Választói asztaltársaságok


Kikötői kocsmában egy matróz rendszeresen iszik egymagában, két pohárból. A törzsvendégek tudják, hogy távoli tengereken hajózó barátját képzeli asztaltársának.
Egyik nap váratlanul csak egy pohár rumot rendel, és mély sóhajtások szüneteiben kortyolgatja az italt. A döbbenettől a kések megállnak a levegőben. Valaki részvétteljesen érdeklődik:
– Csak nem szenvedett hajótörést a kollégája?
– Dehogy! Ez az ő adagja. Én leszoktam a piáról.
*
Helyettesítsük be a matrózt az erdélyi magyar választópolgárral, a rumos poharat pedig a szavazóurnával, és keressük a megoldást az aktuális problémára: mit tegyen az, aki a tíz fényes, különösképpen az utóbbi négy fényéves év hatására leszokott a szavazásról?
Nos, gondoljon társaira, akikkel a határtalan reménységek korszakában együtt politizált, és akik most távoli tengereken hajóznak. Közöttük biztosan akadnának olyanok, akik a szavazókörzet közelébe sem mennének, mert ilyen a vallásuk, vagy mert így akarnák megtorolni korábbi sérelmüket, esetleg talán azért, mert a listára felkerült egy számukra ellenszenves fickó, vagy épp ellenkezőleg, nem jutottak a válogatott keretbe a legrokonszenvesebb személyek – ők maguk. Stb., stb. Hosszasan sorolhatnánk a viselkedésformákat, amelyek az előző választások idején is megnyilvánultak.
De a távolban hajózó honfitársaink között szép számmal vannak olyanok, akik időjárástól, RMDSZ-politikától, jelöltlistától, sárdobálástól függetlenül most is a tulipánra szavaznának. (Nem váltak absztinensekké, mert a kormányszereplés közvélemény-kutatásokban kimutatott kimagasló eredményeit nem érzik a bőrükön.) Tehát az itthon maradt választópolgár, aki leszokott a szavazásról, valaki helyett mindenképpen el kell hogy fáradjon a szavazókörzetig. Úgy, mint a matróz, aki antialkoholista lett, de társa helyett üríti a poharat.
Ez a magatartásmodell számos településen különösen üdvös lenne. Kolozsváron például a maradék erők maximális mozgósításával az RMDSZ-jelöltek megközelítőleg annyi szavazatot kaphatnak, mint az előző választások idején. Ez azt jelentené, hogy a jelenlegi hatnál kettővel több magyar tanácsos lenne a helyhatóságban, ugyanis az ötszázalékos küszöb alkalmazásával a helyi RMDSZ-szervezet is részesülne a kis pártok elvesző mandátumainak újraelosztásából. Ezt a lehetőséget nem szabad kihagyni. A több tanácsos nagyobb eséllyel küzdhetne a magyarellenes intézkedések, a felesleges kiadások, a helyi adók növelése stb. ellen. (A transzfeleki alagút, a külmunicípiumi föld alatti vasút és más Funar-tervek ellen természetesen nem kellene küzdeni. Ezek maguktól válnak közröhej tárgyává.) De mit rendeljen távollevő asztaltársának az a választópolgár, aki teljesen elszórványosodott vidéken tengeti napjait? Méregpoharat a legjobb barátai helyett sem szívesen hajt fel az ember. Márpedig az ötszázalékos küszöb azt jelenti, hogy ott, ahol elgyérítették a magyar lakosságot, hírmondónak sem jut be képviselője a helyi tanácsba, tehát nem is érdemes RMDSZ-listát állítani. Ilyen települések számára politikusaink majd kitalálják az alkudozás stratégiáját, hogy arra a pártra kell szavazni, amelyik a legtöbbet ígér a kisebbségnek, csakhogy éppen az ilyen ötletektől szakad le a padlás nyolc évtizede.
A magyar lakosság részarányának van egy másik kritikus határértéke: ötven százalékon felül érzékelhető erősebben a kompromiszszumpolitika klientúrájának betokosodása a helyhatóságba (is). Az előválasztásokat nem kimondottan azzal a szándékkal szervezték meg, hogy néhány bástyáról lemondjanak az újoncok javára – magyarán: az RMDSZ-listákon maradtak a patinás nevek. Így a hatalmi betonerődítményeket korábbi szokás szerint független jelöltek ostromolják, akik most magasabb létrákat kell hogy lobbizzanak maguknak az ötszázalékos küszöbhöz. Az egyik módszer a különutas szervezkedés és listaállítás, a választópolgár azonban ettől kétségbeesik. Hát éppen ő járuljon hozzá az RMDSZ bomlasztásához? A matróz esetéhez visszatérve: ennek a helyzetnek az a dilemmája, hogy vajon a távolban hajózó kolléga rum helyett szívesen fogyasztana-e székely köményest.
Tehát ha összeszámoljuk, legalább háromélű fegyver az ötszázalékos küszöb, amelyre oly lelkesen adta áldását az RMDSZ kormányzó vezérkara. Ezért aggodalommal várjuk a helyhatósági választások kimenetelét. És azért is, mert most fogunk rádöbbenni, hány erdélyi magyar hajózik távoli vizeken.