A szőrmentiség bűvös köre
Szabadság, 1999. november 11., XI. évfolyam, 264. szám
Érdekesen alakult a legújabb nyilvános vita Tőkés László és Markó Béla között. A Transilvania Jurnal pattintotta ki, nem sokkal azután, hogy a lap újra jelentkezett a dörgedelmes címmel: az erdélyiek mást akarnak. Hogy mennyire mást akarnak az „erdélyiek”, az abból is kitetszett, hogy jeladásukra az összes többi – régi és újabb – kárörvendező újság az ócska forgatókönyv szerint nekiesett az RMDSZ tiszteletbeli elnökének. A ravaszabbak természetesen olyan „tárgyilagosan” jártak el, ahogyan a politikai zsurnalisztika divatos iskolájában tanítják. Nem foglaltak állást, hanem egymás mellé állították a véleményeket, helyenként sarokba szorítva az interjúalanyt, máshol alány…, pardon, alákérdezve.
Tegyük fel, hogy most kivételesen mindenkit meggyőztek, és így mindannyian azon a véleményen vagyunk, hogy Tőkés László fogja vissza magát, ne mind akarjon a lapok címoldalára kerülni, feledje a brassói RMDSZ-határozatokat, és fogadja el pártunk legfrissebb, kormányszerephez adaptált ideológiáját és programját, hajoljon meg a szövetség operatív vezetőinek érdemei előtt, higgye el, hogy azok annyi tagot vonzanak a szervezetbe, hogy a folyószámláról csordul ki a tagdíj stb.
De hamarosan rádöbbennénk, hogy ez azért mégsem lenne helyes. Mert ha Tőkés teljesen elhallgatna, az RMDSZ vezetőségében egyhangúvá válna a kórus. Nemzetközi, „monitoros” megfigyelés, ugye, már rég nincs, nem is kell nekünk, mert megmondták legitim (helyesebben: a jelenleg érvényes szervezeti szabályzat szerint megválasztatott) képviselőink. Márpedig valóságunk leplezetlen kijelzésére szükség van, mert ha maholnap a sajtó bizonyos részének is befogják a száját gazdaságilag, akkor újra Hajdú Győző és Amerikába utaztatott egyéb korábbi díszpintyeink vállalhatják „fel” nemzetközi érdekvédelmünket, most már azt hangoztatva, hogy nemcsak véglegesen, hanem modellszerűen megoldottak bennünket.
Tehát nem árt, ha a tiszteletbeli elnök legalább szőrmentén bírálgatja a Markó-vonalat. Ez arra is jó, hadd érezzék a kormányban, hogy valamicske sikerélményt meg kell engedni a „mérsékelteknek”, különben felülkerekednek a „radikálisok”.
Ám a kormánypartnerek nem most tanulják a politikai piacgazdaságot. Ha a 15 000 szakértő a világ egyetlen tudományában sem ász, főleg gazdaságszervezésben balkezes, azt el kell ismerni, hogy a politikai alkudozás terén képviselőink eminens tanulókkal állnak szemben. A felajánlott (és elfogadott!) engedmények silánysága láttán a bírálat óhatatlanul erősödne. És milyen az ember: idővel a balsikerektől lecsökken a fájdalomküszöbe. A Petőfi–Schiller jellegű kudarcok halmozódásának bizonyos értékén túl a bírált személy akkor is felszisszen, ha csak közelednek a tyúkszeméhez. A visszavágás olyan formát is ölthet, amitől az RKP főtitkárának XII. kongresszusa juthat az ember eszébe: aki egy többségi szavazat után még bírálgatni merészel, annak kint tágasabb!
És ezzel visszakanyarodunk oda, ahol a part szakad, és a párt is szakadna, ha a jelenlegi vezetés belső ellenzéke sértettségében a többi romániai párt vagy a szomszédos országok magyar szervezeteinek mintájára megalakítaná saját, statutáris, többségében azonos elveket valló, legitim, jogszerű, törvényes stb. szervezetét.
Ennél sokkal szerencsésebb, ha a belső ellenzék csak mondja a magáét, nem törődve az örökös letorkolással. A szállóige úgyis érvényes marad: akinek sohasem lehet igaza, annak mindig csak lesz.
Tegyük fel, hogy most kivételesen mindenkit meggyőztek, és így mindannyian azon a véleményen vagyunk, hogy Tőkés László fogja vissza magát, ne mind akarjon a lapok címoldalára kerülni, feledje a brassói RMDSZ-határozatokat, és fogadja el pártunk legfrissebb, kormányszerephez adaptált ideológiáját és programját, hajoljon meg a szövetség operatív vezetőinek érdemei előtt, higgye el, hogy azok annyi tagot vonzanak a szervezetbe, hogy a folyószámláról csordul ki a tagdíj stb.
De hamarosan rádöbbennénk, hogy ez azért mégsem lenne helyes. Mert ha Tőkés teljesen elhallgatna, az RMDSZ vezetőségében egyhangúvá válna a kórus. Nemzetközi, „monitoros” megfigyelés, ugye, már rég nincs, nem is kell nekünk, mert megmondták legitim (helyesebben: a jelenleg érvényes szervezeti szabályzat szerint megválasztatott) képviselőink. Márpedig valóságunk leplezetlen kijelzésére szükség van, mert ha maholnap a sajtó bizonyos részének is befogják a száját gazdaságilag, akkor újra Hajdú Győző és Amerikába utaztatott egyéb korábbi díszpintyeink vállalhatják „fel” nemzetközi érdekvédelmünket, most már azt hangoztatva, hogy nemcsak véglegesen, hanem modellszerűen megoldottak bennünket.
Tehát nem árt, ha a tiszteletbeli elnök legalább szőrmentén bírálgatja a Markó-vonalat. Ez arra is jó, hadd érezzék a kormányban, hogy valamicske sikerélményt meg kell engedni a „mérsékelteknek”, különben felülkerekednek a „radikálisok”.
Ám a kormánypartnerek nem most tanulják a politikai piacgazdaságot. Ha a 15 000 szakértő a világ egyetlen tudományában sem ász, főleg gazdaságszervezésben balkezes, azt el kell ismerni, hogy a politikai alkudozás terén képviselőink eminens tanulókkal állnak szemben. A felajánlott (és elfogadott!) engedmények silánysága láttán a bírálat óhatatlanul erősödne. És milyen az ember: idővel a balsikerektől lecsökken a fájdalomküszöbe. A Petőfi–Schiller jellegű kudarcok halmozódásának bizonyos értékén túl a bírált személy akkor is felszisszen, ha csak közelednek a tyúkszeméhez. A visszavágás olyan formát is ölthet, amitől az RKP főtitkárának XII. kongresszusa juthat az ember eszébe: aki egy többségi szavazat után még bírálgatni merészel, annak kint tágasabb!
És ezzel visszakanyarodunk oda, ahol a part szakad, és a párt is szakadna, ha a jelenlegi vezetés belső ellenzéke sértettségében a többi romániai párt vagy a szomszédos országok magyar szervezeteinek mintájára megalakítaná saját, statutáris, többségében azonos elveket valló, legitim, jogszerű, törvényes stb. szervezetét.
Ennél sokkal szerencsésebb, ha a belső ellenzék csak mondja a magáét, nem törődve az örökös letorkolással. A szállóige úgyis érvényes marad: akinek sohasem lehet igaza, annak mindig csak lesz.