Sarokba állítva
Szabadság, 1996. március 19., VIII. évfolyam, 66. szám
Miután az RNEP miatt Văcaru elővette Virgil Măgureanut, Funar, Gavra és társaik heves tiltakozásba fogtak, hogy márpedig az alkotmány, a házszabály, a szokásjog és a jóérzés szabályai szerint egy parlamenti pártnak jogában áll kifaggatni, elszámoltatni az állami tisztségviselőket. Gavra másnap reggeli rádiónyilatkozatában olyan kifejezésekre ragadtatta magát, amilyenekért annak idején kitették volna a KISZ-ből, pedig abban is jó magasra felkapaszkodott. Hogy mi mindennek lehordta Vasile Văcarut, azt érdemes lett volna feljegyezni – már annak, aki rejtjeles káromkodásokat gyűjt.
Funar, jólértesültségét fitogtatva, még messzibb ment. Azzal vádolta meg Văcarut, hogy félelmében vonta felelősségre Măgureanut, mert attól tartott, súlyos dolgokat fecsegett ki személyéről az RNEP-nek. Ugyanis Funar szerint Văcaru kapcsolatot tart a Hamásszal, és a szenátus egyik legkorruptabb tagja. Az RNEP elnöke határtalan hivalkodásában kijelentette, hogy ezeknek az információknak csak egy részét kapták meg Măgureanutól, a többihez saját hírcsatornáikon jutottak hozzá.
Szegények. Amikor hevesen elnyilatkozták magukat, még nem tudták, hogy az RTDP-ben azt is megkérdőjelezik, hogy a külügyminiszternek szóba kellett volna-e állnia Funarékkal. Meglehet, Grigore Zanc kijelentésére is elered a tiltakozás és a kioktatás hulláma, hogy márpedig a külügyminiszter minden parlamenti párttal külön-külön is folytathat megbeszéléseket.
Persze. Elvben. Normális körülmények között a titkosszolgálat főnöke bárkivel találkozhat, bizalmasan vagy nyilvánosan, beszélgetés közben pedig nyíltan vagy rejtett magnóval információkat gyűjthet, közben tetszése szerint megszűrt vagy sminkelt adatokat szolgáltathat. Például a közelgő áremelések mértékéről, amelyet a stupid people képviselőin keresztül megszellőztetve, felmérheti a közvélemény reagálását. A titkosszolgálatot ettől a hatékony munkaeszköztől nem szabad megfosztani, ezt a jelenlegi hatalom gyakorlói nagyon jól tudják, hiszen – bármennyire tapintatosak akarunk lenni, meg kell jegyeznünk -: a korábbi szekunak a munkáltatói és főnökei voltak.
A külügyminiszter hasonlóképpen sokat okulhat a többpárti egyeztetéseken – szokványos esetekben. Melescanu nem szorul rá ilyen tanakodásokra, benne megtalálható több párt és pártkoalíció rafináltsága összevonva. Ő inkább hangulatcsillapításra használja fel ezeket az eszmecseréket. Felsőbbséges mosollyal ecseteli, hogyan kezeli le az 1201-es mindenkori szószólóit, és ha Odessza hovatartozását nem is, a Kigyó-sziget fölötti fennhatóságot néha feltételes kérdőjelhez köti. Ezzel ugyan sem a királypártiakat, sem a CVT-híveket nem nyeri meg teljesen magának, de átmenetileg elhiteti velük, hogy ők sem tehetnének többet. A külügyminiszter tehet és tesz is legtöbbet a román hatalom és ellenzék részleges egyetértéséért – éppen ezt a tevékenységet iktatnák ki a hatásköréből?
Nyilván nem erről van szó. És az egységpártosok is sejthetnék, mire megy ki a játék. Mostanában naponta érzik a bőrükön, hogy bármit tesznek, amiért eddig Cotroceni-től és a tévé főműsorától kezdve a legutolsó megyefőnöki irodáig mindenütt megtapsolták, most a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának vezérei büntetik őket.
Ennek egyik oka közismert: az RTDP az idei választásokon be akar ülni az RNEP meleg székeibe. Nem véletlen, hogy alaposan meggondolták, ki legyen az RTDP kolozsvári polgármesterjelöltje. Ioan Rus szintén egyetemi előadótanár, mint Funar, de már megjelenésre is micsoda különbség!
Egy másik ok inkább csak sejthető: valószínűleg az RTDP-ben eldőlt a vita a két világtáj között, és nyert a Nyugat-barátság. A kellemetlen szagú rokonokat tehát le kell építenie. Az antiszemita nagyromániások kiebrudalása volt a legsürgősebb, vagy különleges vadságuk miatt a legkönnyebb. Utoljára maradt az RNEP, amely a legtöbb szolgálatot tette az 1989 utáni mindenkori kormányzatnak. Szinte hat éven keresztül kényelmes volt arra hivatkozni, hogy nem annyira a kormányzat hallat szélsőséges hangokat, mert ahhoz képest mennyivel vatra-szelleműbb az RNEP. Ezért lassan bontakozott ki az RNEP-ellenes kampány, de éppen megkésettsége miatt hevesebb a vártnál.
