A kolozsvári önálló magyar egyetem létrehozása axióma
Szabadság, 1998. május 19., X. évfolyam, 111. szám
Kötő József oktatásügyi államtitkár válaszol a Szabadság kérdéseire
Kolozsvár RMDSZ-tagsága nincs elragadtatva Béres András, a leköszönt oktatásügyi államtitkár másfél éves tevékenységétől – ez derült ki a Megyei Képviselők Tanácsának legutóbbi ülésén elhangzott felszólalásokból és a volt államtitkárhoz is intézett nyílt levélből. Kötő József csütörtöktől a hivatalosan kinevezett új államtitkár. A kormányülés idején Bukarestben tartózkodott, felkereste a minisztériumot. Arról faggattuk, hogy az államtitkárságon folyamatban lévő – félbehagyott vagy el sem kezdett – ügyekből milyen következtetésre jutott, megalapozott-e a kolozsvári közérzet?
– Az elégedetlenséget, az elvárások számonkérését különböző fórumokon én is érzékeltem, de inkább azt mondanám, hogy kapcsolattartási, információáramoltatási hiányosságok miatt tűnt úgy, hogy nem történt előrelépés. Az oktatásügyi minisztérium kisebbségi államtitkárságán átgondolt tevékenység folyt, de az kifelé nem látszott. Ki kellett alakítani azt a szervezési keretet, amely korábban nem létezett, hiszen nem volt kisebbségi államtitkárunk. Kidolgozták a működési szabályzatot, amelynek értelmében az államtitkár rendelkezhet a kisebbségi oktatás kérdéseiben, dönthet a tankönyvekről, tantervekről, a beiskolázási mutatókról. A kisebbségi államtitkárnak autonóm mozgástere lett. Ez a pozícióteremtés nem volt látványos, de ha erről az alapozásról előre tudunk lépni, jelentős eredményeket valósíthatunk meg.
Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a kolozsváriak konkrét ügyekben vártak eredményeket. Például a Bolyai-egyetem dolgában. Valóban, elődöm, amikor az Ügyvezető Elnökség tanügyi főosztályát vezette, az RMDSZ ellenzéki pozícióban politizált, alternatív oktatási hálózat kialakításán kellett munkálkodnia. Az 1996-os hatalomváltás után vált lehetővé a kolozsvári állami, önálló, magyar tan- nyelvű egyetem gondolatának elfogadtatása a kormányban. 1996 ősze előtt számos más elképzelés alakult ki a független vagy kihelyezett tagozatoktól az alapítványi egyetemig.
De így is több gyakorlati probléma megoldást nyert ebben az időszakban. A tanügyi főosztály háttérmunkája nyomán beiktatták a magyar történelmet a tantervbe, meghirdették a vonatkozó tankönyvpályázatot. Megvan a szervezési elképzelés arra, hogy az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács kormányszervvé váljon, és alakul annak a szervezeti kerete, hogy a kisebbségi oktatás lépést tartson a román nemzeti alaptantervben megvalósított reformmal. Ennek érdekében kolozsvári központtal magyar oktatáskutatási munkacsoport alakul, amelynek célja az anyanyelvi oktatás minőségének, versenyképességének javítása.
És ne feledjük, hogy ebben az időszakban dolgozták ki, elfogadtatták és alkalmazták a 36-os kormányrendeletet. Ez rengeteg időt, energiát vett igénybe, időnként megdolgoztatta az idegeket. Alkalmazási utasításai minisztériumi rendeletekben fogalmazódtak meg, így például belső rendeletben szabályozták a nemzetiségi történelemoktatást, Románia történelmének és földrajzának anyanyelven történő tanítását, kisebbségi osztályok létrehozását minimális létszámmal stb.
– Végül is a kolozsváriakat különösképpen érdeklő konkrét kérdésekben – nemcsak a Bolyai-egyetem, hanem a zenekonzervatórium ügyében – milyen előrelépés történt?
