Mit akarnak az „erdélyiek”?


Harsogó címmel jelent meg újra a Transilvania jurnal: Erdélyben mást akarunk! A lepedőnyi cím mögül pedig elősejlik a felizgató térkép az emberi arcokkal teletömött Erdéllyel. A Kárpátokon túli megyék üresek, kivéve Bukarestet, amely az ábra szerint valamiféle határon túli hivatalhoz tartozó terület.
Ki ne kapkodna egy ilyen újságért? Először is megveszik a nagy-romániások, hogy tüzetesen megvizsgálják, miként maradt le Dobrudzsával együtt Besszarábia is a térképről. Aztán megveszik a kisebb-mániások, mert roppant kíváncsiak: mit akarhatnak már megint a szerintük magyarokkal szövetkező román szeparatisták?
És természetesen megvesszük mi, balekok, akiknek tíz esztendőnyi csalódás nem volt elég. Hát úgy kell nekünk. Mert bizony nincs új a Nap alatt. Átrágtuk magunkat ugyanazon a híranyagon, amelyet megkaptunk előző este kiadósabb zuhatagban a televízióból vagy a rádióból, míg az utolsó oldalon végre felfedeztük a vezércikket, amely megmondja, hogy mit akarjunk mi, erdélyiek. Mintha az Adevărulból és a Cotidianulból, illetve a Ziuából ollózták volna össze a mondatokat. Van köztük emberibb hangvételű is, de beugrik ilyesmi: ítéljük el a román és a magyar politikusok szélsőségességeit. Persze. De hogyan? Verjük el a port azokon, akik Kolozsváron fel akarják állítani Antonescu szobrát, és azokon is, akik a nemzetközi bíróság által elítélt háborús bűnös szellemének jelenléte ellen tiltakoznak?
A Transilvania jurnal vezércikkírója ugyanakkor kijelenti: „a magyar kisebbségnek meg kell értenie, hogy nem kaphat több jogot, mint a románok, mert végső soron ugyanabban az országban élünk, és egyetlen alkotmányunk van, amely mindannyiunkat román állampolgárnak tekint”. Ennyire más az, amit a Transilvania jurnal szerint akarnak az erdélyiek? Hiszen ezt akarja a România Mare is! Vagyis ha a románoknak lehet százötven egyetemük, akkor a magyarok is elégedjenek meg ugyanazokkal. Egy Bolyaival se legyen nekik több!
A többi mondat a botosani-i vagy a caracali helyi lap vezércikkében is megjelenhetett volna. Hogy Erdélyben az emberek kétségbe vannak esve, csalódtak a politikusokban. Fălticeni-ben talán kiugranak a bőrükből az örömtől? A Transilvania jurnal szerint az erdélyiek megelégelték a korrupciót, a bürokráciát és a centralizmust, ám hallani sem akarnak államszövetségről, különválásról vagy politikai önállóságról. Hát akkor miben különböznek Ilfov mezőgazdasági kerület lakosaitól?
Vigasztalódjunk. Az egész nacionalista bal- és jobboldal éppen ilyen csalódottan böngészte végig az újra megjelent Transilvania jurnal bemutatkozó lapszámát. Ha lesz felhördülés, az csak a szudisták választási kampányelőzetes műfelháborodásából fakadna.
Különben ez az egész új keletű román transzszilvániás mozgalom kezd gyanússá válni. Valaki kigondolhatta, hogy a nemzetiségi autonómiaelképzeléseket egy időre taktikai okokból a íróasztalok mélyére süllyeszthetjük, hogy ne zavarjuk az erdélyi románok önállósulási törekvéseit. Ha ez volt a cél, az ötlet bevált. A transzszilvanizmus politikailag és sajtógazdaságilag jól jövedelmező üzlet.