Valahol Európában erről megnyugtató jelentések készülhetnek, amelyekről Măgureanu is tudhatott volna az RNEP-pel való találkozó előtt, ha jobb a kapcsolata a külföldi hírszerző szolgálattal.
Funar, jólértesültségét fitogtatva, még messzibb ment. Azzal vádolta meg Văcarut, hogy félelmében vonta felelősségre Măgureanut, mert attól tartott, súlyos dolgokat fecsegett ki személyéről az RNEP-nek. Ugyanis Funar szerint Văcaru kapcsolatot tart a Hamásszal, és a szenátus egyik legkorruptabb tagja. Az RNEP elnöke határtalan hivalkodásában kijelentette, hogy ezeknek az információknak csak egy részét kapták meg Măgureanutól, a többihez saját hírcsatornáikon jutottak hozzá.
Szegények. Amikor hevesen elnyilatkozták magukat, még nem tudták, hogy az RTDP-ben azt is megkérdőjelezik, hogy a külügyminiszternek szóba kellett volna-e állnia Funarékkal. Meglehet, Grigore Zanc kijelentésére is elered a tiltakozás és a kioktatás hulláma, hogy márpedig a külügyminiszter minden parlamenti párttal külön-külön is folytathat megbeszéléseket.
Persze. Elvben. Normális körülmények között a titkosszolgálat főnöke bárkivel találkozhat, bizalmasan vagy nyilvánosan, beszélgetés közben pedig nyíltan vagy rejtett magnóval információkat gyűjthet, közben tetszése szerint megszűrt vagy sminkelt adatokat szolgáltathat. Például a közelgő áremelések mértékéről, amelyet a stupid people képviselőin keresztül megszellőztetve, felmérheti a közvélemény reagálását. A titkosszolgálatot ettől a hatékony munkaeszköztől nem szabad megfosztani, ezt a jelenlegi hatalom gyakorlói nagyon jól tudják, hiszen – bármennyire tapintatosak akarunk lenni, meg kell jegyeznünk -: a korábbi szekunak a munkáltatói és főnökei voltak.
A külügyminiszter hasonlóképpen sokat okulhat a többpárti egyeztetéseken – szokványos esetekben. Melescanu nem szorul rá ilyen tanakodásokra, benne megtalálható több párt és pártkoalíció rafináltsága összevonva. Ő inkább hangulatcsillapításra használja fel ezeket az eszmecseréket. Felsőbbséges mosollyal ecseteli, hogyan kezeli le az 1201-es mindenkori szószólóit, és ha Odessza hovatartozását nem is, a Kigyó-sziget fölötti fennhatóságot néha feltételes kérdőjelhez köti. Ezzel ugyan sem a királypártiakat, sem a CVT-híveket nem nyeri meg teljesen magának, de átmenetileg elhiteti velük, hogy ők sem tehetnének többet. A külügyminiszter tehet és tesz is legtöbbet a román hatalom és ellenzék részleges egyetértéséért – éppen ezt a tevékenységet iktatnák ki a hatásköréből?
Nyilván nem erről van szó. És az egységpártosok is sejthetnék, mire megy ki a játék. Mostanában naponta érzik a bőrükön, hogy bármit tesznek, amiért eddig Cotroceni-től és a tévé főműsorától kezdve a legutolsó megyefőnöki irodáig mindenütt megtapsolták, most a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának vezérei büntetik őket.
Ennek egyik oka közismert: az RTDP az idei választásokon be akar ülni az RNEP meleg székeibe. Nem véletlen, hogy alaposan meggondolták, ki legyen az RTDP kolozsvári polgármesterjelöltje. Ioan Rus szintén egyetemi előadótanár, mint Funar, de már megjelenésre is micsoda különbség!
Egy másik ok inkább csak sejthető: valószínűleg az RTDP-ben eldőlt a vita a két világtáj között, és nyert a Nyugat-barátság. A kellemetlen szagú rokonokat tehát le kell építenie. Az antiszemita nagyromániások kiebrudalása volt a legsürgősebb, vagy különleges vadságuk miatt a legkönnyebb. Utoljára maradt az RNEP, amely a legtöbb szolgálatot tette az 1989 utáni mindenkori kormányzatnak. Szinte hat éven keresztül kényelmes volt arra hivatkozni, hogy nem annyira a kormányzat hallat szélsőséges hangokat, mert ahhoz képest mennyivel vatra-szelleműbb az RNEP. Ezért lassan bontakozott ki az RNEP-ellenes kampány, de éppen megkésettsége miatt hevesebb a vártnál.
Valahol Európában erről megnyugtató jelentések készülhetnek, amelyekről Măgureanu is tudhatott volna az RNEP-pel való találkozó előtt, ha jobb a kapcsolata a külföldi hírszerző szolgálattal.