– A 36-os kormányrendelet tartalmazza a megoldást a zenekonzervatórium ügyében is, a két önálló tagozat létrehozását, amely a politikai döntés halogatása miatt késlekedett. Amikor az RMDSZ Operatív Tanácsa találkozott az új miniszterelnökkel, határozottan kijelentettük, hogy nem mondhatunk le az önálló intézményalakítás jogáról. Az úgynevezett multikulturálitásnak ez a formája, amely Kolozsváron kialakult, nem az esélyegyenlőséget biztosítja, hanem konzerválja a kisebbség kiszolgáltatottságát, alárendelését a többségi kultúrának. Ezzel teret engednek a kulturális imperializmusnak, ezért a multikulturalitás helyett interkulturalitást javasolunk, ennek kell megteremtenünk a szervezési kereteit. A kolozsvári önálló magyar egyetem létrehozása axióma, ezt nem vitatjuk, de addig is az interkulturális keretben meg kell teremtenünk az önálló magyar tagozatokat, amelyeknek alapsejtjei, a katedrák, megfelelő jogkörrel rendelkeznek az oktatási terv kidolgozásában és a tanszemélyzet versenyvizsgáinak meghirdetésében. A karokból alakul ki az önálló anyanyelvű tagozat, ennek képviselői pedig az egyetemi szenátusban vétójoggal kellene hogy rendelkezzenek a rájuk vonatkozó döntésekben. Erre megvan a kormányhatározat-tervezet, a tanügyi főosztályon készült. Reméljük, hogy május 31-ig átmegy a 36-os tanügyi kormányrendelet a parlamenten, és akkor ősztől beindulhatnak az önálló tagozatok a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, a marosvásárhelyi Orvosi Intézetben, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán, a marosvásárhelyi Petru Maior Műszaki Egyetemen. Természetesen gyökeresen másként tevődik fel a probléma, ha a 36-os kormányrendelet sorsa számunkra kedvezőtlenül alakul. Akkor felül kell vizsgálnunk részvételünket a kormánykoalícióban.
– Milyennek várható az együttműködés a tanügyminiszterrel?
– A mostani látogatás munkaprogramja zsúfolt volt, nem került sor megbeszélésre. A miniszter úrral folytatott korábbi tárgyalásainkon az a benyomás alakult ki, hogy Andrei Marga valójában Európára nyitott, megpróbál modern oktatási szerkezetet létrehozni. Ezen belül vannak vitáink, például éppen a multikulturális egyetemről, de az az érzésem, hogy ha a parlamentben az európai joggyakorlatnak megfelelő törvények születnek, akkor a miniszter azokat végrehajtja. Különben is, jogaink fedezetét nem az egyes vezető politikusok jóindulatára kell alapozni, mert az emberi megértés múlandó, hanem törvényekre.
– A Kolozs megyei szervezet másik fájdalma az 500 000 aláírással beterjesztett kisebbségi tanügyi törvénytervezet. Mi lesz annak a sorsa? Papírkosárban végzi?
– Nem fogalmaznék ilyen sarkítottan. Korábbi törvénytervezetünk tovább él a 36-os kormányrendeletben. Ha a két dokumentumot összevetjük, minden alapvető előírást megtalálunk. A kolozsvári egyetem tételesen nincs a kormányrendeletben, de az önálló intézményteremtés jogának parlamenti elismerése után semmi akadálya annak, hogy benyújtsuk a törvénytervezetet a Bolyai-egyetem létrehozására.
– Hogyan oldódik meg az utódlás kérdése Kolozsváron?
– Az Ügyvezető Elnökség keretében az oktatási részleget felkérésre tovább vezetem. Beindítottunk egy sor olyan folyamatot, amely államtitkári tevékenységemben segít. Ilyen például az oktatáskutatói munkacsoport kialakítása, az anyanyelvi szakoktatási hálózat kiépítése, népiskolák létesítése 2–3–4 gyerekkel a szórványban, a csángók anyanyelvi oktatásának megszervezése, a felsőoktatási tagozatok létrehozása, az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács munkájának a tervezése stb. A művelődési és egyházügyi szakterületről nem nyilatkozhatok, van ugyan elképzelésem, de az alapszabály szerint az új ügyvezető alelnök kinevezése az ügyvezető elnökre tartozik, megerősítése pedig a szövetségi elnök és az SZKT feladata.
– Ciorbea idején, avagy most jobb magyar államtitkárnak lenni a román kormányban?
– Victor Ciorbea gesztusait, emberségét, megértését nagyra becsülöm, valószínű, hogy jól éreztem volna magam a közelében. Nagyra becsülöm bátorságát is, de talán ebben a korszakban a gyakorlatiasabb szemlélet az eredményesebb.
