Nits Árpád

Rég nem volt már napfogyatkozás, és a csillagászati eseménytelenség miatt a közvélemény figyelmét fokozottan irányítják a politikai bárgyúságok felé. Napok óta rágódtatják például a kocsmafilozófusokat azon, hogy egy ortodox nemzetállamban az ortodox vallás legyen-e nemzeti államvallás, vagy maradjon meg állami nemzetvallásnak. Aztán itt van ez a zseni, aki azt állítja, hogy az új kolozsvári magyar konzult kémnek küldték ide. Bizonyára magából indul ki. Ha ő nevezne ki kolozsvári román konzult, azt odatenné piszkos munkára. Szűkebb köreinkben pedig egyesek azt feszegetik, hogy évtizednyi helyben topogás után, ugye, milyen apolitikus volt létrehozni egy keresztény magánegyetemet. És milyen a közvélemény-kutató válogatott alanya? Képes úgy válaszolni, hogy abból olyasmi tűnjön ki, mintha szerinte ki kellett volna böjtölni még egy évtizedet a teljes gőzzel megjátszott kompromisszum-politizálással. Nekünk, kolozsváriaknak még külön kijut a szociáldemokrata tömörülés előrehozott választási kampánya.
Sokkal elviselhetőbb téma volt a napfogyatkozás. Abból is kiderült, hogy a választótestületnek nevezett nép bizonyos része nem tekinthető agytrösztnek, tehát könnyű bármivel megetetni, de a csillagászati jelenséggel kapcsolatban sokkal bájosabb butaságok hangzottak el. Sajnos, a legközelebbi napfogyatkozásra csak a következő évezred végén lehet számítani. Időközben politikusaink kigyógyulhatnak született szenilitásukból és szerzett infantilizmusokból. De addig mivel üssük agyon az időt, hogy ne figyeljünk rájuk?
Egyik megoldás az lehet, ha minden holdfogyatkozásra hosszas, alapos propagandakampánnyal készülünk fel. Hónapokkal az esemény előtt megkezdődne a tudománynépszerűsítő előadások sorozata, a tévénézők, rádióhallgatók és újságolvasók kérdéseinek megválaszolásával egybekötve. Neves tudósok magyaráznák meg a jelenség okát, a kályhától elindulva, mert úgy hosszabb a műsor és nagyobb a honorárium. A legnehezebb kérdések tisztázására újra meg kellene hívni a diktatúrában etnikailag mellőzött Andrei Bacalut. Ő magyarázná meg, hogy a közhiedelemmel ellentétben a holdfogyatkozás nem azért következik be, mert a Nap eltakarja előlünk a Holdat.
Arra a kérdésre, hogy a holdfogyatkozás ártalmas-e a szemnek, ha a tévében nézzük, a csillagászok ne válaszoljanak. Adják át a szót szakorvosoknak. Szerepelhessenek ők is. Akár befut a tízpontos kérdés, akár nem, azt is magyarázzák meg, hogy a holdfogyatkozásról készült fényképek megtekintése sem okoz retinakárosodást. A rágógumi-forgalmazásban rafinálódott kereskedőréteg felelősségteljesen figyelmeztetné a lakosságot, hogy a napfogyatkozáshoz használt szemüvegek nem jók a holdfogyatkozás megtekintésére, és orvosmeteorológiailag hitelesített, áttetsző celofánszemüvegeket reklámozna. Természetesen mindenki kapkodna az újszerű termékért. Az esemény után egyesek gyanút fognának, hogy a holdfogyatkozás-szemüveg használata után miért gyűlt meg a szemorvosok dolga, míg a korábbi holdfogyatkozások idején nem lépett fel járványos kötőhártya-gyulladás.
Kár, hogy a holdfogyatkozás is viszonylag ritka esemény. De gyakrabban gyönyörködhetnénk műholdfogyatkozásokban. Azokhoz is felhasználhatnánk a napfogyatkozás forgatókönyvét: tudománynépszerűsítés, válaszok kérdésekre, amelyekből kiderülne, hogy a fogyatkozásra esedékes műholdat nem a napeleme takarja el előlünk, műholdfogyatkozás-szemüvegek reklámozása, másnap turisztikai vállalkozók és a szemészeti rendelők forgalmának számbavétele stb.
Persze, a temérdek műhold sem elég ahhoz, hogy időnként a kémhisztériás, kompromisszumos, ortodox, tömörüléses politikusok ne jutnának szóhoz. Mi hát a teendő? Figyeljünk állandóan az életszínvonal-fogyatkozásra. Akik nem foglalkoznak politikával és/vagy korrupcióval, ezt a helyi természetes jelenséget úgyis szüntelenül, védőszemüveg nélkül érzékelik.