Az ismeretlen elkövető
Szabadság, 1999. március 15., XI. évfolyam, 61. szám
Tízévnyi steril vergődés közben rájöhettünk, hogy az ellenfél bírálata a legnagyobb oktalanság. Itt van például a kolozsvári polgármester, annak a pártnak a főtitkára, amely nagy elődjéhez hasonlóan pályázik az illegalitásra, na, hogy is hívják…, nem ugrik be a neve. Nevezhetnénk ismeretlen elkövetőnek, ezt az ötletet éppen ő szabadalmaztatta. Nem is a neve vagy a megnevezése a fontos, hanem a jelenség: minél többet bíráltuk, annál népszerűbb lett, hívei annál elvakultabban választották újra – ha a pártjában nem is, legalább a városában. Illetve: a városban.
Most, hogy újra közeledik a nagy demokratikus cirkusz, óvakodnunk kellene a meggondolatlan ellenkampánytól. Valószínű, hogy hozzájárulásunk nélkül is megint megválasztják, mert minden nép testhezálló vezetőt érdemel. Különben derűsebben is fogadhatjuk a jobb sorsra érdemes város újabb tragédiáját. Ha egy ilyen polgármester és egy ilyen (parlamenti!) párt főtitkára gátlástalanul garázdálkodhat, az jó hivatkozási alap lehet sérelmeink szemléltetésére. Milyen könnyű dolgunk van, ha valaki akár belföldön, akár külföldön kételkedve megkérdezi: voltaképpen miért állítjuk, hogy nem lehet jó a közérzetünk saját szülőföldünkön? Csak rámutatunk az ismeretlen elkövetőre, és kész a meggyőzőmunka. Még képszöveget sem kell mellékelni hozzá. Hát nem sokkal jobb egy ilyen bevallottan rosszindulatú ellenség, mint egy kormányszövetséges, aki multikulturális fűt-fát ígérget, majd a hátunk mögött cinkosan összekacsint az ismeretlen elkövetővel?
Jó szolgálatait persze csak akkor vehetjük igénybe, ha akadnak érdeklődők, akik akár együtt érzően, akár kétkedően időnként megkérdezik: ugyan mi a bajunk? De ha nincs érdeklődés? Ha hiábavaló a mutogatás, mert a képernyőn egyetlen állókép látható? (Arra a képernyőre gondolunk, amelyen nemzetközileg monitorizálják a kisebbségi jogok betartását, a szünetjelző állóképen pedig éppen bent vagyunk a kormányban és önelégülten vigyorgunk.) Szóval ide akartunk kilyukadni: az ismeretlen elkövetőt csakis leleplezni szabad, bírálni nem. Bírálni azt kell, aki miatt a jogcsorbítót nem lehet leleplezni.
Mi több, a választási kampány közeledtével az ismeretlen elkövető egyre több olyan cselekményre ragadtatja magát, amelyért dicsérni kell. Nemrégiben kitalálta ezt a hajszát a brassói feljelentéssel az ismeretlen elkövető ellen. Óriási! Hogy nem jutott a mi jogászaink eszébe? Miért nem őt hívatták tanúként az ügyész elé, miután egy kolozsvári tömeggyűlésen ismeretlen fasiszták tömeges politikai kicsinálásokat helyeztek kilátásba? Könnyen meglehet, hogy az RMDSZ feljelentését az ügyész nem vette volna komolyan, és a kormánypartner igazságügy-miniszter is hülyeségnek tekinti. De akkor a brassói bohóckodásról sem nyilatkozhatott volna úgy, hogy a „tanúk” meghurcolása teljesen normális jogi eljárás, és különben is meg van kötve a keze. (Érdekes különben, hogy az igazságügy-miniszternek is szelektíven van megkötve a keze, amikor magyarok érdekében kellene közbelépni.) Bírálni tehát azokat kell, akik idestova tíz éve szűk körben forognak, mint macska a farka körül, semmi újat nem találnak ki.
A kolozsvári polgármestert és pártfőtitkárt dicsérni kell. El kell ismerni: olyasmit talált ki, amivel lepipálta legjobb jogászainkat, ugyanakkor azokat is, akik a legőszintébben aggódnak az RMDSZ egységéért. Az ismeretlen elkövetőnek azokat is sikerült meggyőznie az alsócsernátoni összejövetel törvényességéről, jogosságáról, akik nemrégiben még szakadársággal bélyegezték meg a részvevőket.