Kolozsvár RMDSZ-tagsága nincs elragadtatva Béres András, a leköszönt oktatásügyi államtitkár másfél éves tevékenységétől – ez derült ki a Megyei Képviselők Tanácsának legutóbbi ülésén elhangzott felszólalásokból és a volt államtitkárhoz is intézett nyílt levélből. Kötő József csütörtöktől a hivatalosan kinevezett új államtitkár. A kormányülés idején Bukarestben tartózkodott, felkereste a minisztériumot. Arról faggattuk, hogy az államtitkárságon folyamatban lévő – félbehagyott vagy el sem kezdett – ügyekből milyen következtetésre jutott, megalapozott-e a kolozsvári közérzet?
– Az elégedetlenséget, az elvárások számonkérését különböző fórumokon én is érzékeltem, de inkább azt mondanám, hogy kapcsolattartási, információáramoltatási hiányosságok miatt tűnt úgy, hogy nem történt előrelépés. Az oktatásügyi minisztérium kisebbségi államtitkárságán átgondolt tevékenység folyt, de az kifelé nem látszott. Ki kellett alakítani azt a szervezési keretet, amely korábban nem létezett, hiszen nem volt kisebbségi államtitkárunk. Kidolgozták a működési szabályzatot, amelynek értelmében az államtitkár rendelkezhet a kisebbségi oktatás kérdéseiben, dönthet a tankönyvekről, tantervekről, a beiskolázási mutatókról. A kisebbségi államtitkárnak autonóm mozgástere lett. Ez a pozícióteremtés nem volt látványos, de ha erről az alapozásról előre tudunk lépni, jelentős eredményeket valósíthatunk meg.
Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a kolozsváriak konkrét ügyekben vártak eredményeket. Például a Bolyai-egyetem dolgában. Valóban, elődöm, amikor az Ügyvezető Elnökség tanügyi főosztályát vezette, az RMDSZ ellenzéki pozícióban politizált, alternatív oktatási hálózat kialakításán kellett munkálkodnia. Az 1996-os hatalomváltás után vált lehetővé a kolozsvári állami, önálló, magyar tan- nyelvű egyetem gondolatának elfogadtatása a kormányban. 1996 ősze előtt számos más elképzelés alakult ki a független vagy kihelyezett tagozatoktól az alapítványi egyetemig.
De így is több gyakorlati probléma megoldást nyert ebben az időszakban. A tanügyi főosztály háttérmunkája nyomán beiktatták a magyar történelmet a tantervbe, meghirdették a vonatkozó tankönyvpályázatot. Megvan a szervezési elképzelés arra, hogy az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács kormányszervvé váljon, és alakul annak a szervezeti kerete, hogy a kisebbségi oktatás lépést tartson a román nemzeti alaptantervben megvalósított reformmal. Ennek érdekében kolozsvári központtal magyar oktatáskutatási munkacsoport alakul, amelynek célja az anyanyelvi oktatás minőségének, versenyképességének javítása.
És ne feledjük, hogy ebben az időszakban dolgozták ki, elfogadtatták és alkalmazták a 36-os kormányrendeletet. Ez rengeteg időt, energiát vett igénybe, időnként megdolgoztatta az idegeket. Alkalmazási utasításai minisztériumi rendeletekben fogalmazódtak meg, így például belső rendeletben szabályozták a nemzetiségi történelemoktatást, Románia történelmének és földrajzának anyanyelven történő tanítását, kisebbségi osztályok létrehozását minimális létszámmal stb.
– Végül is a kolozsváriakat különösképpen érdeklő konkrét kérdésekben – nemcsak a Bolyai-egyetem, hanem a zenekonzervatórium ügyében – milyen előrelépés történt?
