Nyilatkozatmoratórium
Erdélyi Napló, 2000. április 25., X. évfolyam, 17. (448.) szám
Nehéz dió a külhoni magyarok jogállásának törvénytervezete. Ha megspékelik kompromisszumokkal, végleg megpecsételhetik a határokon kívül rekedtek sorsát, ha pedig olyan „radikális” megoldásokhoz folyamodnak, mint Horvátország vagy Szlovákia, netán mint Románia a moldvaiak esetében, akkor kiválthatják az anyaországi választótestület szocialista módon félrenevelt részének fékezhetetlen dühét.
A kivételes gáncslehetőséget gyorsan felismerte az MSZP. Tabajdi Csaba „határontúlimagyar-szakértőt” ráállították a problémára, hogy minden elképzelhető alkalommal csak mondja, csak mondja, csak mondja a magáét. Olyan ez, mint a primitív népek körében alkalmazott csepegtetés a meztelen fejbőrre: aránylag gyorsan bele lehet őrülni.
Szerencsére a csepegtetőgépezet gyakran meghibásodik. Egy ilyen ritmuskihagyásnak lehettünk tanúi a Tolcsvay-klubban, amikor Tabajdi arra a felmérhetetlen veszélyre irányította a figyelmet, hogy ha a Fidesz-kormányzat munkavállalási jogot biztosít a határ mentén élő magyaroknak, akkor hirtelen 3,5 millió munkahelyet kell teremteni. Egy darabig szünetelt a csepegtetés, miután a csapkezelő figyelmét felhívták, hogy a csecsemők továbbra is pelenkában végzik dolgukat, nem az épülő BMW-gyárban, valamint a nyugdíjas háztartásbeliek sem fogják ellepni a magyarországi építőtelepeket, továbbá néhány milliónak otthon is van megélhetési lehetősége, tehát legtöbb 300.000 munkavállalóról van szó. Annyi pedig éppen jól fog a fellendülő magyar gazdaságnak.
Érdekes, illetve jellemző, hogy a másnapi „tárgyilagos” sajtóhírekből a Tabajdi-akadékoskodás kimaradt, ellenben a beszámoló még a címével is azt sugallta, hogy szocialista gondviselőnk mennyire aggódik azért, hogy jó státustörvény szülessen.
Más ellendrukkerek olyan kemény fába akarják vágatni a jelenlegi magyar kormányzat fejszéjét, amitől saját választói és a külföldi magyarság előtt egyaránt kudarcot vallhat. Mind gyakrabban hangzik el, hogy valamikor a Fidesz teljes értékű kettős állampolgárságot ígért, most pedig jóval alább hagyja. Ezt a szemenszedett hazugságot az MSZP erdélyi megbízottjai is szorgalmasan sulykolják a köztudatba. Gyorsan elfelejtették ostoba aggályaikat a katonáskodásról, az adófizetésről, a választási joggyakorlásról és más „nehézségekről”, amelyek miatt az előző kormányzat idején megoldhatatlannak vélték a kettős állampolgárság kiterjesztését néhány kiválasztottról a népesség nagyobb részére, most pedig azt szeretnék ráfogni a Fideszre, hogy a választások előtt nekünk valami újjászülinapi ajándékot ígért, és lám becsapott.
Először is: a Fidesz választási kampányában nekünk semmit sem ígért, mert a mi rokonszenvünk nem jelentett számára szavazatokat. Sőt… Másodszor: a kettős állampolgársággal kapcsolatban pláne nem ígért semmit. Határozottan kijelentette, hogy nem adhat olyasmit, amit a képviselőink nem igényelnek, márpedig legitimnek mondott szervezeti vezetőink kedvenc szavajárása szerint a kettős állampolgárság túl nagy kabát nekünk.
De különben is: hogyan fészkelte be magát a köztudatba ez a diverziószagú elvárás és ígéret? A felvezető, a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága 1998 elején azt tartotta szükségesnek, hogy majd a választások után, akár a bal, akár a jobbik oldal győz, kutatásokat kell indítani a határon túli magyarság magyarországi tartózkodásának rendezésére. Ennek egyik módja lehet a kettős állampolgárság valamilyen formája, de egyáltalán nem kötelező lehorgonyozni ennél a – térségünkben egyébként mások által kipróbált – formánál. Csakhogy a véletlenül kiszivárogtatott szándék nyomban kiváltotta a lázas hatalomféltékenységet. Egyesek berezeltek, hogy a VET népszerűségre tesz szert, ezért teljes gőzzel ráhajtottak a kompromittálására. Ugyanazt a technikát alkalmazták, mint a kormányba lépés vitájánál. Ahogyan ráfogták a kormánypartnerség teljes tagadását azokra, akik csupán a koalíciós szerződést hiányolták, az anyaországi tartózkodás rendezőinek híveire is a kettős állampolgárság partizánkodásának bélyegét sütötték.
