Paradoxális haszonélvezet


Kivételesen egy darabig eltekinthetnének a romániai magyarság gyalázásától a parlamentben, a sajtóban, a televízió ama bizonyos kereskedelmi részében, ugyanis ha mi nem lennénk, akkor Kovács László magyar külügyminiszter késedelem nélkül teljesítené az osztrák belügyminiszter kérését, vagyis bevezetné a vízumkötelezettséget Romániával szemben.
Persze egyáltalán nem biztos, hogy a mi puszta jelenlétünk óvja meg ettől a megalázástól közös hazánk polgárait. A schengeni jövőben valami biztosan megváltozik, ezért a magyar diplomáciának előbb-utóbb lépnie kell, a választási kampányban pedig jól jönne, ha most tenné meg az emberiség számára kicsiny, de magyarországi léptékhez mérten óriás lépést. Bizonyos magyarországi szavazók szemében a románok – értsd: erdélyi magyarok és más nemzetiségűek – vízumkötelezettsége állítólag javítaná a nagyon robbanékony közbiztonságot. Ám akkor robbanna egy másik probléma: a kettős állampolgárság határozott követelése a határon túl élő magyarok számára. Kovács László azonban inkább a világ minden kínai, arab, ukrán stb. világpolgára előtt megnyitná Magyarország határait, robbantgassanak kedvükre, csak kettős állampolgárságról ne halljon.
Végső soron tehát a legelszántabb magyargyűlölők, akik hevesen elítélik az osztrák kérést, tehát szeretnek könnyedén utazni Magyarországra, nemcsak a magyarok romániai jelenlétének, hanem a kettős állampolgárság ötletének köszönhetik a kedvezményes bánásmódot. Hiába, átmeneti korszakunk tele van paradoxonokkal.