– A 36-os kormányrendelet tartalmazza a megoldást a zenekonzervatórium ügyében is, a két önálló tagozat létrehozását, amely a politikai döntés halogatása miatt késlekedett. Amikor az RMDSZ Operatív Tanácsa találkozott az új miniszterelnökkel, határozottan kijelentettük, hogy nem mondhatunk le az önálló intézményalakítás jogáról. Az úgynevezett multikulturálitásnak ez a formája, amely Kolozsváron kialakult, nem az esélyegyenlőséget biztosítja, hanem konzerválja a kisebbség kiszolgáltatottságát, alárendelését a többségi kultúrának. Ezzel teret engednek a kulturális imperializmusnak, ezért a multikulturalitás helyett interkulturalitást javasolunk, ennek kell megteremtenünk a szervezési kereteit. A kolozsvári önálló magyar egyetem létrehozása axióma, ezt nem vitatjuk, de addig is az interkulturális keretben meg kell teremtenünk az önálló magyar tagozatokat, amelyeknek alapsejtjei, a katedrák, megfelelő jogkörrel rendelkeznek az oktatási terv kidolgozásában és a tanszemélyzet versenyvizsgáinak meghirdetésében. A karokból alakul ki az önálló anyanyelvű tagozat, ennek képviselői pedig az egyetemi szenátusban vétójoggal kellene hogy rendelkezzenek a rájuk vonatkozó döntésekben. Erre megvan a kormányhatározat-tervezet, a tanügyi főosztályon készült. Reméljük, hogy május 31-ig átmegy a 36-os tanügyi kormányrendelet a parlamenten, és akkor ősztől beindulhatnak az önálló tagozatok a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, a marosvásárhelyi Orvosi Intézetben, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán, a marosvásárhelyi Petru Maior Műszaki Egyetemen. Természetesen gyökeresen másként tevődik fel a probléma, ha a 36-os kormányrendelet sorsa számunkra kedvezőtlenül alakul. Akkor felül kell vizsgálnunk részvételünket a kormánykoalícióban.
– Milyennek várható az együttműködés a tanügyminiszterrel?
– A mostani látogatás munkaprogramja zsúfolt volt, nem került sor megbeszélésre. A miniszter úrral folytatott korábbi tárgyalásainkon az a benyomás alakult ki, hogy Andrei Marga valójában Európára nyitott, megpróbál modern oktatási szerkezetet létrehozni. Ezen belül vannak vitáink, például éppen a multikulturális egyetemről, de az az érzésem, hogy ha a parlamentben az európai joggyakorlatnak megfelelő törvények születnek, akkor a miniszter azokat végrehajtja. Különben is, jogaink fedezetét nem az egyes vezető politikusok jóindulatára kell alapozni, mert az emberi megértés múlandó, hanem törvényekre.
– A Kolozs megyei szervezet másik fájdalma az 500 000 aláírással beterjesztett kisebbségi tanügyi törvénytervezet. Mi lesz annak a sorsa? Papírkosárban végzi?
– Nem fogalmaznék ilyen sarkítottan. Korábbi törvénytervezetünk tovább él a 36-os kormányrendeletben. Ha a két dokumentumot összevetjük, minden alapvető előírást megtalálunk. A kolozsvári egyetem tételesen nincs a kormányrendeletben, de az önálló intézményteremtés jogának parlamenti elismerése után semmi akadálya annak, hogy benyújtsuk a törvénytervezetet a Bolyai-egyetem létrehozására.
– Hogyan oldódik meg az utódlás kérdése Kolozsváron?
– Az Ügyvezető Elnökség keretében az oktatási részleget felkérésre tovább vezetem. Beindítottunk egy sor olyan folyamatot, amely államtitkári tevékenységemben segít. Ilyen például az oktatáskutatói munkacsoport kialakítása, az anyanyelvi szakoktatási hálózat kiépítése, népiskolák létesítése 2–3–4 gyerekkel a szórványban, a csángók anyanyelvi oktatásának megszervezése, a felsőoktatási tagozatok létrehozása, az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács munkájának a tervezése stb. A művelődési és egyházügyi szakterületről nem nyilatkozhatok, van ugyan elképzelésem, de az alapszabály szerint az új ügyvezető alelnök kinevezése az ügyvezető elnökre tartozik, megerősítése pedig a szövetségi elnök és az SZKT feladata.
– Ciorbea idején, avagy most jobb magyar államtitkárnak lenni a román kormányban?
– Victor Ciorbea gesztusait, emberségét, megértését nagyra becsülöm, valószínű, hogy jól éreztem volna magam a közelében. Nagyra becsülöm bátorságát is, de talán ebben a korszakban a gyakorlatiasabb szemlélet az eredményesebb.