A kormányban lenni vagy nem lenni kérdése nem mozgat meg széles tömegeket, a magyarországi jogállás rendezésének szüntelen torpedózása azonban elevenbe vágott. Ellenkampányukkal elöljáróink kivívták az RMDSZ-tagság jelentős részének ellenszenvét, ami oda vezetett, hogy a Kolozs megyei szervezet nyilatkozatmoratóriumot követelt arra az időre, amíg a probléma tudományos körbejárása be nem fejeződik.
Roppant szomorú, ha szószólóinkat hallgatásra kell felszólítani!
Még szomorúbb, hogy ennek a felkérésnek nem tettek eleget.
És most nyakunkon az újabb megnyilatkozás.
Megint felmérés eredménye járja be Erdélyt. Többek között megtudhatjuk, hogy az erdélyi magyarság körében az RMDSZ-politikusok népszerűsége növekszik, a jelenlegi magyar kormányzaté pedig csökken. Mit is mondott a viccbeli apa, amikor megtudta, hogy ikrei születtek, és az egyik gyerek fehér, a másik pedig néger? Komolyan: hogyan lehet az, hogy a magyar állam támogatását éppen most értékelik kevesebben, miután a növekvő alapítványi, logisztikai, sőt politikai támogatás mellett megkaptuk a kétmilliárd forintot is az egyetemalapításra? – hangzott el az Erdélyi Napló kérdése azon a kolozsvári sajtótájékoztatón, amelyen ismertették a közvélemény-kutatást. Markó Béla válasza így összegezhető: nemcsak az anyagiakról van szó, hanem az emberek azt érzékelik, hogy a kettős állampolgársághoz fűzött túlfűtött remények nem valósulnak meg. Következett néhány célzás azokra, akik „közülünk” elindították a lavinát. Vagyis a VET-re. Tehát ezért érdekes a magyar kormányzat népszerűségi indexére vonatkozó adat: kiegészíti a hét elején az MTI-nek adott különös nyilatkozatot, amely szerint a VET nem képvisel senkit, mivel nem tartozik az RMDSZ fennhatósága alá.
Összegezzünk: a státustörvény megalkotóinak kezét Magyarországról a „konstruktív” ellenzék pártjai, Erdélyből az RMDSZ egyes vezetői rángatják, hogy ne haladjanak, vagy rossz irányba térüljenek el.
A státustörvény kidolgozásának idejére újra nyilatkozatmoratóriumot kellene követelni. És szigorúan be is kellene tartatni, valahogy úgy, hogy aki ebbe a tárgykörbe továbbra is belepiszkol, azt nem nagyon szeretnénk jelöltlistán látni.
A kivételes gáncslehetőséget gyorsan felismerte az MSZP. Tabajdi Csaba „határontúlimagyar-szakértőt” ráállították a problémára, hogy minden elképzelhető alkalommal csak mondja, csak mondja, csak mondja a magáét. Olyan ez, mint a primitív népek körében alkalmazott csepegtetés a meztelen fejbőrre: aránylag gyorsan bele lehet őrülni.
Szerencsére a csepegtetőgépezet gyakran meghibásodik. Egy ilyen ritmuskihagyásnak lehettünk tanúi a Tolcsvay-klubban, amikor Tabajdi arra a felmérhetetlen veszélyre irányította a figyelmet, hogy ha a Fidesz-kormányzat munkavállalási jogot biztosít a határ mentén élő magyaroknak, akkor hirtelen 3,5 millió munkahelyet kell teremteni. Egy darabig szünetelt a csepegtetés, miután a csapkezelő figyelmét felhívták, hogy a csecsemők továbbra is pelenkában végzik dolgukat, nem az épülő BMW-gyárban, valamint a nyugdíjas háztartásbeliek sem fogják ellepni a magyarországi építőtelepeket, továbbá néhány milliónak otthon is van megélhetési lehetősége, tehát legtöbb 300.000 munkavállalóról van szó. Annyi pedig éppen jól fog a fellendülő magyar gazdaságnak.
Érdekes, illetve jellemző, hogy a másnapi „tárgyilagos” sajtóhírekből a Tabajdi-akadékoskodás kimaradt, ellenben a beszámoló még a címével is azt sugallta, hogy szocialista gondviselőnk mennyire aggódik azért, hogy jó státustörvény szülessen.
