Hangok a székházban a kettős állampolgárságról
Szabadság, 1998. április 17., X. évfolyam, 87. szám
Aki nem retteg, kimondja
Akik nincsenek megfélemlítve, kertelés nélkül kijelentik, hogy egyetértenek a kettős állampolgárság gondolatával, viszont annak megvalósításáról nincs elképzelésük, mert azt a választott vezetők, illetve külföldi utakon tapasztalatot gyűjtött, fizetett szakértők feladatának tartják.
Pálfi Zoltán, az RMDSZ megyei szervezete titkárának megfigyelése szerint a tagságot élénken foglalkoztatja a kettős állampolgárság ügye. Bár a napokban, tekintettel az ünnepekre, nem volt nagy a forgalom a székházban, aki betévedt, fontosnak tartotta kifejteni véleményét a felvetéssel kapcsolatban, és kivétel nélkül mindenki helyeselné a kettős állampolgárság bevezetését. Általános a vélekedés, hogy az RMDSZ egyes vezetői elsiették állásfoglalásukat.
Papp Sándor, az RMDSZ Egeres körzeti elnöke a sajtó jelenlétében leszögezte, hogy véleménye szerint Verestói Attilának nem volt joga a tagság nevében nyilatkozni. Például az egeresi elnöktől és tudomása szerint az egeresi magyar lakosoktól senki sem érdeklődött a kettős állampolgárságról. Bezzeg – mondta – választások előtt a képviselőjelöltek egymásnak adták a kilincset, és úgy tettek, mintha a választók óhaja számukra szent. Arra a kérdésre, hogy miként képzeli el a megvalósítást, Papp Sándor úgy válaszolt, hogy fogalma sincs és nem is gondolkozik rajta, mert nem az ő feladata. Ilyen kérdések megoldásáról gondolkozzanak azok, akiket a tagság csúcsvezetőségbe választott, akik járják a külföldet és ismerik más országok tapasztalatait, illetve a szakértők, akiket alkotmány- és törvényismeretért fizetnek.
Kónya Tibor palatkai református lelkipásztor, aki birtok-visszaszolgáltatás ügyében járt a kolozsvári székházban, megjegyezte, hogy nemrégiben Budapesten a Határon Túli Magyarok Hivatalának és a politikai államtitkárságnak a szervezésében volt egy értekezlet az egyházak kulturális és gazdasági szerepéről, és akkor Tabajdi Csaba kitért a kettős állampolgárság kérdésére. Szerinte az hátrányos volna, mert a Magyarországgal szomszédos országok megvonnának bizonyos támogatásokat a kettős állampolgárságú kisebbségtől, mondván, hogy forduljon az anyaországához. Ezt a véleményt Kónya Tibor nem osztja. Az a bizonyos féltett támogatás nem olyan nagy, hogy érdemes lenne megvonni. Viszont szerinte a kettős állampolgárság lehetővé tenné a kiutazást az erdélyi magyarok számára, bárhogy alakuljanak az európai szövetségi határok, és biztonságot nyújtana bizonyos túlkapások ellen. Hívei is hasonlóképpen vélekednek, bár nem mindenki mondja ki. Akit valamilyen formában megfélemlítettek, az elrejti gondolatait. Kónya Tibornak nemrég mesélte el egy nagyon idős asszony, hogy a háború után őt a bevonuló román katonák ki akarták végezni, mégpedig perverz kínzások közepette: szekerével felvitték egy dombtetőre, ahonnan le akarták gurítani. Egész életében hallgatott erről a borzalomról, nehogy kínzói visszatérjenek. A kettős állampolgárság helyeslőinek napjainkban ilyen retórzióktól nem kell tartaniuk. Legalábbis amíg el nem albanizálódunk vagy szerbiásodunk.
Akik nincsenek megfélemlítve, kertelés nélkül kijelentik, hogy egyetértenek a kettős állampolgárság gondolatával, viszont annak megvalósításáról nincs elképzelésük, mert azt a választott vezetők, illetve külföldi utakon tapasztalatot gyűjtött, fizetett szakértők feladatának tartják.
Pálfi Zoltán, az RMDSZ megyei szervezete titkárának megfigyelése szerint a tagságot élénken foglalkoztatja a kettős állampolgárság ügye. Bár a napokban, tekintettel az ünnepekre, nem volt nagy a forgalom a székházban, aki betévedt, fontosnak tartotta kifejteni véleményét a felvetéssel kapcsolatban, és kivétel nélkül mindenki helyeselné a kettős állampolgárság bevezetését. Általános a vélekedés, hogy az RMDSZ egyes vezetői elsiették állásfoglalásukat.
Papp Sándor, az RMDSZ Egeres körzeti elnöke a sajtó jelenlétében leszögezte, hogy véleménye szerint Verestói Attilának nem volt joga a tagság nevében nyilatkozni. Például az egeresi elnöktől és tudomása szerint az egeresi magyar lakosoktól senki sem érdeklődött a kettős állampolgárságról. Bezzeg – mondta – választások előtt a képviselőjelöltek egymásnak adták a kilincset, és úgy tettek, mintha a választók óhaja számukra szent. Arra a kérdésre, hogy miként képzeli el a megvalósítást, Papp Sándor úgy válaszolt, hogy fogalma sincs és nem is gondolkozik rajta, mert nem az ő feladata. Ilyen kérdések megoldásáról gondolkozzanak azok, akiket a tagság csúcsvezetőségbe választott, akik járják a külföldet és ismerik más országok tapasztalatait, illetve a szakértők, akiket alkotmány- és törvényismeretért fizetnek.
Kónya Tibor palatkai református lelkipásztor, aki birtok-visszaszolgáltatás ügyében járt a kolozsvári székházban, megjegyezte, hogy nemrégiben Budapesten a Határon Túli Magyarok Hivatalának és a politikai államtitkárságnak a szervezésében volt egy értekezlet az egyházak kulturális és gazdasági szerepéről, és akkor Tabajdi Csaba kitért a kettős állampolgárság kérdésére. Szerinte az hátrányos volna, mert a Magyarországgal szomszédos országok megvonnának bizonyos támogatásokat a kettős állampolgárságú kisebbségtől, mondván, hogy forduljon az anyaországához. Ezt a véleményt Kónya Tibor nem osztja. Az a bizonyos féltett támogatás nem olyan nagy, hogy érdemes lenne megvonni. Viszont szerinte a kettős állampolgárság lehetővé tenné a kiutazást az erdélyi magyarok számára, bárhogy alakuljanak az európai szövetségi határok, és biztonságot nyújtana bizonyos túlkapások ellen. Hívei is hasonlóképpen vélekednek, bár nem mindenki mondja ki. Akit valamilyen formában megfélemlítettek, az elrejti gondolatait. Kónya Tibornak nemrég mesélte el egy nagyon idős asszony, hogy a háború után őt a bevonuló román katonák ki akarták végezni, mégpedig perverz kínzások közepette: szekerével felvitték egy dombtetőre, ahonnan le akarták gurítani. Egész életében hallgatott erről a borzalomról, nehogy kínzói visszatérjenek. A kettős állampolgárság helyeslőinek napjainkban ilyen retórzióktól nem kell tartaniuk. Legalábbis amíg el nem albanizálódunk vagy szerbiásodunk.