Szeparatisták, idegenlégionáriusok


Megütközéssel fogadta az „angol–amerikai imperialisták” iraki beavatkozását a világ közvéleményének ama bizonyos része, amely a népi demokratikus proletár diktatúrából még nem, vagy alig nőtte ki magát. Moszkva hazautaztatja nagyköveteit, Peking is heveskedik. Érvelésüket nem kell komolyan venni: az irigység vagy a félelem beszél belőlük. Attól tartanak, hogy ha világuralmukat szeretnék újra kiterjeszteni Afganisztánra vagy megszilárdítanák saját Mennyei terükön, akkor a világ csendőre esetleg elővenné lézeres rakétáit. Az is valószínű, hogy az Irak melletti kiállás hátterében az elavult fegyverkészletek piacának bővítési szándéka áll.
Belgrád szintén elítéli a beavatkozást. Már hogyne ítélné el, amikor neki is vannak Szaddaméhoz hasonló rejtegetnivalói?
Itthon is akadnak Szaddam-szimpatizánsok. Ezek önkénteseket, idegenlégionáriusokat küldenek Irakba a diktatúra védelmére. A román kormány a NATO-t támogatja (ha nem rakéta-távirányító berendezésekkel, legalább erkölcsiekben), a nagyromániás munkáspártiak viszont Szaddam oldalán állnak. Ahogy belevaló szeparatistákhoz illik.
Kissé meglepő a vatikáni és a francia vélekedés. Vajon ugyanígy aggályoskodtak volna, ha 1933-ban akad egy nagyhatalom, amely odapörköl Hitler fegyvergyárainak?
Lassan elfogyó századunk bebizonyította, hogy vannak esetek, amikor nem lehet, nem szabad tárgyalgatni. Minden kiskirályt, amely helyi vagy globális világuralomra törekszik, idejében megfelelő helyére kell tenni. Nagyon is jól fog tehát egy nemzetközi csendőr, ha nem volna, ki kellene találni.
Kiképzése azonban még nem tökéletes. Elsősorban arra kellene rászoktatni, hogy különböző esetekben azonos mércét használjon. Például ha Kína szeretné kiterjeszteni sokoldalúan fejlett szegénységét Tajvanra, akkor épp úgy siessen az emberi jogok megsértésének helyszínére, mint amikor Kuvait önállóságát kellett helyreállítani. Sajnos, emberjogvédelemre a pekingi vérengzés idején sem került sor, állítólag azért, mert Kína túlságosan nagy felvevő piac, de ez hihetetlenül cinikusan hangzik. Egy csendőr nem lehet ennyire piacorientált.
Elemi követelmény, hogy a nemzetközi csendőrt ne lehessen a részrehajlás vádjával illetni. Akkor se szöszmötöljön bakancsfűzőjével, ha olyan vidéken akad beavatkoznivalója, ahol sem rokona, sem ismerőse. Így egyesek nem fűzhetnének egy-egy iraki légicsapáshoz olyan megjegyzéseket, hogy áhá, Izrael biztonsága előbbrevaló neki, mint például a Balkáné.
Gyakorlat teszi a mestert. A nemzetközi csendőr egyszer talán megtanulja a beavatkozás időtényezőjének optimalizálását is. Például azt, hogy Szaddamot mikor kellett volna más mesterség felé irányítani, és így most nem lennének polgári áldozatok. Régen egy giccsfestőről nem lehetett megjósolni szédületes politikusi karrierjét, de azóta sokat fejlődött a pszichiátria és a néplélektan. Akiről feltételezhető, hogy képes népére erőszakolni udvari költőit, azt idejében kell kényszerzubbonyba öltöztetni.
Egyesek szerint a nép ízlésébe nem szabad beleszólni. Ha az irakiaknak például tetszik, hogy a rádió Szadam-dalokat sugároz, akkor hagyni kell, hogy élvezze. Csakhogy valamikor Románia népe is napestig Păunescu- és Vadimtudor-verseket hallgatott, és a világ úgy látta, hogy sorsával nagyon meg van elégedve, vezetőjét imádja, érte kész az utolsó pillanatig (1989. december 21-ig) tömeggyűléseken részt venni és elítélni a temesvári huligán ügynököket. Ám a következő pillanatban kinevezte forradalmároknak és szívébe fogadta a temesváriakat, és önfeledten tapsolt az ízléstelen karácsonyi elnökgyilkosságnak. Ilyen bonyolult lelke van a népnek!
Egy tárgyilagos világcsendőr idejében megszabadíthatja a népeket félresikerült vezetőitől. A technika mai fejlettsége lehetővé teszi, hogy amikor egy elszigetelt kismunicípiumban (például Kolozsváron) a helyi színház lépcsőjén hitleri gondolatok hangzanak el, és ezt a nép növekvő rokonszenvvel hallgatja, akkor nyomban megnyílik a föld. Amúgy is roskadozik a nyolcvan éve államosított és azóta elhanyagolt színházépület. Hogy ez befolyásolná a szabad, általános, demokratikus választások kimenetelét? Na és? Hitler is szabályos, szabad, általános, demokratikus szavazással jutott hatalomra, népe felbecsülhetetlen kárára.