Más ellendrukkerek olyan kemény fába akarják vágatni a jelenlegi magyar kormányzat fejszéjét, amitől saját választói és a külföldi magyarság előtt egyaránt kudarcot vallhat. Mind gyakrabban hangzik el, hogy valamikor a Fidesz teljes értékű kettős állampolgárságot ígért, most pedig jóval alább hagyja. Ezt a szemenszedett hazugságot az MSZP erdélyi megbízottjai is szorgalmasan sulykolják a köztudatba. Gyorsan elfelejtették ostoba aggályaikat a katonáskodásról, az adófizetésről, a választási joggyakorlásról és más „nehézségekről”, amelyek miatt az előző kormányzat idején megoldhatatlannak vélték a kettős állampolgárság kiterjesztését néhány kiválasztottról a népesség nagyobb részére, most pedig azt szeretnék ráfogni a Fideszre, hogy a választások előtt nekünk valami újjászülinapi ajándékot ígért, és lám becsapott.
Először is: a Fidesz választási kampányában nekünk semmit sem ígért, mert a mi rokonszenvünk nem jelentett számára szavazatokat. Sőt… Másodszor: a kettős állampolgársággal kapcsolatban pláne nem ígért semmit. Határozottan kijelentette, hogy nem adhat olyasmit, amit a képviselőink nem igényelnek, márpedig legitimnek mondott szervezeti vezetőink kedvenc szavajárása szerint a kettős állampolgárság túl nagy kabát nekünk.
De különben is: hogyan fészkelte be magát a köztudatba ez a diverziószagú elvárás és ígéret? A felvezető, a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága 1998 elején azt tartotta szükségesnek, hogy majd a választások után, akár a bal, akár a jobbik oldal győz, kutatásokat kell indítani a határon túli magyarság magyarországi tartózkodásának rendezésére. Ennek egyik módja lehet a kettős állampolgárság valamilyen formája, de egyáltalán nem kötelező lehorgonyozni ennél a – térségünkben egyébként mások által kipróbált – formánál. Csakhogy a véletlenül kiszivárogtatott szándék nyomban kiváltotta a lázas hatalomféltékenységet. Egyesek berezeltek, hogy a VET népszerűségre tesz szert, ezért teljes gőzzel ráhajtottak a kompromittálására. Ugyanazt a technikát alkalmazták, mint a kormányba lépés vitájánál. Ahogyan ráfogták a kormánypartnerség teljes tagadását azokra, akik csupán a koalíciós szerződést hiányolták, az anyaországi tartózkodás rendezőinek híveire is a kettős állampolgárság partizánkodásának bélyegét sütötték.
A kormányban lenni vagy nem lenni kérdése nem mozgat meg széles tömegeket, a magyarországi jogállás rendezésének szüntelen torpedózása azonban elevenbe vágott. Ellenkampányukkal elöljáróink kivívták az RMDSZ-tagság jelentős részének ellenszenvét, ami oda vezetett, hogy a Kolozs megyei szervezet nyilatkozatmoratóriumot követelt arra az időre, amíg a probléma tudományos körbejárása be nem fejeződik.
Roppant szomorú, ha szószólóinkat hallgatásra kell felszólítani!
Még szomorúbb, hogy ennek a felkérésnek nem tettek eleget.
És most nyakunkon az újabb megnyilatkozás.
Megint felmérés eredménye járja be Erdélyt. Többek között megtudhatjuk, hogy az erdélyi magyarság körében az RMDSZ-politikusok népszerűsége növekszik, a jelenlegi magyar kormányzaté pedig csökken. Mit is mondott a viccbeli apa, amikor megtudta, hogy ikrei születtek, és az egyik gyerek fehér, a másik pedig néger? Komolyan: hogyan lehet az, hogy a magyar állam támogatását éppen most értékelik kevesebben, miután a növekvő alapítványi, logisztikai, sőt politikai támogatás mellett megkaptuk a kétmilliárd forintot is az egyetemalapításra? – hangzott el az Erdélyi Napló kérdése azon a kolozsvári sajtótájékoztatón, amelyen ismertették a közvélemény-kutatást. Markó Béla válasza így összegezhető: nemcsak az anyagiakról van szó, hanem az emberek azt érzékelik, hogy a kettős állampolgársághoz fűzött túlfűtött remények nem valósulnak meg. Következett néhány célzás azokra, akik „közülünk” elindították a lavinát. Vagyis a VET-re. Tehát ezért érdekes a magyar kormányzat népszerűségi indexére vonatkozó adat: kiegészíti a hét elején az MTI-nek adott különös nyilatkozatot, amely szerint a VET nem képvisel senkit, mivel nem tartozik az RMDSZ fennhatósága alá.
Összegezzünk: a státustörvény megalkotóinak kezét Magyarországról a „konstruktív” ellenzék pártjai, Erdélyből az RMDSZ egyes vezetői rángatják, hogy ne haladjanak, vagy rossz irányba térüljenek el.
A státustörvény kidolgozásának idejére újra nyilatkozatmoratóriumot kellene követelni. És szigorúan be is kellene tartatni, valahogy úgy, hogy aki ebbe a tárgykörbe továbbra is belepiszkol, azt nem nagyon szeretnénk jelöltlistán látni.