Azok az átkos örökségek


Akasztott ember házában nemcsak kötélről, hanem szappanról is illetlenség beszélni, ezért meghökkentő az érvelés, hogy a szegény kormánykoalíciót három és fél évi kormányzás után még mindig víz alá húzza a súlyos örökség. Nemcsak az Iliescu-, hanem a Ceauşescu-féle hagyatékot is felhánytorgatják. Ha így haladunk, maholnap előveszik a történelmi kincstárból az oszmán és az osztrák–magyar igát, és ha ez sem elég meggyőző, akkor a 2050 évvel ezelőtti súlyos kőkitermelési körülményeket vázolják fel a népnek tanulságul.
Ez a módszer általában működőképes, de jelen esetben kivételesen nem megy. Ugyanis ez a kormánykoalíció azzal kezdte reményteljes – és nagyon sokunk által támogatott – mandátumát, hogy ünnepélyesen megfogadta: nem tölti az idejét múlthánytorgatással, hanem ehelyett munkához lát.
Szó se róla, munka hiányáról nem beszélhetünk. 1996 őszétől a kormányok maratoni ülésekkel bizonyították állóképességüket. Most például a tanerők sztrájkja idején kétszer is éjfélig tartotta a tévé előtt a felizgatott közvéleményt az a szalagfelirat, hogy néhány perc múlva fontos kormányközleményt sugároznak. (Mint 1989. december 25-én, amikor elveszett a kazettát őrző vasszekrény kulcsa.) De a társadalom vezetésében nem a jelenléti napló bejegyzései, hanem az eredmények alapján osztogatják az elismerést.
A megígért eredmények azonban váratnak magukra. Nem csaptak le a „kisajátítottak kisajátítójának kisajátítóira” (továbbfejlesztett marxi tétel), sőt, engedték tovább virágozni a feketegazdaságot. És elmaradt a Constantinescu-féle csodás találmány szabadalmazása, hogy ezután nem a választók, hanem a választottak fizetik meg az átmeneti nehézségeket. Sőt… Nagyon sőt… A politikai kaszt húsosfazékhoz közeli rétege úgy megszedte magát, hogy régen az igazi arisztokráciának ekkora teljesítményhez több nemzedékre volt szüksége. És ez még mind semmi. Az ember beletörődne, hogy el kell tartania a felső tízezret, mégpedig jól kell tartania, különben „nem képes jó törvényeket kitalálni nekünk”. De ennek a kormánykoalíciónak egyik nagy vétke az, hogy engedte elszaporodni a parazita rétegeket. Az Iliescu–Funar-korszak Caritas-szélhámosságaiból kifejlődött a bingó-társadalom, amely nemcsak a játékasztalok mellett, hanem az összeköttetésekhez vezető ösvények mentén lesi a mesés fizetéseket biztosító állásokat. Például az egészségbiztosító pénztárak fő-, közép- és alfelügyelő méltóságai – többnyire valakik feleségei – az orvosokét többszörösen meghaladó fizetéseket tépnek fel akadékoskodásukért, amit a néhai rajoni pártaktivistákhoz méltó szakértelemmel osztogatnak, miután kiszállnak a helyszínre Euro-2-es autóikkal. Így már érthető, miért kell szüntelenül emelni az egészségbiztosítási díjakat, anélkül, hogy az orvosi ellátás hajszálnyival javulna. Sőt, kitalálták, hogy a háziorvosok bizonyos szolgáltatásait ezentúl meg kell téríteni. Akkor miért fizetjük a betegsegélyzőt? Csak az adózás kedvéért? És mindennek a tetejében az ártámogatott gyógyszerek kiváltásakor időnként 2000 lejes illetéket kell fizetni, úgymond a Kolozs megyei egészségügyi pénztár támogatására. Hogy jusson még több pénz a csaszifeleségek fizetés-kiegészítésére.
Ilyen feneketlen zsákokba folynak a pénzek (egy része). Nem csoda, hogy azok a tanárok, akik csak a fizetésből élnek, koldusbotra jutottak (az élelmes meditátorokat régen sem kellett félteni), és abszurd drámába illő lépésre szánták magukat. Régebb az ifjúsági akceleráció nyomán divatba jött a szokás, hogy a diákok egy év alatt két osztályt léptek előre, most szinte osztályismétlővé vált az egész ország tanulóifjúsága. És amikor ennek a veszélye a tetőfokára hágott, akkor a kormányban azon vitatkoztak naphosszat, hogy a honvédelmi miniszter lemondása nyomán elhangzott parlagi kijelentésekért ki és hogyan kérjen bocsánatot.
Már elnézést, de ezt sem lehet az – egyébként vitathatatlan – átkos örökségre fogni. Még akkor sem, ha a parlagi szitkokra olyan miniszter ragadtatta magát, aki az Iliescu–Roman-kormánynak is tagja volt. Miért nem küldték átnevelésre? Három és fél év alatt tánc- és illemtanárt faraghattak volna belőle.
A borzalmas az, hogy aki jót akar ennek az országnak, a közelgő választásokon újra ezt a garnitúrát segíti hatalomra, mert a régi még rosszabb. De sajnos, ebben a tekintetben semmi sem múlik rajtunk.