Koalíción kívüli kormányzás


Elsőként Kolumbán Gábor hökkentette meg a kolozsváriakat azzal a tézissel, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának a továbbiakban állandósulnia kell, függetlenül attól, hogy milyen párt vagy pártkoalíció kerül hatalomra. Ez a januári szűkebb körű évfordulós polgári fórumon hangzott el. A márciusi, szintén kolozsvári, de hivatalos RMDSZ-fórumon Cornel Nistorescu közíró, meghívott előadó ugyanazt mondta. Sőt, továbbment: fontosnak tartotta, hogy már most kezdődjenek meg a tárgyalások a legesélyesebb párttal. Vagyis az RTDP-vel. (Brrr…) De nem akárhogyan – hangsúlyozta Nistorescu –, hanem szerződéses megállapodással, amelyet kormányba lépés előtt alá kell íratni a partnerrel, hogy az RMDSZ elkerülje a zsákutcát, amelybe felkészületlenül besétált 1996 végén.
A hallgatóság őszinte lelkesedéssel megtapsolta a szónokot. Pedig a vitafórumon sokan jelen voltak azok közül, akik 1996 decemberében „pártunk és elnökünk körüli szoros egységben” hevesen rendreutasították Tőkés Lászlót, amikor a kormányba lépés eldöntése előtt írott megállapodást tartott szükségesnek.
Ugyanazért a felvetésért valakit megtapsolunk, másvalakit pedig elítélünk? Végül is helyes, avagy helytelen a szerződéses kormányszövetség? Hogyan próbáljunk tisztán látni? Nézzük meg, ki az, aki még most is „úgy gondolja”, hogy az „egyetlen alternatíva” nem igényel szerződést, és menten rádöbbenünk, mi a helyes álláspont. Hasonlóképpen dönthetnénk el azt a kérdést is, hogy helytálló-e az állandó kormányszereplés tézise. Figyeljük meg, hogyan vélekedik ebben a tárgykörben Markó Béla.
Tekintettel Iliescuék nacionalista retorikájára, a szövetségi elnök nem tudja elképzelni a koalíciót az RTDP-vel. Érdekes, 1996 nyarán, amikor nem volt biztos a Demokratikus Konvenció győzelme, még el tudta képzelni, erről éppen Kolozsváron nyilatkozott egy sajtóértekezleten. Pedig Ion Iliescu nacionalizmusa akkor sem volt mérsékeltebb, mint 1958-ban (a Bolyai-egyetem felszámolásakor) vagy napjainkban. Egyébként Markó mostanában minden alkalommal kifejti, hogy Király Károllyal ellentétben ő nem mindig tartotta üdvösnek a kormányzási részvételt. 1990-ben „határozottan elleneztük” – mondotta a kolozsvári fórumon. Kik „elleneztük”? Ha jól „emlékszünk”, akkoriban eléggé távol „álltunk” a döntéshozataltól. De ez mellékes. A lényeg az, hogy Markó Béla most nem osztja Kolumbán Gábor és Cornel Nistorescu nézeteit az állandó kormányszereplésről.
Tehát feltétlenül a kormányban kell maradnunk a választások után.
Erre a következtetésre juthatunk akkor is, ha beleolvasunk a Románia által aláírt nemzetközi egyezményekbe, amelyek előírják a nemzeti kisebbségek arányos képviseletének biztosítását a központi és a helyi hatóságokban. Tehát ha nem is akarnánk kormányozni, a kormány intézményeiben hivatalból lennének képviselőink. És a választási eredményektől függetlenül lesznek is, ha tudjuk, hol és hogyan kell kopogtatni.
Ez pillanatig sem jelenti a parlamenti jelenlét fontosságának csökkenését. A szavazáson való részvétel mindenkinek becsületbeli kötelessége, hogy ne egyetlen képviselőnk árválkodjon feleslegesen a képviselőházban, mint a szervezeti egységre (eddig) képtelen romáknak, vagy a kis létszámú kisebbségeknek.
