Tudósok


Senki sem tud semmit címmel a század derekán vígjátékfilmet forgattak. Egy mai politikai bohózatnak azt a címet adhatnák, hogy Mindenki mindent tud.
A megkopott hírnevű kolozsvári polgármester és pártfőtitkár hívei például azért alkottak olyan gyér sorokat a múlt hét végi felvonuláson, mert… Hogyan? Mert kevesen vannak? Aki ilyesmit állít, az nem tartozik abba a rétegbe, amely mindent tud, sőt abba sem, amely semmit sem tud. Van egy harmadik réteg is, amely bizonyos érdekből félrevezeti, áltatja, szédíti polgártársait. Visszatérve a magyarellenes tüntetésre: azért voltak kevesen, mert Funarék mindent tudnak, és nem fordítottak különösebb energiát a mozgósításra. Tudják, hogy ebben az országban a román nyelv egyeduralma nincs veszélyben. Egyelőre. Néhány évtized múlva bizonyos demográfiai jelenségek és délkeleti bevándorlások megváltoztatják a képletet, de most nincs miért tartaniuk a magyar nyelv korlátozott használatától az oktatásban és esetleg a közigazgatásban. Éppen a helyi közigazgatás példázza, hogy ebben az országban a törvény önmagában semmit sem biztosít. A polgármester kijelentheti, hogy ő nem fogja megengedni a kisebbségi nyelvhasználatot a hivatalokban (ha véletlenül a szenátus is megszavazná a törvényt), és ennek nincs következménye. Az államfő nem inti meg a szeparatistát, hogy ne képzelje magát föderatív államnak az egységállamban.
Nem kell tehát megijedni olyan törvényektől, amelyek csak a világ félrevezetésére készülnek – ezt jól tudják Funar hívei, és nem fárasztották magukat a magyarellenes tüntetéssel. Ilyen irányú érzelmeiket amúgy is kiélik nap mint nap.
Az is jellemző, hogy a széles politikai baloldal sem használta ki az alkalmat kormányellenes megnyilatkozásra. Iliescuék is mindent tudnak. Többek között azt, hogy a mostani, félig-meddig jobboldali kormánykoalíció ugyanannyit enged meg a magyaroknak, amennyit ők. Árnyalatnyi különbség csupán a törvényalkotási módszerben mutatkozik meg. Míg 1990–1996 között a parlament egyik házában sem fogadtak el kisebbségbarát törvényt, addig 1997-től napjainkig az egyik házban leszavazzák azt, amit a másikban véletlenül megszavaztak. Vagy kilúgozzák úgy, mint annak idején Horn Gyula közreműködésével a román–magyar alapszerződést.
Az utóbbi két és fél év tapasztalata bebizonyította, hogy az egységes román nemzetállam sovinizmusát egyformán hatásosan táplálja bármilyen hatalom és bármilyen hatalomra törő ellenzék.
De ha mindenki mindent tud, miért strapálta magát – ha mérsékelten is – pénteken Funar, és miért cirkuszoltak parlamenti kivonulással a baloldali nacionalisták? Kézenfekvő: a politikusok a cirkuszokból élnek. Mégpedig jól. Sőt, nagyon jól. Közismert, hogy mennél szegényebb valamely nép, politikusai annál nagyobb hasznot húznak cirkuszaikból. A hazai népszegénység méretéből könnyen kiszámítható a politikusi profit.
És hogyan állunk a tudásszinttel az RMDSZ berkeiben? Nem mernénk azt állítani, hogy miközben a román politikai kaszt mindent tud, addig a romániai magyar politikai vezérkar visszamaradt a szellemi fejlődésben. Ez egyet jelentene a fajelmélet elfogadásával. Márpedig ki szeretne manapság fasiszta bélyeget sütni önmagára? Kénytelenek vagyunk hát azt hinni, hogy az RMDSZ csúcsvezetősége legalább annyit megtanult, amennyit a román kollégák dobbantásból tudnak. Vagyis tudja, hogy a megcsonkított tanügyi törvény nem oldja meg problémáinkat, és a közigazgatási törvény szenátusi vitája holtbiztosan zsákutcába vezet. Jól tudja továbbá, hogy a politikai alkudozás neptuni formája csődöt mondott a mi szempontunkból, és a legteljesebb sikert biztosította a politikai ellenfeleknek és partnereknek.
És akkor miért folytatja?
Ugyanazért.