Markóra várva
Szabadság, 1998. május 7., X. évfolyam, 101. szám
Polgári Fórum a Bolyairól, a kormányszerepről és a kettős állampolgárságról
Főpróbának nevezte Balázs Sándor azt az összejövetelt, amelyet a két monostori RMDSZ-szervezet tartott kedden a Pro Iuventute székházban. A mostani Polgári Fórum a korábbi értelmiségi fórumok folytatása, jelezve az érdekeltek és érdeklődők körének szélesítését. Főpróbára azért volt szükség, hogy majd a Markó Bélával hamarosan sorra kerülő találkozón ne hömpölyögjön parttalanul a kényes kérdések vitája.
Vitaindítóként Neményi Ágnes a Babeş–Bolyai-egyetem magyar tanszékein folyó oktatás és kutatás aggasztó minőségét ismertette. Lecsökkent az igényszint, a tanárok zöme nem tartja meg rendszeresen az előadásokat, a társadalomkutatás megrekedt a felméréseknél, tényfeltárás, elmélyültebb kutatás nem létezik. Az egyetem irányítása olyanok kezében van, akiknek nem érdeke az oktatási és kutatási színvonal emelése.
Mindez alátámasztja az önálló magyar egyetem létrehozásának szükségességét, hogy minőségi elvárásokra lehessen építeni.
Balázs Sándor mindezt megerősítette azzal, hogy a cigányok népszámlálásra készülnek, ettől a mi társadalomkutatóink messze állnak. Majd elindult a vita, amelyet kivonatosan ismertetünk.
• Schwartz Róbert: Középiskoláinkban is baj van a színvonallal, és ezért nem csak a tanügyi törvény okolható. Mintha tudatos is lenne a lezüllesztés. Mi lett a sorsa az RMDSZ saját kisebbségi tanügyi törvénytervezetének, amelyet 500 000 aláírással nyújtottak be? • Moldován Béla: Le kell szögezni a kormányban való további részvétel feltételeit, amelyek között szerepeljen a Bolyai újralétesítése. • Molnos Lajos: Meg kell találni a módját, hogy a saját oktatási törvénytervezetet a parlament újra napirendre tűzze. És egyáltalán hol akadt el annak idején? • Buchwald Péter: A szenátus napirendre sem tűzte, mert éppen szintén tanügyi témájú törvényt fogadott el. Később az RMDSZ törvénytervezetéből vonták ki a módosító javaslatokat, amelyek most a 36-os kormányhatározat részei. • András Imre: A módosító javaslatok belefoglalása egy másik törvénybe nem indokolja a félmillió aláírással ellátott polgári kezdeményezés elsüllyesztését. • Nagy Ernő: Cs. Gyímesi Éva éppen az önálló magyar egyetem létrehozásától féltette az oktatási színvonalat. Ennek cáfolatára nem kellene összeállítani egy névjegyzéket a Bolyai lehetséges tanári karáról? • Balázs Sándor: Van ilyen lista, Tonk Sándor készítette. • Szász Csaba: A villamosmérnöki karon vagyok adjunktus, már többször részt vettem ilyen összejöveteleken, és mindegyikről keserű szájízzel távoztam. Meg kellene haladni a szűk körű megbeszélések korlátait, össze kellene hívni egy értekezletet Erdély magyar egyetemi tanárai és hallgatói számára, Temesvárról, Brassóból, Nagybányáról, Marosvásárhelyről, mindenhonnan, ahol tanítanak vagy tanulnak. Ilyen polgári szerveződés nyomására az RMDSZ-nek lépnie kellene. • Wanek Ferenc: A kormányzati szerepvállalás olyan, mint egy rossz házasság, amelyben a partnerek megjátsszák magukat. Az RMDSZ megjátssza azt a szerepet, hogy felvállalja az egész ország minden gondját, és közben mellőzi a kisebbségi érdekvédelmet, a koalíciós partnerek pedig megjátsszák a nagylelkűt az államtitkári tisztségek osztogatásával.
