Veszélyeztetett jogosítvány
Erdélyi Napló, 2000. április 18., X. évfolyam, 16. (447.) szám
Az román–magyar alapszerződés dicséretét – lásd az MSZP-s pártelnök és RMDSZ-es elvbarátainak iparkodását – általában az agyhasználati jogosítvány felfüggesztésével, különösen most pedig végleges bevonásával lehetne büntetni. A Tisza élővilágának elpusztítása, majd az azt követő árvíz bebizonyította, hogy a Horn-kormány az alapszerződéssel nemcsak az erdélyi magyarokat árulta el, hanem Magyarországot is. Belement a trianoni és a párizsi határrajzolgatás megalázó jeleneteinek felesleges újrajátszásába, viszont egyetlen szó erejéig sem kért biztosítékot arra, hogy legalább Magyarország megmaradt részét nem veszélyeztetik kezdetleges bányaipari technológiával és esztelen erdőirtással.
De ha már szóba került, nem árt emlékezni az alapszerződés aláírásának körülményeire. Hogy is volt azzal az RMDSZ-egyetértéssel? A paktum szövegének vitájakor valóban ott ültek vezetőink az Országházban, és mélyen hallgattak. A példátlan egyetértés azonban nem jóváhagyást fejezett ki, hanem kényszerhelyzetet tükrözött, ugyanis a T. Ház akkori gondnokai a meghívottaknak megtiltották a beleszólást saját dolgunkba.
Négy évvel ezelőtt heves ellenérzést váltott ki, hogy az RMDSZ-t statisztának hívták meg. Ilyen gyorsan megszépül a történelem?
Persze korántsem biztos, hogy az RMDSZ-küldöttség minden tagja kifejtette volna fenntartásainkat egy olyan alapszerződéssel szemben, amelyet Iliescuval meg lehet kötni. De legalább két-három…, na jó, legalább egy küldöttségi tagnak lett volna néhány keresetlen szava. Ebben biztosak lehetünk, ugyanis a mikrofontalanított páholyban ott ült Tőkés László is.
Aztán itt van ez a közvélemény-kutatás eredmény a 80 százalékos támogatottsággal. Mi csak tudjuk, hogyan lehet kutatni a közvéleményt, hogy a megrendelő által kívánt eredmény jöjjön ki. Szintén magyar pénzen végzett felméréssel nekünk már azt is bebizonyították, hogy nincs szükségünk Bolyai-egyetemre. A dolgok különben összefüggnek. Ez a felmérés mintegy kiegészítette az alapszerződést, amelybe a temesvári aláírás előtti pillanatban – tehát az országgyűlési vita után – bekerült egy olyan megjegyzés, hogy az anyanyelvi oktatást a szükségletek szerint szervezik meg. Amire nincs szükségünk, azért az alapszerződőknek, ugye, nem kell törniük magukat.
Egyébként érdekes, hogy 1996-ban, amikor Teodor Melescanu román külügyminiszter azzal dicsekedett nyilvánosan, hogy az elhíresült lábjegyzettel kiherélte az egész alapszerződést, kollégája, Kovács László nem töltötte meg a magyar sajtót a trivialitás ellen tiltakozó nyilatkozatokkal. Pedig ennek nem lehetett akadálya a teljes létszámú médiakuratóriumok paradicsomi sajtószabadságának korszakában.
De ha már szóba került, nem árt emlékezni az alapszerződés aláírásának körülményeire. Hogy is volt azzal az RMDSZ-egyetértéssel? A paktum szövegének vitájakor valóban ott ültek vezetőink az Országházban, és mélyen hallgattak. A példátlan egyetértés azonban nem jóváhagyást fejezett ki, hanem kényszerhelyzetet tükrözött, ugyanis a T. Ház akkori gondnokai a meghívottaknak megtiltották a beleszólást saját dolgunkba.
Négy évvel ezelőtt heves ellenérzést váltott ki, hogy az RMDSZ-t statisztának hívták meg. Ilyen gyorsan megszépül a történelem?
Persze korántsem biztos, hogy az RMDSZ-küldöttség minden tagja kifejtette volna fenntartásainkat egy olyan alapszerződéssel szemben, amelyet Iliescuval meg lehet kötni. De legalább két-három…, na jó, legalább egy küldöttségi tagnak lett volna néhány keresetlen szava. Ebben biztosak lehetünk, ugyanis a mikrofontalanított páholyban ott ült Tőkés László is.
Aztán itt van ez a közvélemény-kutatás eredmény a 80 százalékos támogatottsággal. Mi csak tudjuk, hogyan lehet kutatni a közvéleményt, hogy a megrendelő által kívánt eredmény jöjjön ki. Szintén magyar pénzen végzett felméréssel nekünk már azt is bebizonyították, hogy nincs szükségünk Bolyai-egyetemre. A dolgok különben összefüggnek. Ez a felmérés mintegy kiegészítette az alapszerződést, amelybe a temesvári aláírás előtti pillanatban – tehát az országgyűlési vita után – bekerült egy olyan megjegyzés, hogy az anyanyelvi oktatást a szükségletek szerint szervezik meg. Amire nincs szükségünk, azért az alapszerződőknek, ugye, nem kell törniük magukat.
Egyébként érdekes, hogy 1996-ban, amikor Teodor Melescanu román külügyminiszter azzal dicsekedett nyilvánosan, hogy az elhíresült lábjegyzettel kiherélte az egész alapszerződést, kollégája, Kovács László nem töltötte meg a magyar sajtót a trivialitás ellen tiltakozó nyilatkozatokkal. Pedig ennek nem lehetett akadálya a teljes létszámú médiakuratóriumok paradicsomi sajtószabadságának korszakában.