Zsúfolt hét
Szabadság, 1998. november 6., X. évfolyam, 258. szám
1990 elején egy (akkor még működő) nagyüzem falatozójában egy (akkor még jó kedélyű) pénztárosnő kifejtette, hogy ő ezután sem néz tévét, nem hallgat rádiót, nem olvas újságot, mert szerinte mindössze annyi változott, hogy nem egyetlen, hanem több száz idióta löki naphosszat a sódert.
Mit szólna az eredeti demokrácia újabb fejleményeihez? Mit nem nézne, hallgatna, olvasna? Azóta bizonyára elvesztette humorát, hiszen a tömény badarságot nemcsak Tucăék ontják magukból. A borbélyszékbe illő, a következményekkel nem törődő, alkohol- vagy más mámorízű okoskodás mindenfelől árad, értéket szennyez, jó sorsra érdemes személyiséget lesvihákoz, sörreklám-figurát ellenben bálványoz stb., stb. Elképesztő, hogy pusztán az elmúlt héten mennyit kellett nyelnünk.
Itt van például ez a pap, aki Tőkés László ellen böjtöltetné híveit. Ez is jelzőt talált ki megbélyegzésére: főbéres. Honnan veszi magának a bátorságot, pontosabban a szemtelenséget? Mikor falatoztak egy tálból Tőkéssel? Ő is ellenálló lett volna? Mivel tájainkon nem nagyon hemzsegtek a bátor kiállású emberek, ez a kolozsvári pap is olyan ellenálló lehetett, mint Iliescu. A lelkiismerete ösztökélte, hogy valamit tenni kellene, de ő keményen ellenállt a belső indíttatásnak.
Mit érünk el azzal, ha böjtnek kinevezett, megszokott, mindennapi koplalással tovább romboljuk egy olyan személyiség tekintélyét, amilyent mások szívesen kitalálnának maguknak és történelmükbe illesztenék? Ha már olyan nagy kedve van koplalni, miért nem böjtöl a kormány ellenében? Amelyik amúgy is éhezteti a népet. Persze, nem úgy, mint az 1989 előtti sódertermelő, mert akkor volt pénz, de nem volt ennivaló, most pedig van minden, de a többségnek nincs pénze. Az áruhiányt olyan kíméletlen bércsökkentéssel számolták fel az utóbbi nyolc év kormányai – köztük a mostani, az egykori szépreményű ellenzék –, amilyennek meghozatalára a diktátornak sem volt bátorsága.
Nem nehéz elképzelni, mit szólnak a hívek egy ilyen papi szitkozódáshoz. Nagy kárt okozhat az egyházi életben. Még csak ez hiányzik, éppen most, amikor az RMDSZ válságos időszakát éli át – ha túléli. Maholnap elérjük, hogy az embereket nemcsak a politikától, a színháztól, hanem a templomtól is elriasztják.
Aztán volt egy telefonos közvélemény-kutatás, amely azt sugallja, hogy Kolozsvár megmaradt magyarságának majdnem fele helyesli a kormányban maradást. Ebben a kormányban... Gyönyörű. Vagyis a romániai magyarok szervezete minél tovább maradjon bűnrészes a csődben, a cigarettacsempészések, meg a számtalan más kisszerű panama eltussolásában, és úgy mellékesen hetente pitizzen a szégyenletes multikulturális csalikért. Miután a Német Demokrata Fórum a Romániában maradt néhány német nevében kijelentette, hogy neki nincs szüksége a fél egyetemre, az RMDSZ ringassa magát abban, hogy Radu Vasile komolyan köti Margát a karóhoz, és végül megkapjuk a fél Petőfit. Ezt a politikát majdnem felünk helyesli? És senki sem firtatja, hogy a tömegből hogyan válogatták ki az ilyen éleslátókat?
Talán mindent felülmúlt az a lélegzetelállító kijelentés, hogy Széles Annát azért nem akarják szerepeltetni az RMDSZ megyei szervezetének alelnökei, mert román férje volt. Magasságos egek! Mit szól a civilizált világ egy ilyen boszorkányüldözéshez a XX. század végén? Hiszen a párválasztás a legszentebb magánügy, azzal kapcsolatban kifogása senkinek sem lehet! Utólag pláne. Aztán kiderült, hogy a megyei alelnököknek sem a néhai vegyes házasság ellen volt kifogásuk, csak valaki ferdített. De a tisztázás előtt a dolgot még jobban megkavarták. Megdicsőítették az exférjet, hogy az milyen nagy magyarbarát. Azt, aki a Nagyrománia Párt tévényilvános teadélutánján arra a kérdésre, hogy miért mind választott magának magyar feleségeket, nem azt mondta, hogy pardon, ez magánügy, hanem így szellemeskedett: szereti maga alatt tudni a magyarokat, ezzel is kifejezi hazafiságát.
Persze, a volt férj nyilatkozataiért nem viselheti a következményeket a volt feleség. Ellenben ha igaz az, hogy vegyes házasságról senkit sem szabad lebeszélni, akkor a rábeszélő propaganda is ellenkezik a jó ízléssel. Márpedig még sokan emlékeznek arra a kisebbségpolitikai szocrealista játékfilmre, amely a mostani Harmónia Alapítvány szellemében készült még az átkosban, és amelynek Széles Anna volt a női főszereplője. A kétes értékű erkölcsi mondanivaló megjelenítője azért a filmért sem örvend különösebb népszerűségnek, ezért mindenképpen indokolatlan a magas fellépési díj. Bármekkora is volt az, amiért a megyei szervezet alelnökei elálltak a meghívástól.
