Tanácstalanság
Szabadság, 1999. március 22., XI. évfolyam, 67. szám
Tessék mondani, ha kipukkad az autómobilom gumiabroncsa, kicserélhetem a helyszínen a kereket? Talán ez is utcai autójavításnak számít és megbírságolnak érte? Vagy ha szemetes üzemanyag miatt leragadok, felnyithatom-e a motorházfedelet? Avagy gépjárművemet ki kell tolnom a város területéről, túl a tanácsi határozat hatályát jelző táblán?
Hol kezdődik az a fogalom, hogy közterületi autójavítás?
Egyáltalán: kit bosszanthat néhány autóbütykölő az ezer koldus és a főtéri gödör városában?
De hagyjuk a tanácstalanságot jelző kérdéseket. A városi tanácsnak a település, úgymond, civilizált ábrázatát féltő határozata azon a héten született, amikor az árfolyamzuhanás miatt közelképbe került az ukrajnai életszínvonal, és ezentúl kizárólag az újgazdagoknak jut autómosodára. Ez a rendelet csak a szerényebb anyagiakkal rendelkező autótulajdonosokat sújtja, de mások se kárörvendezhetnek. Hasonló intézkedéseivel a polgármesteri hivatal általában sújtja a bőrtulajdonosokat. Mindazokat, akikről még nem nyúzott le hét bőrt. És ehhez a tanács készségesen asszisztál. A szegényebb háztulajdonosokra például pénzbüntetés vár, ha nincs lehetőségük a kerítés megjavítására vagy a tűzfal levakolására. A kerékpár- és szekértulajdonosok zaklatásával is foglalkozik a városháza, utánozva a pénzügyi kormányzat adópolitikáját.
Persze, sokkal könnyebb adókból és bírságokból, mint valós szükségletet fedező szolgáltatásokból biztosítani azokat a pénzalapokat, amelyek a gyorsan széttöredező macskaszem-gyártók zsebébe vándorolnak...
Pontosan ilyen megszorító intézkedések hiányzanak a havi 20 dolláros jövedelemtávlathoz! Csak így tovább, a közelgő választásokig! Könnyen megeshet, hogy a választópolgárok azt mondják: az élet elviselhetőbb lesz polgármesteri hivatal és helyi tanács nélkül.
Hol kezdődik az a fogalom, hogy közterületi autójavítás?
Egyáltalán: kit bosszanthat néhány autóbütykölő az ezer koldus és a főtéri gödör városában?
De hagyjuk a tanácstalanságot jelző kérdéseket. A városi tanácsnak a település, úgymond, civilizált ábrázatát féltő határozata azon a héten született, amikor az árfolyamzuhanás miatt közelképbe került az ukrajnai életszínvonal, és ezentúl kizárólag az újgazdagoknak jut autómosodára. Ez a rendelet csak a szerényebb anyagiakkal rendelkező autótulajdonosokat sújtja, de mások se kárörvendezhetnek. Hasonló intézkedéseivel a polgármesteri hivatal általában sújtja a bőrtulajdonosokat. Mindazokat, akikről még nem nyúzott le hét bőrt. És ehhez a tanács készségesen asszisztál. A szegényebb háztulajdonosokra például pénzbüntetés vár, ha nincs lehetőségük a kerítés megjavítására vagy a tűzfal levakolására. A kerékpár- és szekértulajdonosok zaklatásával is foglalkozik a városháza, utánozva a pénzügyi kormányzat adópolitikáját.
Persze, sokkal könnyebb adókból és bírságokból, mint valós szükségletet fedező szolgáltatásokból biztosítani azokat a pénzalapokat, amelyek a gyorsan széttöredező macskaszem-gyártók zsebébe vándorolnak...
Pontosan ilyen megszorító intézkedések hiányzanak a havi 20 dolláros jövedelemtávlathoz! Csak így tovább, a közelgő választásokig! Könnyen megeshet, hogy a választópolgárok azt mondják: az élet elviselhetőbb lesz polgármesteri hivatal és helyi tanács nélkül.