Házbérkivetés büntetéssel
Szabadság, 1999. január 12., XI. évfolyam, 8. szám
Újabb pofátlansággal kedveskedtek az átlagpolgároknak a hatóságok: bejelentették, hogy január végéig a lakástulajdonosoknak meg kell jelenniük a pénzügyeseknél bizonyos iratokkal, a tulajdonjog bizonyítékával, a lakás alaprajzával, a tulajdonos személyi igazolványával. Vagyis olyan okmányokkal, amelyek másolatai vagy adatai úgyis ott vannak az adóhivatalban, mert azok alapján számították ki az eddigi adót. (Mellesleg: bürokratámék ezeket az iratokat már első alkalommal is átkérhették volna a lakáshivataltól és a telekkönyvi hivataltól. Azért vannak, hogy tologassák az aktákat. Ehelyett minden lakásvásárló külön járta a körtáncot.)
Aki ezt az újabb adófizetői kötelezettséget lekési, lepenget 300 000 lejt. Vagyis a kisnyugdíjasok soron kívül havi jövedelmük felével járulhatnak hozzá a szenátusi autópark felújításához vagy a bányászvezér görögországi üdüléséhez. (Miért? Valaki azt hitte, hogy Miron Cosma jövedelme a ráfizetéses ágazat nyereségéből származik? A bányászok a szakszervezeti vezér fényűző életmódjának költségeit az állami támogatásként kapott fizetésükből fedezik. Ilyen jó gazda az állam.)
Szóval, nem elég, hogy a blokklakók ezentúl házbérnek megfelelő adót fizetnek az államnak az államtól megvásárolt lakásokért, és ebből a külső karbantartást sem fedezik, mint az átkosban, hanem még teljesen felesleges zaklatásnak is kiteszik őket.
A csodával határos, hogy a hadonászó, rikoltozó, lapos arcú ellenzéki pártelnök népszerűsége még nem szökkent a csillagos égig. Mintha minden intézkedéssel az ő malmára hajtanák a vizet. Pedig éppen az ő és a hasonszőrűek házalaprajzát kellene megszemlézni. Akkor ömlene igazán a pénz a költségvetésbe, ha azok körme alá néznének, akik 1989 után milliárdosokként kezdtek új életet. Ugyan honnan a pénzük, amikor a diktátor egyetlen gazdag családot sem tűrt meg az országban a sajátján kívül? Talán bizony még a rejtjeles folyószámlák nyomára is rábukkannának a pénzügyesek, ha erre politikai felhatalmazást kapnának. De sajnos, ilyesmire nincs politikai akarat. Pontosabban bátorság. Ahogy a hadonászó pártvezér leültetéséhez sincs. Most a silány szexbotrány-utánzattal megint magasra csapott a politikai kaszt méltatlankodása, de fogadjunk, hogy ez is hamarosan elsimul. Akik intézkedhetnének, halálosan rettegnek az ilyenkor váratlanul előbukkanó szekusdossziétól.
A balkáni állapotok ismeretében biztosra állíthatjuk, hogy akik az utóbbi években többszintes palotákat vásároltak vagy építettek és tyúkketrec árának megfelelő értékkel iktatták az adóhivatalban, azok ravasz ügyvédei a január 31-i határidő előtt szabályosan megjelennek a szerény kunyhó illetékes helyen láttamozott alaprajzával, a nevetséges összeget feltüntető adásvételi szerződéssel vagy kivitelezési költségvetéssel, és az újgazdag továbbra is kevesebb házadót fog fizetni, mint a külvárosi blokklakó.
Súlyosbító körülmény, hogy az utóbbi fogyasztói kosarában maholnap csak az üres kenyér található, abból kell majd lecsípni az újabb adókülönbözeteket. És még őt fenyegetik 300 000 lejes büntetéssel! Számunkra különösen szomorú, hogy a kormányban az RMDSZ-politikusok a kisemberek nyomorgatásához és zaklatásához is csendben asszisztálnak. Kisebbségi érdekvédelemhez állítólag nem megfelelő a bel- és külpolitikai helyzet (ha-ha-ha-ha!), de általános népérdekért sem szabad síkraszállni? Băsescu útadójának tervezgetésekor érdekvédelmi szövetségünkben még voltak olyan hangok, hogy megpróbálják fékezni a lakosság terhelését. Politikusaink most már a füstadó megemelését sem nehezményezik. Megnövekedett volna a világ legostobább útjelző táblájának a gyártási költsége? (Itt az önök pénze...) És bevezetik az asztal- meg székletadókat, a szépreményű koalícióban pedig meg sem mosolyogják a feltalálót.
