Allah segíthetne


Sokan acsarkodnak a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorára. Az előző kormányzat idején talán csak a demokratikus kirakatpolitika és az mentette meg a pufajkások haragjától, hogy bizonyos szerkesztők és rádióhallgatók hajnalban, pláne vasárnap, az igazak álmát alusszák. Nem a sajátjukat.
De most biztosan kifundálnak valamit a Vasárnapi Újság ellen, mert miután Markó Béla levélben fejezte ki nemtetszését amiatt, hogy a műsorban megszólaltatták az RMDSZ csúcsvezetőségét bírálni merészelő Katona Ádámot, mások is elkapták a kényszerképzetet, miszerint demokratikusan megválasztott főnökök nevét nem szabad hiába felvenni. Ez a láz súlyos szövődményekkel jár. Ceauşescu és Kádár is többharmados (igaz, szintén csak kongresszusi) többséggel megválasztott vezéreknek képzelték magukat, és lám, milyen csúfosan végezték, de addig temérdek kárt okoztak.
A heveny fennhéjázással és önkielégültséggel járó hallucinálás állandó érzékszervi csalódást okoz, ami a politikában helytelen meglátásokat szülhet. Ilyen például a Funarhoz való hasonlítgatás.
Pedig Funar csak önmagához hasonlítható. Igaz, több példányban, megkockáztathatjuk: több millió példányban fordul elő, de ez más lapra tartozik, a lényeg az, hogy a funarok kizárólag azért támadják az RMDSZ-t, mert egyáltalán létezik, viszont Katona Ádám azt nehezményezte, hogy a szövetség nincs sehol, amikor az erdélyi magyarságot védelmezni kellene. A különbség több mint lényeges.
De sajnos a magas szintről elvetett gyommag itt-ott kicsírázik. Ismeretségi körömben eddig nem hallottam olyan véleményt, hogy a Vasárnapi Újsággal valami baj volna, a markói kifakadás után azonban felütötte a fejét a Funarhoz való hasonlítgatás. Azt mondta valaki, mégpedig olyan valaki, aki szerepet játszik az erdélyi magyar közvélemény formálásában, hogy a Vasárnapi Újság hangja olyan, mint a Funaré. Eddig szerette, „de most már bántja durvasága, múltba fordulása”. Szerinte a Vasárnapi Újság ugyanazt műveli hétről hétre, mint Funar a kolozsvári Fő téren: turkál a romok között.
A hasonlattól azért is támadhat sírhatnékunk, mert a Vasárnapi Újság sohasem ferdít a tényeken, ellenben állítólagos hanghasonmása annyit csúsztat, ahányat lép. A Vasárnapi Újság kalendáriuma hiteles dokumentumok alapján áll össze, míg a mértékegységnek használt személy erőlködését román történészek is kinevetik, amikor őseinek nyomát a középkori magyar épületek alapkövei között keresi, holott családfája egy bánsági falu bevándorlási hivatalában keresendő. A szüntelen hazudozás további bizonyítékai olvashatók az újabb keletű kolozsvári emléktáblákon, a magyar főkonzul elleni törvényszéki feljelentésben stb.
Egy másik finnyásabb rádióhallgató a napokban azt rótta fel a Vasárnapi Újságnak, hogy túlságosan direktben mondja ki az igazságot, így nem képes meggyőzni a másként gondolkodókat (pontosabban: a másként sem gondolkodókat). Ebben van valami. Egyes embereket az orruknál fogva kell ráébreszteni a valóságra, de ez már a politikai propaganda dolga. A Vasárnapi Újságnak ehhez nincs hagyománya. Térségünkben ez volt az első szókimondó rádióműsor. Amíg vasárnaponként szignójára ébredünk, tudjuk, hogy nem tért vissza a sorok közötti olvasás kora. Ennyi sem maradhat meg a „forradalmi” vívmányokból?
Ha nem, hát törődjünk bele, hogy az ujjmutogatások hatására változtatni fognak a Vasárnapi Újság hangján. Valószínű, már készül az intézkedési csomagterv, amelyet a csonka kuratórium próbakövének szánnak: ha nem teljesíti, megkezdődik az MSZP parlamenten belüli, kívüli, felüli és aluli engedetlenségi szabotázsakciója. Mivel bennünket már semmi sem lep meg, azon sem csodálkoznánk, ha bevezetnék a mohamedán szokásjog ősi formáját. Bizonyos (ki)választottakat megfelelő létszámú háremmel látnának el, és a tömegtájékoztatási eszközök minden rovatába és rekeszébe szerződtetnének egy-egy pártmuftifeleséget. A módszer szavatoltan működik: próbálna csak Katona Ádám befurakodni véleményével a Duna Televízió Bukarestben szerkesztett hírei közé! A politikailag szervezett nagycsaládi munkamegosztás alkalmazása után a Vasárnapi Újságnál is olyan őszinte utálattal fogadnák az MSZP, az SZDSZ, az RMDSZ és más pártok mimózalelkű vezetőinek bírálóit, hogy azok a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai székházának közelébe se merészkednének.