Egy meg egy – az sok
Szabadság, 1999. február 6., XI. évfolyam, 30. szám
Újra párhuzamot vonnak a Nagy-Románia Párt és az RMDSZ között, mondván, hogyha az egyik szélsőséges, akkor a másik is az, és ha az RMDSZ-t nem oszlatják fel, Vadim Tudorékat sem szabad bántani. A magántulajdont sem szentesítő felemás alkotmány fogalmazója, Antonie Iorgovan elővette régi sérelmét, hogy a romániai magyarság el tudja képzelni az életet nemzetállami jelző nélkül, és ezt veszélyesebbnek tartja a nagyromániások kirohanásainál és szervezkedéseinél. Az egész mostani ellenzék megint úgy haragszik Tőkés Lászlóra, mintha a costesti-i ütközetben az RMDSZ tiszteletbeli elnöke verte volna szét a román rend- és csendőrséget.
Egyes politikusok kettőig sem tudnak számolni, ha egy napon emlegetnek ennyire különböző mennyiségeket és minőségeket. Ha a nagyromániásoktól függne, észak-koreai típusú diktatúrában élnénk, és a jelenleginél mélyebb nyomorban tengődnénk, mert vagy ki sem kecmeregtünk volna belőle, vagy újrateremtették volna a sokoldalú szocializmust. Ezt világosan bizonyítják Corneliu Vadim Tudor felhívásai a bányászokhoz. Ezzel szemben Tőkésnek döntő szerepe volt az 1989 decemberi diktátorbuktatásban – bármennyire szeretnék ezt elfeledni a barikád mindhárom oldalán. És hiába acsarkodnak rá, hiába keresik a terhelő bizonyítékokat, egyetlen nyilatkozatában sem uszított a fennálló államrend, a többpártrendszer, a parlamenti demokrácia, a román állam rendfenntartó szervei ellen, mint a Nagy-Románia Párt elnöke.
Azért is megkérdőjelezhető a román politikai kaszt arányérzéke, mert normális ésszel képtelenség összevetni a világ legjámborabb nemzeti kisebbségének szervezetét egy olyan párttal, amely nyíltan együttműködik különböző politikai rendőrségekkel, bányász- (értsd: terror-) kommandót hergel és „forradalmi” választási testület létrehozását tervezgeti. Az RMDSZ-ben még a balos körök által radikálisoknak nevezett politikusok sem vetik fel a székelység csatarendbe állítását azzal a céllal, hogy Bukarestben virágültetéssel, a kormányépület és az egyetem szétverésével teremtsenek rendet. Hát akkor még mit szóljunk az RMDSZ mérsékeltnek tartott szárnyáról? Annak egyik kimagasló megtestesítője két évig kisebbségvédelmi miniszterként olyan szerényen meghúzta magát a kormányban, hogy visszahívását a miniszterelnök őszintén sajnálta. Legfeljebb örökös pipázásával bosszantotta kollégáit. Hol áll az RMDSZ attól, hogy a csereháti apácazárdában békekötésre kényszerítse a román államot?
A politikai alapműveletek ismeretének hiánya a leginkább abban mutatkozik meg, hogy a román politikai kaszt most sem veszi észre a térség pókerjátszmájának a tétjét. Ha valaki nem tudná, a kisantant egykori csoporttársai időközben versenytársakká váltak. Jugoszlávia több körrel lemaradva lohol, egyelőre a startvonaltól visszafelé, főleg katasztrofális kisebbségpolitikája miatt, pedig valamikor, amikor semmi sem kényszerítette rá, ez az ország mutatott jó példát a szomszédoknak. A másik tagtárs két részre oszlott. Csehország kényelmesen visszasétál Európa közepébe, ahonnan meggondolatlanul sodródott a század elején a szlávok nagy családjába. Szlovákia tavaly még sebesen távolodott Európától, maga sem tudta, merre. Bányászjárások nélkül is képes volt erre a bravúrra. De aztán 180 fokos kanyarral visszatért az ésszerűség útjára, és ma már komoly esélyesként emlegetik a NATO-ban meg a Közös Piacban. Ezt elsősorban azzal érte el, hogy mellékvágányra állította politikai kövületeit. Azóta nem röhögteti magát a világ előtt a kisebbségtől való félelmével, a szélsőségeseket nem a szlovákiai magyarság soraiban keresi, sőt képviselőit nem kirakatszerepre vonta be a kormányba, mint Románia.
Szlovákia tehát megelőzött. És ha a rendfenntartó alakulatok szétveretését, a főterroristával folytatott félszeg egyezkedéseket, a megbízójával szembeni gyávaságot a legbékésebb kisebbség elleni acsarkodás követi, Romániának komoly esélye van arra, hogy európai betagolódása esetleg csak Szerbia után jöhet szóba. Akinek ez a célja, csak forgassa a kopott verklit a magyar szélsőségesekről. Legalább világosan megmutatkozik, kik akarnak a keleti arcvonalhoz tartozni. Tőlük nem várható másféle magatartás.
