A Bolyai és a kettős állampolgárság az MKT napirendjén


Meghívólevél Markó Bélának
Szervezési és elvi problémák egyaránt heves vitát váltottak ki az RMDSZ Kolozs megyei szervezete Képviselői Tanácsának szombati ülésén, amelyen a Bolyai egyetem ügye eredetileg is napirenden szerepelt, a kettős állampolgárság kérdése pedig Somogyi Gyula javaslatára lépett a különfélék sorából önálló napirendi pont rangjára.
Kezdetben Pálfi Zoltán kezdeményezésére vita indult arról, hogy van-e a szervezetnek szabályzata és szabályzat-felügyelő bizottsága, ha a küldöttgyűlés, amelyen megszavazták, létszámhiányos volt. Gyémánt Mihály MKT-elnök félórányi kilátástalan vita után úgy próbálta elvágni a gubancot, hogy ha nincs bizottság, nincs is hova benyújtani a szabályzat szabályosságát megkérdőjelező indítványt, majd szavazatra bocsátotta javaslatát, hogy Pálfi Zoltán forduljon a Szövetségi Szabályzat-felügyelő Bizottsághoz. A javaslat mellett – senki, ellene – senki. A tartózkodási patthelyzetben Pálfi visszavonta kifogását.
Alapkőelőkészítés Marosvásárhelyen
Farkas Zoltán javaslatára első napirendi ponttá vált a számos aláírással benyújtott interpelláció a Bolyai egyetem ügyében. A kezdeményezők számon kérték az MKT két korábbi határozatának teljesítését. Boros János megyei elnök válaszában jelezte, hogy az 1997. február 15-i állásfoglalás megjelent a sajtóban, a bizalmas, belső használatú levelet pedig elküldte Markó Béla szövetségi elnöknek és Béres András tanügyi államtitkárnak. A szövetségi elnök nem válaszolt a levélre, úgy ítélve, hogy a kérdésben Béres András az illetékes, az államtitkár pedig később arra hivatkozott, hogy a sajtóban már kifejtette véleményét. Egyébként Bérestől már nem várható válasz tanügyi kérdésben, mert a marosvásárhelyi színház igazgatója lett.
A hozzászólók nem voltak elégedettek a válasszal. Wanek Ferenc követelte, tisztázzák az MKT két határozatának sorsát, amelyek fontosságát növeli az a sajnálatos tény, hogy éppen itt, Kolozsváron kezdődött el a Bolyai-ügy zátonyra futtatása. Balázs Sándor beszámolt budapesti tapasztalatáról, ahol a magyar egyetemi tanárok világtalálkozóján vett részt, és ott egy marosvásárhelyi kolléga nyugatiak segítségét kérte a színművészeti főiskola közelében építendő magyar egyetem létrehozásához. Vekov Károly emlékeztetett, hogy a vitatott MKT-határozatban kérték a tárgyalások azonnali megkezdését a kormányban a Bolyai egyetemről, de ehelyett folytatódtak a plátói nyilatkozatok annak lehetőségéről. A Bolyai egyetem a megmaradás kulcsa – hangoztatta Vekov –, különösen most, hogy erősödik az értelmiségiek elszívása. Farkas Zoltán szerint Boros János nem járt el megfelelő módon, és javasolta mielőbbi rendkívüli MKT-ülés összehívását olyan dátumra, amikor Markó Béla el tud jönni a szembesítésre. Kónya-Hamar Sándor többek között szólt a craiovai orvosi egyetem létrehozásáról, és hogy erről a parlamentben törvényt fogadtak el, tehát van már jogi hivatkozási alap. Most kellett volna benyújtani a Bolyai törvény-tervezetét is, ha létezne. Kónya helyeselte a rendkívüli MKT összehívását, szerinte Verestóy Attilát is meg kellene hívni, aki Bukarestből sértegeti a kolozsvári értelmiségieket. Molnos Lajos feltárta, hogy ő számon kérte Bérestől a megválaszolatlan levelet, mire az államtitkár azt mondta, hogy nem válaszolhat olyan levélre, amit nem kapott meg. Most már mi az igazság? Azt a kérdést is feltette, hogy az MKT miért várt egy évig ennyire fontos határozatának számonkéréséig. Góger Ferenc kifogásolta a levelezést, főleg Béressel, akiről tudni lehetett, hogy nem tart a kolozsváriakkal. Szerinte minden akciónak nyilvánosságot kell biztosítani. Schwartz Róbert a Bolyai Társaság kiemelt szerepére hívta fel a figyelmet, mondván, hogy annak ez az egy gondja van, míg az MKT sok egyébbel foglalkozik. Rollinger Ágnes azt kérdezte, van-e részletes dokumentációja a Bolyai