Közveszélyes sajtóblöffölők


Még az egykori Kis-Scânteia kifutójához képest is ostoba mesét talált ki Ion Cristoiu, amikor a nagy Scânteia egyik leghívebb követőjében, a Cotidianulban úgymond feltárta Bárányi Ferenc kettős-ügynöki tevékenységét. Ostoba a mi szemünkben. De érdemes lenne felmérést készíteni arról, hogy a többségi lakosság hány tized százaléka nem vette be a sajtóblöfföt.
Nem ez az első (és a jelek szerint nem is az utolsó) eset, amikor hivatásos hangulatkeltő a legnagyobb nyilvánosságot felhasználva büntetlenül hülyítheti a népet, tehát menetrendszerűen megjósolhatjuk, mi lesz az ügy folytatása. Az illetékesek még egy darabig félszájjal, kevés meggyőző erővel cáfolják a legújabb Cristoiu-blöfföt, a sajtókiadványok kevésbé feltűnő rovatkákban úgymond tisztáznak. Aztán ezt a botrányos hazugságot nemsokára lecsengetik egy fajsúlyosabb cigarettacsempészéssel, vagy politikai helikopterezéssel, esetleg egy újabb balkáni találmánnyal, és a többségi átlag marad a meggyőződéssel, hogy Bárányi Ferenc a románok megrögzött ellensége, az őt leleplező szekus pedig nemzeti hős, akit senkinek sem szabad hivatali titokszegéssel, vagy bármilyen más aprósággal vádolni.
Ilyenszerű sajtóblöfföknek ebben az országban már voltak halálos áldozatai is, a vétkesek mégsem kerültek rács mögé. Talán az első súlyos eset az volt, amikor az Adevărul (a Scânteia és a Scânteia Poporului utódja) közölte az 1990-es marosvásárhelyi pogromot előkészítő tömeglázító sajtóanyagokat, köztük azt a hazugságot, hogy egy gyógyszertár nem szolgált ki románokat. Akkor kellett volna tűzön-vízen át lefolytatni az első komoly rágalmazási pert. Ehelyett az RMDSZ megelégedett egy felemás parlamenti szakbizottsági jelentéssel, amelyben mindkét félnek kiosztottak bizonyos felelősségeket. Ennek az engedékenységnek tulajdonítható, hogy a pogrom román nemzetiségű gyilkosai a mai napig sem nyerték el méltó büntetésüket, magyarok és cigányok viszont kemény éveket töltöttek köztörvényesek között, csupán azért, mert nem hagyták magukat agyonverni.
A romániai igazságszolgáltatásnak ez a félkarúsága különben tökéletesen érthető. Csak a világ civilizáltabb államaiban várható el a bírák részéről olyan mértékű tárgyilagosság, hogy Popescu jószántából elítélje Ionescut azért, mert az bántalmazta Kovácsot. Kevésbé civilizált országokban Popescu ítélethozatal közben arra gondol, hogy ő is szívesen behúzna egyet Kovácsnak, tehát nem nagyon ítélheti el Ionescut. A részrehajló bírákat muszáj gyakori szakmai kudarcélményben részesíteni, hogy ne azonosuljanak olyan könnyen hasonmásaikkal. Ennek egyik módja a fellebbezés a végtelenségig. Elpolitizált pereknél a határ a csillagos ég. Ha nemzetközi bíróságok figyelmeztetése sem elég a részrehajló ítéletek megváltoztatására, maradnak a nemzetközi fórumok, amelyek lassan, de biztosan befolyásolják a ügymeneteket. Addig RMDSZ-képviselőnek nemzetközi fórumon nem lett volna szabad a magyar-román viszony új típusú megoldásáról hozsannáznia, amíg a hangulatkeltők nem nyerték el méltó büntetésüket korábbi súlyos tetteikért, mi több, háborítatlanul garázdálkodhatnak tovább, és az igazságszolgáltatás teszi magát süketnek.
Az RMDSZ csúcsvezetőségében elég sok jogász van. Kár, hogy nem találják megtisztelő feladatnak a sajtóblöffölők megleckéztetését. Pláne most, hogy az RMDSZ a kormányban van. Hiszen elsősorban a román kormány érdeke, hogy meg ne ismétlődjön egy sajtóvezérelte pogrom, mert akkor Románia a Legkisebb-Jugoszláviával holtversenyezik az európai integrációért.