Nincs kizárva, hogy a legközelebbi fórumon az RMDSZ több vezetője vesz részt. Szolidaritásból és bátorságból.
Ha az ismeretlen elkövető így folytatja választási kampányát, több magyar szavazópolgár kedvencévé válik. Sok évre!
Most, hogy újra közeledik a nagy demokratikus cirkusz, óvakodnunk kellene a meggondolatlan ellenkampánytól. Valószínű, hogy hozzájárulásunk nélkül is megint megválasztják, mert minden nép testhezálló vezetőt érdemel. Különben derűsebben is fogadhatjuk a jobb sorsra érdemes város újabb tragédiáját. Ha egy ilyen polgármester és egy ilyen (parlamenti!) párt főtitkára gátlástalanul garázdálkodhat, az jó hivatkozási alap lehet sérelmeink szemléltetésére. Milyen könnyű dolgunk van, ha valaki akár belföldön, akár külföldön kételkedve megkérdezi: voltaképpen miért állítjuk, hogy nem lehet jó a közérzetünk saját szülőföldünkön? Csak rámutatunk az ismeretlen elkövetőre, és kész a meggyőzőmunka. Még képszöveget sem kell mellékelni hozzá. Hát nem sokkal jobb egy ilyen bevallottan rosszindulatú ellenség, mint egy kormányszövetséges, aki multikulturális fűt-fát ígérget, majd a hátunk mögött cinkosan összekacsint az ismeretlen elkövetővel?
Jó szolgálatait persze csak akkor vehetjük igénybe, ha akadnak érdeklődők, akik akár együtt érzően, akár kétkedően időnként megkérdezik: ugyan mi a bajunk? De ha nincs érdeklődés? Ha hiábavaló a mutogatás, mert a képernyőn egyetlen állókép látható? (Arra a képernyőre gondolunk, amelyen nemzetközileg monitorizálják a kisebbségi jogok betartását, a szünetjelző állóképen pedig éppen bent vagyunk a kormányban és önelégülten vigyorgunk.) Szóval ide akartunk kilyukadni: az ismeretlen elkövetőt csakis leleplezni szabad, bírálni nem. Bírálni azt kell, aki miatt a jogcsorbítót nem lehet leleplezni.
Mi több, a választási kampány közeledtével az ismeretlen elkövető egyre több olyan cselekményre ragadtatja magát, amelyért dicsérni kell. Nemrégiben kitalálta ezt a hajszát a brassói feljelentéssel az ismeretlen elkövető ellen. Óriási! Hogy nem jutott a mi jogászaink eszébe? Miért nem őt hívatták tanúként az ügyész elé, miután egy kolozsvári tömeggyűlésen ismeretlen fasiszták tömeges politikai kicsinálásokat helyeztek kilátásba? Könnyen meglehet, hogy az RMDSZ feljelentését az ügyész nem vette volna komolyan, és a kormánypartner igazságügy-miniszter is hülyeségnek tekinti. De akkor a brassói bohóckodásról sem nyilatkozhatott volna úgy, hogy a „tanúk” meghurcolása teljesen normális jogi eljárás, és különben is meg van kötve a keze. (Érdekes különben, hogy az igazságügy-miniszternek is szelektíven van megkötve a keze, amikor magyarok érdekében kellene közbelépni.) Bírálni tehát azokat kell, akik idestova tíz éve szűk körben forognak, mint macska a farka körül, semmi újat nem találnak ki.
A kolozsvári polgármestert és pártfőtitkárt dicsérni kell. El kell ismerni: olyasmit talált ki, amivel lepipálta legjobb jogászainkat, ugyanakkor azokat is, akik a legőszintébben aggódnak az RMDSZ egységéért. Az ismeretlen elkövetőnek azokat is sikerült meggyőznie az alsócsernátoni összejövetel törvényességéről, jogosságáról, akik nemrégiben még szakadársággal bélyegezték meg a részvevőket.
Nincs kizárva, hogy a legközelebbi fórumon az RMDSZ több vezetője vesz részt. Szolidaritásból és bátorságból.
Ha az ismeretlen elkövető így folytatja választási kampányát, több magyar szavazópolgár kedvencévé válik. Sok évre!