A koalíciós partnerek azonban ezúttal is csalódást okoztak. Az RMDSZ illegalitásba helyezésének, Tőkés László politikai beperelésének felvetésére legjobb esetben azzal „vágnak vissza”, hogy nem az ő dolguk. Kezdeményezzék az ellenzékiek. A parasztpártiak és a liberálisok foglalkoznak Vadim Tudorral, a magyar személyiségeket gitteljék ki a baloldali pártok. Munkamegosztásban. Az összevethetetlen mennyiségek és minőségek kézenfekvő érvét fel sem vetik. Mintha szégyellnék.
Egyes politikusok kettőig sem tudnak számolni, ha egy napon emlegetnek ennyire különböző mennyiségeket és minőségeket. Ha a nagyromániásoktól függne, észak-koreai típusú diktatúrában élnénk, és a jelenleginél mélyebb nyomorban tengődnénk, mert vagy ki sem kecmeregtünk volna belőle, vagy újrateremtették volna a sokoldalú szocializmust. Ezt világosan bizonyítják Corneliu Vadim Tudor felhívásai a bányászokhoz. Ezzel szemben Tőkésnek döntő szerepe volt az 1989 decemberi diktátorbuktatásban – bármennyire szeretnék ezt elfeledni a barikád mindhárom oldalán. És hiába acsarkodnak rá, hiába keresik a terhelő bizonyítékokat, egyetlen nyilatkozatában sem uszított a fennálló államrend, a többpártrendszer, a parlamenti demokrácia, a román állam rendfenntartó szervei ellen, mint a Nagy-Románia Párt elnöke.
Azért is megkérdőjelezhető a román politikai kaszt arányérzéke, mert normális ésszel képtelenség összevetni a világ legjámborabb nemzeti kisebbségének szervezetét egy olyan párttal, amely nyíltan együttműködik különböző politikai rendőrségekkel, bányász- (értsd: terror-) kommandót hergel és „forradalmi” választási testület létrehozását tervezgeti. Az RMDSZ-ben még a balos körök által radikálisoknak nevezett politikusok sem vetik fel a székelység csatarendbe állítását azzal a céllal, hogy Bukarestben virágültetéssel, a kormányépület és az egyetem szétverésével teremtsenek rendet. Hát akkor még mit szóljunk az RMDSZ mérsékeltnek tartott szárnyáról? Annak egyik kimagasló megtestesítője két évig kisebbségvédelmi miniszterként olyan szerényen meghúzta magát a kormányban, hogy visszahívását a miniszterelnök őszintén sajnálta. Legfeljebb örökös pipázásával bosszantotta kollégáit. Hol áll az RMDSZ attól, hogy a csereháti apácazárdában békekötésre kényszerítse a román államot?
A politikai alapműveletek ismeretének hiánya a leginkább abban mutatkozik meg, hogy a román politikai kaszt most sem veszi észre a térség pókerjátszmájának a tétjét. Ha valaki nem tudná, a kisantant egykori csoporttársai időközben versenytársakká váltak. Jugoszlávia több körrel lemaradva lohol, egyelőre a startvonaltól visszafelé, főleg katasztrofális kisebbségpolitikája miatt, pedig valamikor, amikor semmi sem kényszerítette rá, ez az ország mutatott jó példát a szomszédoknak. A másik tagtárs két részre oszlott. Csehország kényelmesen visszasétál Európa közepébe, ahonnan meggondolatlanul sodródott a század elején a szlávok nagy családjába. Szlovákia tavaly még sebesen távolodott Európától, maga sem tudta, merre. Bányászjárások nélkül is képes volt erre a bravúrra. De aztán 180 fokos kanyarral visszatért az ésszerűség útjára, és ma már komoly esélyesként emlegetik a NATO-ban meg a Közös Piacban. Ezt elsősorban azzal érte el, hogy mellékvágányra állította politikai kövületeit. Azóta nem röhögteti magát a világ előtt a kisebbségtől való félelmével, a szélsőségeseket nem a szlovákiai magyarság soraiban keresi, sőt képviselőit nem kirakatszerepre vonta be a kormányba, mint Románia.
Szlovákia tehát megelőzött. És ha a rendfenntartó alakulatok szétveretését, a főterroristával folytatott félszeg egyezkedéseket, a megbízójával szembeni gyávaságot a legbékésebb kisebbség elleni acsarkodás követi, Romániának komoly esélye van arra, hogy európai betagolódása esetleg csak Szerbia után jöhet szóba. Akinek ez a célja, csak forgassa a kopott verklit a magyar szélsőségesekről. Legalább világosan megmutatkozik, kik akarnak a keleti arcvonalhoz tartozni. Tőlük nem várható másféle magatartás.
A koalíciós partnerek azonban ezúttal is csalódást okoztak. Az RMDSZ illegalitásba helyezésének, Tőkés László politikai beperelésének felvetésére legjobb esetben azzal „vágnak vissza”, hogy nem az ő dolguk. Kezdeményezzék az ellenzékiek. A parasztpártiak és a liberálisok foglalkoznak Vadim Tudorral, a magyar személyiségeket gitteljék ki a baloldali pártok. Munkamegosztásban. Az összevethetetlen mennyiségek és minőségek kézenfekvő érvét fel sem vetik. Mintha szégyellnék.