A kettős állampolgárságról elhangzott nyilatkozatokkal kapcsolatban a vitavezető felkérésére András Imre, a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja elmondta, hogy az ötlet nem újkeletű, az MVSZ-ben most csak azért került ismét napirendre, mert feltűnően sokan fordultak hozzá, segítséget kérve a magyar állampolgárság megszerzéséhez. Az MVSZ nem támogatja a kitelepülést, ezért az össznemzeti vitával megoldást próbál keresni, hogy a Magyarországon kívül élő magyarok szülőföldjükön maradjanak, de az anyaországtól mégse szakadjanak el a schengeni határ keletebbre tolódása nyomán. Ez a probléma hasonlatos a Bolyai-egyetem ügyéhez: a civil társadalom nyomást gyakorolhat a politikumra a megoldás sürgetéséért, és ha elvárása válasz nélkül marad, a polgár levonja a tanulságokat a politikusi megbízatást illetően.
Buchwald Péter politikai öngyilkosságnak nevezte azt a kijelentést, hogy a kisebbségben élő magyaroknak nem kell magyar állampolgárság. De hogyan lehet megállapítani, hogy ki a magyar? Balázs Sándor ismertetett három kritériumot. Az egyik a származás, amely veszélyes, a másik az, hogy ki vallja magát magyarnak, ami szintén tartalmaz veszélyt, a harmadik a jogosítvánnyal rendelkező kisebbségi szervezet igazolása. András Imre kipróbált példákra emlékeztetett. Az erdélyi németek hazatelepítésénél figyelembe vették, hogy a kérvényező német iskolába járt-e, de Szatmár megyében ettől eltekintettek, mert ott nem voltak német iskolák. A romániai horvát férfiak esetében nemzetiségi igazolvány lehet a katonakönyv, az egyedüli személyi dokumentum, amelyben feltüntetik a nemzeti hovatartozást. Olyan kérdés is felvetődött, hogy mit nyerne Magyarország a kettős állampolgárság megadásából. Valamit biztosan nyerne – hangzott a lakonikus válasz, amelyet talán az is indokolt, hogy a vita ekkor már késő estébe nyúlt. Wanek Ferenc kétségét fejezte ki, hogy a kettős állampolgárság nem vezet-e ugyanoda, ahova a német áttelepülés, vagyis az egyik erdélyi kultúra elsorvasztásához. Vitazáróként Balázs Sándor leszögezte: a kettős állampolgárságról semmiképpen sem dönthet két állam, hanem csakis a magyar állam és az illetékes nemzetrész.
Főpróbának nevezte Balázs Sándor azt az összejövetelt, amelyet a két monostori RMDSZ-szervezet tartott kedden a Pro Iuventute székházban. A mostani Polgári Fórum a korábbi értelmiségi fórumok folytatása, jelezve az érdekeltek és érdeklődők körének szélesítését. Főpróbára azért volt szükség, hogy majd a Markó Bélával hamarosan sorra kerülő találkozón ne hömpölyögjön parttalanul a kényes kérdések vitája.
Vitaindítóként Neményi Ágnes a Babeş–Bolyai-egyetem magyar tanszékein folyó oktatás és kutatás aggasztó minőségét ismertette. Lecsökkent az igényszint, a tanárok zöme nem tartja meg rendszeresen az előadásokat, a társadalomkutatás megrekedt a felméréseknél, tényfeltárás, elmélyültebb kutatás nem létezik. Az egyetem irányítása olyanok kezében van, akiknek nem érdeke az oktatási és kutatási színvonal emelése.
Mindez alátámasztja az önálló magyar egyetem létrehozásának szükségességét, hogy minőségi elvárásokra lehessen építeni.
Balázs Sándor mindezt megerősítette azzal, hogy a cigányok népszámlálásra készülnek, ettől a mi társadalomkutatóink messze állnak. Majd elindult a vita, amelyet kivonatosan ismertetünk.