Szorongva várhatunk egy elkövetkező eseménydús hetet.
Mit szólna az eredeti demokrácia újabb fejleményeihez? Mit nem nézne, hallgatna, olvasna? Azóta bizonyára elvesztette humorát, hiszen a tömény badarságot nemcsak Tucăék ontják magukból. A borbélyszékbe illő, a következményekkel nem törődő, alkohol- vagy más mámorízű okoskodás mindenfelől árad, értéket szennyez, jó sorsra érdemes személyiséget lesvihákoz, sörreklám-figurát ellenben bálványoz stb., stb. Elképesztő, hogy pusztán az elmúlt héten mennyit kellett nyelnünk.
Itt van például ez a pap, aki Tőkés László ellen böjtöltetné híveit. Ez is jelzőt talált ki megbélyegzésére: főbéres. Honnan veszi magának a bátorságot, pontosabban a szemtelenséget? Mikor falatoztak egy tálból Tőkéssel? Ő is ellenálló lett volna? Mivel tájainkon nem nagyon hemzsegtek a bátor kiállású emberek, ez a kolozsvári pap is olyan ellenálló lehetett, mint Iliescu. A lelkiismerete ösztökélte, hogy valamit tenni kellene, de ő keményen ellenállt a belső indíttatásnak.
Mit érünk el azzal, ha böjtnek kinevezett, megszokott, mindennapi koplalással tovább romboljuk egy olyan személyiség tekintélyét, amilyent mások szívesen kitalálnának maguknak és történelmükbe illesztenék? Ha már olyan nagy kedve van koplalni, miért nem böjtöl a kormány ellenében? Amelyik amúgy is éhezteti a népet. Persze, nem úgy, mint az 1989 előtti sódertermelő, mert akkor volt pénz, de nem volt ennivaló, most pedig van minden, de a többségnek nincs pénze. Az áruhiányt olyan kíméletlen bércsökkentéssel számolták fel az utóbbi nyolc év kormányai – köztük a mostani, az egykori szépreményű ellenzék –, amilyennek meghozatalára a diktátornak sem volt bátorsága.
Nem nehéz elképzelni, mit szólnak a hívek egy ilyen papi szitkozódáshoz. Nagy kárt okozhat az egyházi életben. Még csak ez hiányzik, éppen most, amikor az RMDSZ válságos időszakát éli át – ha túléli. Maholnap elérjük, hogy az embereket nemcsak a politikától, a színháztól, hanem a templomtól is elriasztják.
Aztán volt egy telefonos közvélemény-kutatás, amely azt sugallja, hogy Kolozsvár megmaradt magyarságának majdnem fele helyesli a kormányban maradást. Ebben a kormányban... Gyönyörű. Vagyis a romániai magyarok szervezete minél tovább maradjon bűnrészes a csődben, a cigarettacsempészések, meg a számtalan más kisszerű panama eltussolásában, és úgy mellékesen hetente pitizzen a szégyenletes multikulturális csalikért. Miután a Német Demokrata Fórum a Romániában maradt néhány német nevében kijelentette, hogy neki nincs szüksége a fél egyetemre, az RMDSZ ringassa magát abban, hogy Radu Vasile komolyan köti Margát a karóhoz, és végül megkapjuk a fél Petőfit. Ezt a politikát majdnem felünk helyesli? És senki sem firtatja, hogy a tömegből hogyan válogatták ki az ilyen éleslátókat?
Talán mindent felülmúlt az a lélegzetelállító kijelentés, hogy Széles Annát azért nem akarják szerepeltetni az RMDSZ megyei szervezetének alelnökei, mert román férje volt. Magasságos egek! Mit szól a civilizált világ egy ilyen boszorkányüldözéshez a XX. század végén? Hiszen a párválasztás a legszentebb magánügy, azzal kapcsolatban kifogása senkinek sem lehet! Utólag pláne. Aztán kiderült, hogy a megyei alelnököknek sem a néhai vegyes házasság ellen volt kifogásuk, csak valaki ferdített. De a tisztázás előtt a dolgot még jobban megkavarták. Megdicsőítették az exférjet, hogy az milyen nagy magyarbarát. Azt, aki a Nagyrománia Párt tévényilvános teadélutánján arra a kérdésre, hogy miért mind választott magának magyar feleségeket, nem azt mondta, hogy pardon, ez magánügy, hanem így szellemeskedett: szereti maga alatt tudni a magyarokat, ezzel is kifejezi hazafiságát.
Persze, a volt férj nyilatkozataiért nem viselheti a következményeket a volt feleség. Ellenben ha igaz az, hogy vegyes házasságról senkit sem szabad lebeszélni, akkor a rábeszélő propaganda is ellenkezik a jó ízléssel. Márpedig még sokan emlékeznek arra a kisebbségpolitikai szocrealista játékfilmre, amely a mostani Harmónia Alapítvány szellemében készült még az átkosban, és amelynek Széles Anna volt a női főszereplője. A kétes értékű erkölcsi mondanivaló megjelenítője azért a filmért sem örvend különösebb népszerűségnek, ezért mindenképpen indokolatlan a magas fellépési díj. Bármekkora is volt az, amiért a megyei szervezet alelnökei elálltak a meghívástól.
Szorongva várhatunk egy elkövetkező eseménydús hetet.