egyetemnek, vagy esetleges jóváhagyása után kellene kapkodni. És mi a teendő akkor, ha Markó nyíltan kimondja, hogy a kolozsvári Bolyairól végleg letettek? Eckstein-Kovács Péter az egyetemlétesítés törvényhozási folyamatát ismertette, jelezve, hogy a craiovai új egyetem valóban jó precedens. Gyémánt Mihály visszatérve a levelek sorsára, azt mondta, hogy ő független nyugdíjasként szívesen aláírja a továbbiakban a csúcsvezetőségnek szóló bizalmas küldeményeket, ha Boros János megyei elnöknek, aki az Ügyvezető Elnökségtől fizetést kap, ez kínos feladat lenne (e feladat kínosságát Boros később erélyesen cáfolta).
Az ülésvezető javaslatát, hogy küldjenek meghívólevelet Markó Bélának egy rendkívüli MKT-ülésre, közbeszólások egészítették ki azzal, hogy ki kell adni a sajtónak a tavalyi bizalmas levelet is. Akkor ugyanis az MKT úgy határozott, hogy amennyiben az válasz nélkül marad, nyílt levéllé válik. Az egyöntetű szavazat értelmében a borítékot Kónya hétfőn viszi Bukarestbe, Boros pedig eljuttatja a sajtónak.
Nyilatkozat-moratórium
Ezek után lazításnak tűnt a szervezési intézkedések megbeszélése, bár ez is meglepetést tartogatott, ami csak a különfélék idején tisztázódott. Addig azonban a másik forró probléma, a kettős állampolgárság tartotta éberen a figyelmet. Ennek megvitatásán jelen volt Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke is. Somogyi Gyula rövid vitaindítója arra szorítkozott, hogy amíg a területi szervezetekkel nem tanácskozik, a csúcsvezetőség ebben az ügyben ne nyilatkozzon, főleg semmitől se határolódjék el.
Balázs Sándor az érvek és ellenérvek felsorolása után kijelentette, hogy ami rajtunk múlik, az identitás megállapítása, az megvalósítható, hiszen a kultúrnemzet fogalmában nincsenek államhatárok. Farkas Zoltán a Donát-körzet tagságának a kettős állampolgárságot egyöntetűen helyeslő véleményét közvetítette. Kónya-Hamar Sándor más államok vonatkozó gyakorlatát ismertette, jelezve, hogy egyéni jogról van szó, és arról nem lett volna szabad elsietve nyilatkozni. Boros János elmondta: a megfelelő időben tájékoztatta az Ügyvezető Elnökséget, hogy Verestóy nyilatkozatát a tagság felháborodása követte, többen azzal a szándékkal jöttek a székházba, hogy kilépnek az RMDSZ-ből. Saját véleménye szerint a probléma bonyolult, a kettős állampolgárságnak fokozatai vannak, melyiket alkalmazzák, hol adózzon a kettős állampolgár stb. Vekov Károly szerint az MKT-nak arról kell határozatot hoznia, hogy a tagság nevében ebben az ügyben senki se nyilatkozzon, amíg szakértői szemmel körbe nem járják a problémát. Újabb hozzászólásában Somogyi Gyula kifejtette, hogy nem a schengeni útlevélben látja a kettős állampolgárság hasznát, hanem abban, hogy végre a magyar politika egyenjogúságot merne vállalni az utódállamokéval. Eckstein-Kovács Péter a Magyarországgal szomszédos országok magyarjainak sorában végzett felmérésről beszélt, amelyből kitűnik, hogy ezt a problémát nem lehet szőnyeg alá seperni. Donogán Péter szerint részleges állampolgársági jogok is elképzelhetők, nem lett volna szabad azonnal, gondolkozás nélkül elvetni az ötletet, ezért nem tud egyetérteni Markó Bélának a Duna tévében kifejtett véleményével. Gyémánt Mihály helytelenítette Verestóy és Tokay vonatkozó állításait, amelyekre – mint mondta – Markó tette rá a kalapot azzal, hogy szerinte kétmillió magyarnak a kettős állampolgárság nem megoldás. Molnos Lajos szintén arról a visszatetszésről beszélt, amelyet a szövetségi elnök, Verestóy, és főleg Kovács László magyar külügyminiszter viszonyulása váltott ki. Helytelenítette a hozzáállást, hogy egy felmerülő problémát a kifogások oldaláról közelítenek meg. Török Bálint szerint a szövetség vezetői tévedtek, ha a kettős állampolgárságot egyéni jognak tekintik és úgy vetették el, ha pedig kollektív jog, akkor még inkább tévedtek. Javasolta, eszközöljék ki az elsietett nyilatkozatok visszavonását.
