Nits Árpád

Heves ellennyilatkozatok, elhatárolódó állásfoglalások, hírmegerősítések és cáfolatok sora követi a Magyarok Világszövetsége Választmányának legutóbbi gyűlését. A közvélemény végül is tudni szeretné, pontosan milyen összefüggésben vetődött fel a kettős állampolgárság. A választ Patrubány Miklóstól, az MVSZ elnökhelyettesétől kértük.
– Az MVSZ választmánya tárgyalt a határon túl élő magyarok és a magyar állam jogviszonyáról, arról, hogy a külföldön élő magyarok alanyi jogon kaphatnának magyar állampolgárságot. A választmány döntése pontosan úgy szól, hogy a magyarországi választási kampány lejárta után erről a problémáról az MVSZ összmagyar vitát kezdeményez.
– Az, hogy az MVSZ máris követeli a külföldi magyarok kettős állampolgárságát, elhangzott-e, vagy szerepel-e valamely dokumentumban?
– A Világszövetség csak a választások után tartja időszerűnek a kérdés megvitatását. Éppen ezért fölöttébb furcsa, hogy körvonalazott elképzelés még nem került nyilvánosságra, de a félremagyarázások már elkezdődtek. A legnagyobb csúsztatás az az állítás, hogy a kettős állampolgárság nem létezik a gyakorlatban. Elég csak a horvát példára hivatkozni: az ország 4 millió állampolgárán kívül további 4 millió horvát nemzetiségű polgár folyamodhat horvát okmányokért, és a horvát parlamentbe 12 külföldi jutott be. A másik félrevezetés az, hogy hivatkoznak az Európai Unió kikötéseire. Az EU-csatlakozás során Magyarország az egyik fél, amelynek pontosan ismernie és érvényesítenie kell érdekeit. Csatlakozási feltételeket nemcsak az igénylő féllel szemben kell támasztani, hanem a másik félnek, az EU jelenlegi tagállamainak is meg kell hallgatniuk a csatlakozó elvárásait. Egyáltalán nem mellékes körülmény, hogy néhány EU-tagállamnak oroszlánrésze volt a magyarság európai szétszóratásában.
– Milyen jogokat és kötelességeket vonna maga után a kettős állampolgárság?
– Erről csakis az össznemzeti vita után fogok véleményt mondani. Az MVSZ ebben a pillanatban nem kapudöngető, hanem vitakezdeményező.
– Addig is nagyon idegesítő arra gondolni, hogy a kettős állampolgárnak állítólag majd el kell döntenie, hol teljesítsen katonai szolgálatot. Ez a kérdés a legelső gyors reagálásokbanélesen felvetődött.
– Korainak tartom az állásfoglalást, de engedek. A létező gyakorlat szerint – ott, ahol ez felmerült – a kettős állampolgársággal rendelkező személyek lakhelyük országában teljesítenek katonai szolgálatot. Elvünk különben most is az, hogy a fiatalok szülőföldjükön legyenek katonák. Például a székelyeket ne vigyék Olténiába és a dobrudzsai fiatalokat se tegyék ki a honvágy kínjainak Szatmár vidékén.
– Ha már itt tartunk, beszélhetnénk a többi kötelezettségről is. A szlovák kettős állampolgárnak...
– A szlovák törvény nem szól kettős állampolgárságról.
– Akkor nevezzük állampolgári kettősségnek. A lényeg az, hogy a külföldi szlovák polgár szlovákiai státusában elő sem fordul az a szó, hogy kötelesség.
– Ám a külföldi szlováknak alanyi joga van szlovákiai munkavállaláshoz, ez pedig annyit jelent, hogy kereseti adót fizet. A gyakorlat máris választ ad arra a súlyos kérdésfelvetésre, hogy a kettős állampolgár hol adózzon. Természetesen ott, ahol jövedelmet valósít meg vagy szociális juttatást élvez. Ha mindkét országban dolgozik, akkor mindkettőben adózik. A kettős adózás azonban nem közvetlenül fakad a kettős állampolgárságból, tehát nem kell ilyesmivel ijesztgetni az embereket. De mindkét kérdés feszegetése egyelőre tárgytalan, mert egyáltalán nem biztos, hogy az összmagyar vitában a kettős állampolgárság gondolata kerekedik felül. Lehet, hogy más módon rendezhető a külföldi magyarok jogállása. Valamit mindenképpen tenni kell, hiszen a jelenlegi magyar törvénykezés még a külföldön tartózkodó magyar állampolgároknak sem ad szavazati jogot. Ezzel a joggyakorlattal Magyarország szinte egyedül áll Európában.
– A kettős állampolgárság legnagyobb mumusa a kivándorlás. Sőt, felmutatták a népességkilakoltatás rémét. Például a szlovák állampolgársági kettősségből származott-e valahol retorzió?
– Nem tudok róla. De ez betudható a számbeli arányoknak is. Magyarországon, Kárpátalján, Romániában kevés szlovák él, úgy is mondhatnánk, a hatóságokat nem bosszantja annyira, hogy két országban érzik otthon magukat. Viszont a Csallóközben lehet, hogy felerősödnének a hangok, hogy a magyarok menjenek haza a másik hazájukba. Erre már volt példa a történelemben. Bár napjainkban hatósági lakosságáttelepítés szinte elképzelhetetlen. Ennél valóságosabb az önkéntes áttelepülés veszélye. Egyesek szerint a Kárpát-medencében teljes régiókból tűnne el a magyar népelem. Mások szerint viszont Erdély és Kárpátalja magyar települései éppen akkor néptelenednek majd el, ha az itt élő magyarok tömegeiben a Magyarországtól és Európától való elszakadás előérzete tovább erősödik. Így is aggodalomra ad okot a kivándorlás, a tehetségesebb magyar fiatalokat alig tudjuk Erdélyben tartani, de ha lehúzzák előttük a schengeni vasfüggönyt, úgy fogunk szétszóródni a világban, mint a pelyva.
– Vajon az erdélyi magyarság kivándorlási veszteségeit mennyiségileg nem pótolná az, hogy végre valami kézzelfogható dologért, nemcsak lelki megfontolásból, hanem anyagi szempontból is érdemes volna Erdélyben magyarnak lenni?
– Van már erre egy hazai példa. Igaz, csak kicsiben. Horvátok mindössze néhány faluban őrizték meg nemzetiségüket. Nos, miután a romániai horvátok megkapták kettős állampolgárságukat, a szomszédos településeken lázas családfakutatás indult meg. Keresik a horvát ősöket azok, akik tegnap még nem akartak emlékezni származásukra. Gazda Árpádnak az Erdélyi Naplóban közölt riportjában olvashattuk, hogy a horvátok által lakott hét falu, amióta lakosai horvát útlevéllel járhatják Európát, gazdaságilag látványosan fellendült. Az emberek Olaszországban dolgoznak, a pénzt hazahozzák és építik falvaikat. Elképzelhető, hogy hasonlóképpen a magyar útlevél megszerzésének a lehetősége fékezni tudja az asszimilációt, sőt, disszimilációs folyamatot eredményezhet.