Potyatüntetés
Szabadság, 1998. április 18., X. évfolyam, 88. szám
Felemás érzésekkel maradhattak a csütörtöki csendes tüntetés után a Tehnofrig egykori dolgozói, akik végkielégítésüket várják.
A helyi tévéhíradóban előbb a munkaügyi hivatal illetékese azt mondta, hogy nem jogosultak több havi fizetésre, mert nem kollektív elbocsátás alanyai, majd Buchwald Péter alprefektus azt állította, hogy mégis tömegesen bocsátották el őket, de most Bukarestben éppen nem olyan a hangulat, hogy intézkedni lehetne. Buchwald Pétertől megkérdeztük, mire alapozta derűsebb nyilatkozatát.
– A vonatkozó kormányrendelet értelmében lényegtelen körülmény, hogy egyik nap tíz, másik nap öt, harmadik nap további tizenöt munkást bocsátanak el. Ha az Állami Vagyonalap által jóváhagyott üzemátszervezési terv szerint a létszámcsökkentés meghaladja az összlétszám 10 százalékát, akkor jár a végkielégítés, vagyis a jogfolytonosságtól függően 6, 9 vagy 12 havi fizetés. Egyes vállalatokban azt a látszatot akarják kelteni, hogy nincs tömeges elbocsátás, szakaszosan továbbítják a munkakönyveket a munkaügyi hivatalhoz. Teljesen érthetetlenül és indokolatlanul, hiszen a végkielégítést nem vállalati keretekből fizetik. Ezt a problémát a Társadalmi Egyeztető Tanácsban már tisztáztuk, megállapítást nyert, hogy a Tehnofrig jóváhagyott átszervezési tervében az elbocsátások összege meghaladja a 10 százalékot, tehát a végkielégítéshez való jog vitán felül áll. Ám a munkaügyi hivatal nemcsak a megyefőnökségnek, hanem a munkaügyi minisztériumnak is alá van rendelve, Bukarestből pedig egyelőre ellentétes utasítást kapott. Most az kellene, hogy a kormány és a szakszervezetek kapcsolatáért felelős államtitkár közbenjárjon a szakminisztériumnál az ügy rendezéséért, de ez az államtitkár még nincs kinevezve. Erre utaltam, hogy Bukarestben most nem olyan a helyzet... A tévéhírekből egyébként azt a véleményemet is kivágták, hogy a csütörtöki tüntetésre semmi szükség sem volt, nem vitte előbbre az elbocsátottak ügyét, és a Társadalmi Egyeztető Tanácsban különben is már létrejött a tiltakozó munkásokat kielégítő megállapodás.
A helyi tévéhíradóban előbb a munkaügyi hivatal illetékese azt mondta, hogy nem jogosultak több havi fizetésre, mert nem kollektív elbocsátás alanyai, majd Buchwald Péter alprefektus azt állította, hogy mégis tömegesen bocsátották el őket, de most Bukarestben éppen nem olyan a hangulat, hogy intézkedni lehetne. Buchwald Pétertől megkérdeztük, mire alapozta derűsebb nyilatkozatát.
– A vonatkozó kormányrendelet értelmében lényegtelen körülmény, hogy egyik nap tíz, másik nap öt, harmadik nap további tizenöt munkást bocsátanak el. Ha az Állami Vagyonalap által jóváhagyott üzemátszervezési terv szerint a létszámcsökkentés meghaladja az összlétszám 10 százalékát, akkor jár a végkielégítés, vagyis a jogfolytonosságtól függően 6, 9 vagy 12 havi fizetés. Egyes vállalatokban azt a látszatot akarják kelteni, hogy nincs tömeges elbocsátás, szakaszosan továbbítják a munkakönyveket a munkaügyi hivatalhoz. Teljesen érthetetlenül és indokolatlanul, hiszen a végkielégítést nem vállalati keretekből fizetik. Ezt a problémát a Társadalmi Egyeztető Tanácsban már tisztáztuk, megállapítást nyert, hogy a Tehnofrig jóváhagyott átszervezési tervében az elbocsátások összege meghaladja a 10 százalékot, tehát a végkielégítéshez való jog vitán felül áll. Ám a munkaügyi hivatal nemcsak a megyefőnökségnek, hanem a munkaügyi minisztériumnak is alá van rendelve, Bukarestből pedig egyelőre ellentétes utasítást kapott. Most az kellene, hogy a kormány és a szakszervezetek kapcsolatáért felelős államtitkár közbenjárjon a szakminisztériumnál az ügy rendezéséért, de ez az államtitkár még nincs kinevezve. Erre utaltam, hogy Bukarestben most nem olyan a helyzet... A tévéhírekből egyébként azt a véleményemet is kivágták, hogy a csütörtöki tüntetésre semmi szükség sem volt, nem vitte előbbre az elbocsátottak ügyét, és a Társadalmi Egyeztető Tanácsban különben is már létrejött a tiltakozó munkásokat kielégítő megállapodás.