• Schwartz Róbert: Középiskoláinkban is baj van a színvonallal, és ezért nem csak a tanügyi törvény okolható. Mintha tudatos is lenne a lezüllesztés. Mi lett a sorsa az RMDSZ saját kisebbségi tanügyi törvénytervezetének, amelyet 500 000 aláírással nyújtottak be? • Moldován Béla: Le kell szögezni a kormányban való további részvétel feltételeit, amelyek között szerepeljen a Bolyai újralétesítése. • Molnos Lajos: Meg kell találni a módját, hogy a saját oktatási törvénytervezetet a parlament újra napirendre tűzze. És egyáltalán hol akadt el annak idején? • Buchwald Péter: A szenátus napirendre sem tűzte, mert éppen szintén tanügyi témájú törvényt fogadott el. Később az RMDSZ törvénytervezetéből vonták ki a módosító javaslatokat, amelyek most a 36-os kormányhatározat részei. • András Imre: A módosító javaslatok belefoglalása egy másik törvénybe nem indokolja a félmillió aláírással ellátott polgári kezdeményezés elsüllyesztését. • Nagy Ernő: Cs. Gyímesi Éva éppen az önálló magyar egyetem létrehozásától féltette az oktatási színvonalat. Ennek cáfolatára nem kellene összeállítani egy névjegyzéket a Bolyai lehetséges tanári karáról? • Balázs Sándor: Van ilyen lista, Tonk Sándor készítette. • Szász Csaba: A villamosmérnöki karon vagyok adjunktus, már többször részt vettem ilyen összejöveteleken, és mindegyikről keserű szájízzel távoztam. Meg kellene haladni a szűk körű megbeszélések korlátait, össze kellene hívni egy értekezletet Erdély magyar egyetemi tanárai és hallgatói számára, Temesvárról, Brassóból, Nagybányáról, Marosvásárhelyről, mindenhonnan, ahol tanítanak vagy tanulnak. Ilyen polgári szerveződés nyomására az RMDSZ-nek lépnie kellene. • Wanek Ferenc: A kormányzati szerepvállalás olyan, mint egy rossz házasság, amelyben a partnerek megjátsszák magukat. Az RMDSZ megjátssza azt a szerepet, hogy felvállalja az egész ország minden gondját, és közben mellőzi a kisebbségi érdekvédelmet, a koalíciós partnerek pedig megjátsszák a nagylelkűt az államtitkári tisztségek osztogatásával.
A kettős állampolgárságról elhangzott nyilatkozatokkal kapcsolatban a vitavezető felkérésére András Imre, a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja elmondta, hogy az ötlet nem újkeletű, az MVSZ-ben most csak azért került ismét napirendre, mert feltűnően sokan fordultak hozzá, segítséget kérve a magyar állampolgárság megszerzéséhez. Az MVSZ nem támogatja a kitelepülést, ezért az össznemzeti vitával megoldást próbál keresni, hogy a Magyarországon kívül élő magyarok szülőföldjükön maradjanak, de az anyaországtól mégse szakadjanak el a schengeni határ keletebbre tolódása nyomán. Ez a probléma hasonlatos a Bolyai-egyetem ügyéhez: a civil társadalom nyomást gyakorolhat a politikumra a megoldás sürgetéséért, és ha elvárása válasz nélkül marad, a polgár levonja a tanulságokat a politikusi megbízatást illetően.
Buchwald Péter politikai öngyilkosságnak nevezte azt a kijelentést, hogy a kisebbségben élő magyaroknak nem kell magyar állampolgárság. De hogyan lehet megállapítani, hogy ki a magyar? Balázs Sándor ismertetett három kritériumot. Az egyik a származás, amely veszélyes, a másik az, hogy ki vallja magát magyarnak, ami szintén tartalmaz veszélyt, a harmadik a jogosítvánnyal rendelkező kisebbségi szervezet igazolása. András Imre kipróbált példákra emlékeztetett. Az erdélyi németek hazatelepítésénél figyelembe vették, hogy a kérvényező német iskolába járt-e, de Szatmár megyében ettől eltekintettek, mert ott nem voltak német iskolák. A romániai horvát férfiak esetében nemzetiségi igazolvány lehet a katonakönyv, az egyedüli személyi dokumentum, amelyben feltüntetik a nemzeti hovatartozást. Olyan kérdés is felvetődött, hogy mit nyerne Magyarország a kettős állampolgárság megadásából. Valamit biztosan nyerne – hangzott a lakonikus válasz, amelyet talán az is indokolt, hogy a vita ekkor már késő estébe nyúlt. Wanek Ferenc kétségét fejezte ki, hogy a kettős állampolgárság nem vezet-e ugyanoda, ahova a német áttelepülés, vagyis az egyik erdélyi kultúra elsorvasztásához. Vitazáróként Balázs Sándor leszögezte: a kettős állampolgárságról semmiképpen sem dönthet két állam, hanem csakis a magyar állam és az illetékes nemzetrész.