A kormányhivatalokban való jelenlétünket azonban felül kell vizsgálnunk. Ha etnikai kisebbségként delegálunk közjogi tisztségviselőket, akkor azok viselkedjenek kisebbségi érdekvédőkként. Majdani művelődési államtitkárunk ne kérkedjen azzal, hogy román színtársulatoknál káderproblémákat oldott meg, vagyis színházigazgatókat menesztett. Ha a miniszter netán ilyen piszkos munkát bízna rá, határozottan utasítsa el, mivel nem tartozik hatáskörébe. Őt többek között azzal bízzuk meg, hogy a romániai magyar színházak ügyével foglalkozzon, ne üsse az orrát olyasmibe, amihez semmi köze. Túlbuzgóságával sértené a többségi nemzet autonómiáját, és akkor mások is jogot formálhatnak arra, hogy a mi (leendő) autonómiánkat sértsék.
Kormányszövetséges partnerként sem kellene arra törekednünk, hogy törékeny vállunkra vegyük az egész ország valamely problémáját. Nem biztos, hogy a román nemzet egészsége fölött magyar arkangyalnak kell őrködnie. Elég gond lenne szakembereink számára a magyar tömblakosságban előforduló sajátosabb nyavalyák leküzdése. Amilyen például az alkoholizmus.
De ahelyett, hogy a magunk ügyeivel foglalkoznánk, most, a csúfos kudarc vége felé a „vannak még hiányosságok” címszó alatt elhangzik a vallomás, hogy nem sikerült helyet könyökölnünk magunknak a külügyben. Még csak ez hiányzik! Lehet, hogy néhány tisztségviselőnk valami távoli diplomáciai állomáshelyen sikeresen küzdene a román–hottentotta kapcsolatok elmélyítéséért, de ebből a romániai magyarságnak semmilyen haszna sem származna, sőt. A kormányszereplésből nyert szerény koncoktól vezetőinknek így is olyan érzése támadt, hogy külföldön egy zokszót sem szabad elsóhajtani, hát még ha diplomatáink is lennének. A román külpolitika és a romániai magyarok külföldi érdekei nem teljesen fedik egymást. Ennek kimondásától nem kell félni. A holland védelmi miniszter romániai látogatásának elszabotálásakor kitűnt, hogy román nemzeti pártok külügyi érdekei sem mindig esnek egybe.
A továbbiakban a kormányzási szövetségre vonatkozó elképzelést is felül kell vizsgálni. Erre kényszerít a közelmúlt siralmas tapasztalata. Amikor barátságtalanul viselkedtek az RMDSZ-szel (mikor viselkedtek barátságosan?) és felvetődött a szemernyi méltóság védelmének szükségessége, az volt az ellenérv, hogy számunkra nincs más „alternatíva”, csak a kormánypártokkal egyezkedhetünk, nem ülhetünk át az ellenzék padsoraiba, a nacionalista baloldallal nem szövetkezhetünk. Vajon a parlamenti helycsere feltétlenül szövetséges-váltást jelent? Minipártjával Varujan Vosganian kilépett a Demokratikus Konvencióból és a kormányból, de ez nem jelentette azt, hogy Iliescu ölébe ült volna. Vagy itt a másik példa, a MIÉP. Az ellenzék oldalán ül, de nem öltözött pufajkába. Sőt, újabban az SZDSZ is időnként az MSZP ellenzékeként viselkedik.
Meg aztán melyik kormánypártnak a szövetségese a Demokrata Párt? Az utóbbi három és fél évben a nagyromániásokkal gorombáskodott a legkevésbé. Băsescu több kormányválságot pattintott ki, mint ahány bizalmatlansági indítványt kezdeményezett az ellenzék.
Nem szép, de hasznos az el nem kötelezettség a politikában, tehát valahogy így kell elképzelni a jövőben a kormányban való részvételt. Koalíción kívüli kormányzási szerepvállalást Iliescuval és pártjával is el lehet képzelni, sokkal inkább most, mint 1996 nyarán. Mert ha visszakerülnek a hatalomba, kedvezőtlen nyugati megítélésüket nagyon szívesen enyhítenék a nemzeti kisebbségek államhatalmi tisztségekbe való bevonásával, és ezért szerződéses kötelezettségeket is vállalnának.
Aki ezt a lehetőséget nem akarja kihasználni csak azért, hogy ellentmondjon Király Károly 1990-es elképzelésének, az etnikuma ellen cselekszik.