A hajó-, cigaretta-, fegyver- stb. csempészektől, Ceauşescu egykori udvari költőitől és kutyasétáltatóitól nehéz pénzt kivasalni. A közembertől sokkal könnyebb. Az ő fizetése, blokklakása, szekere, kerékpárja, rádiója, szájharmonikája stb. nyilvántartásban van. Vagy lesz. Mert félelmében azonnal bevallja minden apró vagyontárgyát. A közember anyagi megszorítása egyszerű, mert neki nincs pénze adócsalási jogtanácsosra. De a közember egyszer – nemsokára – szavazóurnához járul. Nehogy késő és siralmas legyen az ébredés.
Aki ezt az újabb adófizetői kötelezettséget lekési, lepenget 300 000 lejt. Vagyis a kisnyugdíjasok soron kívül havi jövedelmük felével járulhatnak hozzá a szenátusi autópark felújításához vagy a bányászvezér görögországi üdüléséhez. (Miért? Valaki azt hitte, hogy Miron Cosma jövedelme a ráfizetéses ágazat nyereségéből származik? A bányászok a szakszervezeti vezér fényűző életmódjának költségeit az állami támogatásként kapott fizetésükből fedezik. Ilyen jó gazda az állam.)
Szóval, nem elég, hogy a blokklakók ezentúl házbérnek megfelelő adót fizetnek az államnak az államtól megvásárolt lakásokért, és ebből a külső karbantartást sem fedezik, mint az átkosban, hanem még teljesen felesleges zaklatásnak is kiteszik őket.
A csodával határos, hogy a hadonászó, rikoltozó, lapos arcú ellenzéki pártelnök népszerűsége még nem szökkent a csillagos égig. Mintha minden intézkedéssel az ő malmára hajtanák a vizet. Pedig éppen az ő és a hasonszőrűek házalaprajzát kellene megszemlézni. Akkor ömlene igazán a pénz a költségvetésbe, ha azok körme alá néznének, akik 1989 után milliárdosokként kezdtek új életet. Ugyan honnan a pénzük, amikor a diktátor egyetlen gazdag családot sem tűrt meg az országban a sajátján kívül? Talán bizony még a rejtjeles folyószámlák nyomára is rábukkannának a pénzügyesek, ha erre politikai felhatalmazást kapnának. De sajnos, ilyesmire nincs politikai akarat. Pontosabban bátorság. Ahogy a hadonászó pártvezér leültetéséhez sincs. Most a silány szexbotrány-utánzattal megint magasra csapott a politikai kaszt méltatlankodása, de fogadjunk, hogy ez is hamarosan elsimul. Akik intézkedhetnének, halálosan rettegnek az ilyenkor váratlanul előbukkanó szekusdossziétól.
A balkáni állapotok ismeretében biztosra állíthatjuk, hogy akik az utóbbi években többszintes palotákat vásároltak vagy építettek és tyúkketrec árának megfelelő értékkel iktatták az adóhivatalban, azok ravasz ügyvédei a január 31-i határidő előtt szabályosan megjelennek a szerény kunyhó illetékes helyen láttamozott alaprajzával, a nevetséges összeget feltüntető adásvételi szerződéssel vagy kivitelezési költségvetéssel, és az újgazdag továbbra is kevesebb házadót fog fizetni, mint a külvárosi blokklakó.
Súlyosbító körülmény, hogy az utóbbi fogyasztói kosarában maholnap csak az üres kenyér található, abból kell majd lecsípni az újabb adókülönbözeteket. És még őt fenyegetik 300 000 lejes büntetéssel! Számunkra különösen szomorú, hogy a kormányban az RMDSZ-politikusok a kisemberek nyomorgatásához és zaklatásához is csendben asszisztálnak. Kisebbségi érdekvédelemhez állítólag nem megfelelő a bel- és külpolitikai helyzet (ha-ha-ha-ha!), de általános népérdekért sem szabad síkraszállni? Băsescu útadójának tervezgetésekor érdekvédelmi szövetségünkben még voltak olyan hangok, hogy megpróbálják fékezni a lakosság terhelését. Politikusaink most már a füstadó megemelését sem nehezményezik. Megnövekedett volna a világ legostobább útjelző táblájának a gyártási költsége? (Itt az önök pénze...) És bevezetik az asztal- meg székletadókat, a szépreményű koalícióban pedig meg sem mosolyogják a feltalálót.
A hajó-, cigaretta-, fegyver- stb. csempészektől, Ceauşescu egykori udvari költőitől és kutyasétáltatóitól nehéz pénzt kivasalni. A közembertől sokkal könnyebb. Az ő fizetése, blokklakása, szekere, kerékpárja, rádiója, szájharmonikája stb. nyilvántartásban van. Vagy lesz. Mert félelmében azonnal bevallja minden apró vagyontárgyát. A közember anyagi megszorítása egyszerű, mert neki nincs pénze adócsalási jogtanácsosra. De a közember egyszer – nemsokára – szavazóurnához járul. Nehogy késő és siralmas legyen az ébredés.