kigittelésébe, annak nyomós oka van. A helyhatósági választásnál sokkal nagyobb tétje van a parlamenti választásnak! Néhány hónap múlva eldől, kik nem jutnak vissza a frissen megemelt fizetést és inkább oda- mint ideadó igyekezettel kiépített kapcsolatokat jelentő bársonyszékekbe. Márpedig ha Kincses Előd a helyén marad, ő a parlamenti jelöltlista összeállításakor is kiáll a népakarat mellett, mint Zonda Attila tette négy évvel ezelőtt, felborítva a magasabban fekvő székházban kifundált „algoritmust”. Aki nincs a szenátusban vagy a képviselőházban, nem válik automatikusan az SZKT tagjává (esetleg csak akkor, ha újabb „automatizmusokat” visznek az alapszabályba), nem szavaz egyöntetűen pártunk és kormányunk politikája mellett stb. A parlamenti választás kihatása tehát felér egy tisztújító kongresszuséval. Ezért naiv dolog elvárni, hogy a Maros megyei elnököt felfüggesztő csúcsvezetőség párbajszünetet kössön. Ha a szövetségi és ügyvezető elnökség, a kampánystáb, az SZKT legalább 80 százaléka most politikai rugalmasságot, bölcsességet tanúsítana, veszélybe kerülne az a személyi folytonosság, amelynek jegyében lebonyolították a csíkszeredai újraválasztási kongresszust. Kincses Elődöt tehát óhatatlanul meneszteni kellett, még annak árán is, hogy a belháborúra ráfizetünk a helyhatósági választásokon. Sőt, a várható júniusi kudarc után előreláthatóan tovább fokozódik a romániai magyar választópolgárok közönye.
A mindenre elszánt kampánystáb felkészült arra a balesetre is, ha a parlamentbe egyetlen képviselőnk kerül be hírmondónak. A hivatalos állásfoglalásokban majd a Reform Tömörülés és Kincses Előd lesz a hibás, hogy tovább erősödjön a szövetség jogszerű, helyesebben alapszabályzat szerint jogszerű vezetőségének látszólagos pozíciója. A bűnbakok sorában jelentős szerepet kap a sajtó bizonyos része – erre is előlegeztek néhány vad utalást a központi sajtóosztály legutóbbi bukaresti szemináriumán.
Ezért a szavazópolgárok ne reménykedjenek párbajszünetben, hanem – az eddigi és a további botrányoktól függetlenül – menjenek el szavazni júniusban. Hogy ne váljon be azok számítása, akik a helyhatósági választások kimenetelét feláldoznák csoportérdekek oltárán.
A parlamenti választások idején majd meglátjuk, mihez tartsuk magunkat. Attól függ, kik tolakodnak érdemtelenül a jelöltlistákra a sejthető vagy előválasztásokkal kipuhatolt közakarat ellenében.