Takács Csaba úgy értékelte, hogy a vita általában a megfontolt politizálás, a kiutat kereső beszélgetés keretei között mozgott, annak ellenére, hogy a probléma különleges érzékenységet vált ki az emberekben. Az első megnyilatkozásokat szerinte a felvezetés módja határozta meg. Ha Verestóy csak az alanyi jogú kettős állampolgárságra reagált, akkor másként kell megítélni szavait. De mindenképpen személyes felelősségére fejtette ki véleményét, egyetlen nyilatkozat pedig nem döntheti el egy politikai karrier sorsát. Markó Bélának meg kell engedni, hogy a különböző politikai közegben való mozgáshoz megkeresse a szerinte legjobb kifejezéseket. Nem szabad olyan reményekbe belelovalni az erdélyi magyarságot – mondotta végül Takács Csaba –, amelyek csak fokoznák a kudarcérzetet.
Vitazárás után Gyémánt Mihály ismertette az MKT-határozat vázlatát. Ezek szerint felkérik a legfelső vezetést, hogy egy ideig ne nyilatkozzon a kettős állampolgárságról, az eddigi nyilatkozatokat nyilvánítsa magánjellegűeknek, kérje ki a területi szervezetek véleményét és az ezzel kapcsolatos MKT-állásfoglalás jelenjen meg a sajtóban.
Szervezési patthelyzetek
Az önálló napirendi pontok közül utolsónak maradt a kolozsvári magyar utcanevek problémája. A városi tanács ezután önállóan, a megyei tanács jóváhagyása nélkül dönt az utcanév-változtatásról, az ezzel kapcsolatos elképzeléseket ismertette Mikó Lőrinc. Az MKT nem mélyedt a szakemberek által előkészített javaslatok elemzésébe, azt viszont elvárta a városi tanácsosoktól, hogy törekedjenek a lehető legnagyobb eredményre. Valószínűnek látszik, hogy újra lesz Vörösmarty utcánk, mégpedig az egykori kapja vissza a nevét, csak el ne kiabáljuk. A városi tanácsban ugyanis ilyen ellenérvek szoktak elhangzani: nem nevezhető hagyományosan Kövespadnak az az utca, amelyet leaszfaltoztak.
A különféléknél aztán robbant az a bomba, amelyet a szervezési kérdések napirendi pontjában helyeztek el. Papp Sándor egeresi elnök kifogásolta, hogy körzetét a megyei elnökség megszüntette anélkül, hogy őt értesítették volna. Az alapjaitól építkező, autonóm szervezetekből összeálló szövetségben ez az eljárás szabálytalan, és különben is, a vidéki körzeteket éppen a könnyebb kapcsolattartás érdekében hozták létre a falvak és kisvárosok. Működésképtelenné duzzadna az MKT, ha mindegyik település szervezete képviseletet kapna benne. Az összejövetelek így is ritkán szavazatképesek. Végül ezt a patthelyzetet úgy oldották meg, hogy az ügyet kivizsgálásra a szabályzat-felügyelő bizottsághoz utalták.
Ahhoz, amelyiket nem döntőképes küldöttgyűlés szavazott meg.