A magyarbérenc
Szabadság, 1999. december 23., XI. évfolyam, 300. szám
Újabb fényes bizonyítékát láthatjuk annak, hogy a kolozsvári – és általában az erdélyi – magyarság ügyének egyik legkövetkezetesebb védnöke Gheorghe Funar, tehát a közelgő polgármester-választásokon egyet se töprengjünk, üssük rá a pecsétet.
Szakavatott érdekvédőnk most azt vette a fejébe, hogy helyi népszámlálást rendez annak kimutatására, hogy itt már nincs 20 százaléknyi magyarság. Látszólag azért töri magát, hogy ne alkalmazzon magyarul is tudó hivatalnokokat, de ez csak ürügy. A hajszálgörbülés legkisebb veszélye nélkül a köztisztviselői törvényt is semmibe vehetné. Törvény mondja ki, ugye, hogy a város határában legyen román-magyar helységnévtábla, ehelyett van román-római felirat, ahogyan a pontosan tíz éve halott keresztapa akarta. (Egyszer biztosan két élő nyelven készülő felirat lesz külmunicípiumunk határában, de az roma-román lesz.) Továbbá törvény van a műemlékvédelemre, és Funar számtalanszor bebizonyította, hogy azt is büntetlenül megszegheti. Arról már nem érdemes szólni, hogy mi történne egy rendes román állampolgárral, ha bírósági idézésre sajtóértekezlettel válaszolna.
A helyi népszámlálással tehát valami hátsó célja lehet. Például az, hogy ország-világ előtt szemléltesse az etnikai tisztogatás mértékét, amely rendszertől és kormánytól függetlenül hatékonyan folytatódik Romániában.
Erre a jelenségre mások is megpróbálták felhívni a figyelmet, de óriási felhördülés volt a válaszreakció. Kormány- és ellenzéki pártok egybehangzóan elítélték azt, aki az évtized elején a boszniai eseményekkel egy napon merészelte emlegetni a romániai hatalmi „toleranciát”. Sőt, bizonyos RMDSZ-berkek is kifejezték elhatárolódásukat, mondván, hogy az asszimiláció összetévesztése az etnikai tisztogatással olyan, mint a sulyokelvetés. Talán éppen akkor hangzott el először, hogy „közöttünk is vannak szélsőségesek”. Pedig az akkori problémafelvetés nem jutott túl a véleménynyilvánítás szintjén. Milyen lenne a válasz egy tekintélyes felmérőapparátust igénylő kísérletre? Ugyanis annak számszerűsített kimutatása, hogy egy népszámlálás eredménye fél évtized múltán teljesen hasznavehetetlen, az asszimilációnál jóval többet bizonyít.
Egészen másként fest a dolog, ha a kezdeményezés Funártól indul el. Neki senki sem mondja, hogy most éppen más felmérésre kell a pénz, vagy hogy ne rontsa az ország euroatlanti megítélését, éppen most, amikor … (a pontokat tetszés szerint mindenki behelyettesítheti a leghétköznapibb sorsdöntő dátummal). Azzal sem próbálják leszerelni, hogy ilyesmivel nem jó kirukkolni éppen abban az országban, amelyben modellértékűen megoldották az RMDSZ kormányzati tényezőségét. Funárnak mindent ki szabad mondani, mindent be szabad bizonyítani, még azt is, hogy Románia diplomatái hazudnak, amikor a magyar kisebbség jó közérzetéről propagandáznak Nyugaton. Funar a leghitelesebben közvetítheti sérelmeinket. Ha Funar primar aláírással jelenik meg egy közlemény arról, hogy Kolozsvár magyar lakossága 5 év alatt 5 százalékkal csökkent, legtudományosabb magyar sajtóelemezgetőink sem mondhatják, hogy a kisebbségi újságírók túlsiránkozzák helyzetünket.
