A román nemzet igazi ellenségei


Most megmutatkozott, kik Románia valódi ellenségei: azok, akik bebizonyították, hogy az ország rendfenntartó erőit a parancsnokok gyávasága vagy árulása miatt egy kisebb horda szétverheti, megalázhatja, leszerelheti.
Mivel a rendőrség még nem polgári, hanem katonai szervezet, a világ arra a következtetésre juthat, hogy Romániában a hadsereg magatehetetlen. Roppant nehéz lesz bebizonyítani, hogy román katonák képesek részt venni a NATO békefenntartó alakulataiban. Mit is kezdenének olyan terrorista csoportokkal szemben, amelyeknek minden egyes tagját (és nem csak a vezetőit) a reguláris katonaság felmorzsolására képezték ki?
Milyen nagy hős tudott lenni Gavril Dejeu, amikor a székelyföldi csendőrség felduzzasztásáért ügyködött! És milyen könnyű dolga volt Remus Oprisnak, amikor karhatalmi segédlettel telepes apácákat költöztetett be Székelyudvarhelyre! De ne foglalkozzunk csak a mi fájdalmainkkal. A pénzügyminiszter is akkor nagylegény, amikor a megszázszorozott házadóval a leszegényedett blokklakókat nyomorgatja, a kiskereskedőket kávéadóval teszi tönkre stb. Băsescu méregdrága számítástechnikai eszközökkel szereltette fel a monopolhelyzetbe juttatott autójavító műhelyeket, hogy hetekig zaklassák a szerény gépkocsik tulajdonosait, amíg átmennek a műszaki vizsgán.
Hát mindenki vaknak teszi magát?
A közlekedési miniszter szellemi képességeinek ismeretében is feltételezhetjük, hogy tudja, kik okozzák a legtöbb és legsúlyosabb közlekedési baleseteket. A legnormálisabb akkor volt a közlekedés, amikor 1989 végén egy hétre a föld alá menekültek a pimasz (háromszámjegyű) gépkocsivezetők. Aztán Iliescu jelére előbújtak, sőt soraik a Miron Cozma-félékkel hamarosan feldúsultak. A főterroristának is volt már egy gázolása, és nem azért, mintha gépkocsija fékjét nem számítógéppel ellenőrizték volna. Tehát világos, kiket kellene megszorongatni ahhoz, hogy biztonságosabb legyen a közlekedés. Csakhogy ehhez nagyobb bátorság kellene.
A pénzügyminiszter is beláthatná, honnan kellene nagyobb adót bevasalni. Például olyan egyénektől vagy szervezetektől, amelyek most tonnaszámra teremtik elő az élelmet a román állam elleni hadjáratban részt vevő bányászoknak és vezéreiknek. Azt sem ártana kipuhatolni, honnan van annyi pénzük üzemanyagra, és milyen pénzalapokból fizetik agitátoraik kiszállásait vidéki városokba, ahol a szakszervezeteket próbálják rávenni a megmaradt rendőrség szétverésére.
Az új belügyminiszterről nagyon szeretnénk elhinni, hogy belátja: a romániai magyarság a legkisebb veszélyt sem jelenti az ország egységére. Ha meg akarja mutatni a karhatalom erejét, ne velünk balhézzon, hanem a kövületekkel, amelyeket eddig nem mertek kipucolni a politikai életből, sőt az államhatalmi gépezetből sem. Ha jót akar országának, számoljon le azokkal, akik hatalomvágyukban a rendfenntartó erők szétveretésétől sem riadnak vissza, vagyis pontosan azokkal, akik a leghangosabban aggódnak a nemzetért.
A nagytakarítást a forradalom idején kellett volna elvégezni. De jobb későn, mint soha. Van még egykori szocialista ország, ahol megkéstek a műtéttel, de legalább az új ezredet szeretnék tisztán megérni.
Romániában jó lett volna az 1996-os választások után nyomban hozzálátni. Választások előtti félidőben már kockázatosabb. De még mindig jobb későn... Mert teljesen világos: elmaradása előbb-utóbb a jogállam végéhez vezetne.