Forrásbőség
Szabadság, 1999. november 20., XI. évfolyam, 272. szám
Nagyon sokan teljes egyetértéssel fogadhatták Szabó Csaba esszéjét a kisgyermekes családok támogatásáról (Óda az egészséges konkurenciához? – Szabadság, november 15.). Mondandója annyira igaz, hogy illetlenség lenne vitatkozni vele, ezért próbáljuk meg továbbgondolni. Vajon csak az egyetemre kiutalt 2 milliárd forinthoz folyamodhatunk (ha a céladományozó egyáltalán megengedné)? Volna más, azonnal gyermeknevelésre folyósítható összeg. Például a kiemelt fontoskodású RMDSZ-arisztokraták 20 millió lejt meghaladó havi jövedelmüknek csak felét pengessék le a gyermeknevelési pótlék alapjába, és máris kitörne a bőség. Nem, igazán nem firtatnánk, miből kerekednek ki a mesés járandóságok. A társadalmi forrongások azt sejtetik, hogy már úgysem sokáig csurran-cseppen, de legalább addig fordítsák valami hasznosra. Az egyetemre szánt összeghez a kormányzati bőség szarujának kiapadása után sem kellene hozzányúlni. Gyermeknevelési segélyre mindig akadna belső forrás. Esetleg a felnőttnevelési alapból is meg lehetne spórolni. Van, akin úgysem segít.
Különben azt is továbbgondolhatjuk: feltétlenül ejteni kellene az egyetem ügyét ahhoz, hogy az RMDSZ gyermeknevelési támogatással is foglalkozzon? Mire neveljük az utánpótlást, ha nincs oktatási autonómia? Román iskolák számára? Ebben az esetben az RMDSZ megkülönböztetés nélkül minden erdélyi kisgyermekes családnak különsegélyt kellene hogy folyósítson. (Így legalább fel sem merülne a gond, hogy vegyes házasságban élő gyermeknek járjon-e RMDSZ-segély, még akkor is, ha nemzetiségét a többségi családtag idejekorán – egyetem, középiskola, óvoda előtt – eldöntötte.)
És vajon tényleg annyira elmélyülten foglalkozik az egyetem ügyével az RMDSZ, hogy emiatt nem jut ideje az utánpótlásra gondolni? Ha ez a feltételezés igaz, akkor ugyanilyen cselekvési hatékonyság esetén tíz év múlva a gyermeknevelési különpótlék ügye csak jubilálni fog, megoldódni nem.
Különben azt is továbbgondolhatjuk: feltétlenül ejteni kellene az egyetem ügyét ahhoz, hogy az RMDSZ gyermeknevelési támogatással is foglalkozzon? Mire neveljük az utánpótlást, ha nincs oktatási autonómia? Román iskolák számára? Ebben az esetben az RMDSZ megkülönböztetés nélkül minden erdélyi kisgyermekes családnak különsegélyt kellene hogy folyósítson. (Így legalább fel sem merülne a gond, hogy vegyes házasságban élő gyermeknek járjon-e RMDSZ-segély, még akkor is, ha nemzetiségét a többségi családtag idejekorán – egyetem, középiskola, óvoda előtt – eldöntötte.)
És vajon tényleg annyira elmélyülten foglalkozik az egyetem ügyével az RMDSZ, hogy emiatt nem jut ideje az utánpótlásra gondolni? Ha ez a feltételezés igaz, akkor ugyanilyen cselekvési hatékonyság esetén tíz év múlva a gyermeknevelési különpótlék ügye csak jubilálni fog, megoldódni nem.