Ilyen jószolgálatokat egyetlen más kolozsvári polgármester sem tehetne. Segítsünk hát híveinek a szavazáskor. (Persze vessünk számot azzal, hogy így az ország – románok és magyarok – érdeke ellen cselekszünk, de ha már úgyis mindegy…)
Szakavatott érdekvédőnk most azt vette a fejébe, hogy helyi népszámlálást rendez annak kimutatására, hogy itt már nincs 20 százaléknyi magyarság. Látszólag azért töri magát, hogy ne alkalmazzon magyarul is tudó hivatalnokokat, de ez csak ürügy. A hajszálgörbülés legkisebb veszélye nélkül a köztisztviselői törvényt is semmibe vehetné. Törvény mondja ki, ugye, hogy a város határában legyen román-magyar helységnévtábla, ehelyett van román-római felirat, ahogyan a pontosan tíz éve halott keresztapa akarta. (Egyszer biztosan két élő nyelven készülő felirat lesz külmunicípiumunk határában, de az roma-román lesz.) Továbbá törvény van a műemlékvédelemre, és Funar számtalanszor bebizonyította, hogy azt is büntetlenül megszegheti. Arról már nem érdemes szólni, hogy mi történne egy rendes román állampolgárral, ha bírósági idézésre sajtóértekezlettel válaszolna.
A helyi népszámlálással tehát valami hátsó célja lehet. Például az, hogy ország-világ előtt szemléltesse az etnikai tisztogatás mértékét, amely rendszertől és kormánytól függetlenül hatékonyan folytatódik Romániában.
Erre a jelenségre mások is megpróbálták felhívni a figyelmet, de óriási felhördülés volt a válaszreakció. Kormány- és ellenzéki pártok egybehangzóan elítélték azt, aki az évtized elején a boszniai eseményekkel egy napon merészelte emlegetni a romániai hatalmi „toleranciát”. Sőt, bizonyos RMDSZ-berkek is kifejezték elhatárolódásukat, mondván, hogy az asszimiláció összetévesztése az etnikai tisztogatással olyan, mint a sulyokelvetés. Talán éppen akkor hangzott el először, hogy „közöttünk is vannak szélsőségesek”. Pedig az akkori problémafelvetés nem jutott túl a véleménynyilvánítás szintjén. Milyen lenne a válasz egy tekintélyes felmérőapparátust igénylő kísérletre? Ugyanis annak számszerűsített kimutatása, hogy egy népszámlálás eredménye fél évtized múltán teljesen hasznavehetetlen, az asszimilációnál jóval többet bizonyít.
Egészen másként fest a dolog, ha a kezdeményezés Funártól indul el. Neki senki sem mondja, hogy most éppen más felmérésre kell a pénz, vagy hogy ne rontsa az ország euroatlanti megítélését, éppen most, amikor … (a pontokat tetszés szerint mindenki behelyettesítheti a leghétköznapibb sorsdöntő dátummal). Azzal sem próbálják leszerelni, hogy ilyesmivel nem jó kirukkolni éppen abban az országban, amelyben modellértékűen megoldották az RMDSZ kormányzati tényezőségét. Funárnak mindent ki szabad mondani, mindent be szabad bizonyítani, még azt is, hogy Románia diplomatái hazudnak, amikor a magyar kisebbség jó közérzetéről propagandáznak Nyugaton. Funar a leghitelesebben közvetítheti sérelmeinket. Ha Funar primar aláírással jelenik meg egy közlemény arról, hogy Kolozsvár magyar lakossága 5 év alatt 5 százalékkal csökkent, legtudományosabb magyar sajtóelemezgetőink sem mondhatják, hogy a kisebbségi újságírók túlsiránkozzák helyzetünket.
Ilyen jószolgálatokat egyetlen más kolozsvári polgármester sem tehetne. Segítsünk hát híveinek a szavazáskor. (Persze vessünk számot azzal, hogy így az ország – románok és magyarok – érdeke ellen cselekszünk, de ha már úgyis mindegy…)