Szerepváltás
Szabadság, 1998. április 8., X. évfolyam, 81. szám
Várható a magyarországi kormánypártok és a Határon Túli Magyarok Hivatalának ellenérzése a kettős állampolgárság bármilyen formában történő felvetésekor, de ekkora hüledezésre csak az lehet a magyarázat, hogy választások előestéjén igen erősen beprogramozták maguknak a határon túli magyarellenességet. Ezzel szavazatokat lehet nyerni bizonyos magyarországi rétegekben, amelyeket évek óta hülyítenek azzal, hogy erdélyi, felvidéki, délvidéki magyarok elveszik a kenyerüket, csökkentik életszínvonalukat stb.
Azt mondta Kovács László külügyminiszter, hogy az ötlet elképesztő. Nem kellett volna első felindulásában sértegetni a moldvaiakat, például, akik a magyar külügyminiszter szerint képtelenség jogalanyai. Mert mi az elképesztő abban, hogy a Prúton túli polgárok személyi igazolványukkal jönnek át a határon, nem fizetnek benzinfejpénzt (de Băsescu-útadót sem!), amikor pedig hazatelefonálnak Besszarábiába, nem nemzetközi, hanem csak településközi díjat fizetnek. Nemcsak a Moldovai Köztársaság, hanem Szlovákia és Horvátország minden külön nemzetközi értesítés nélkül megvalósította azt a jogszokást, amelytől az átlagpolgár kettős állampolgárnak érzi magát. Kinek kellene ennél több? Kinek kellene például kettős szavazati jog?
Teljességgel értelmetlen Kovács Lászlónak ez az értetlenkedése is, hogy hol kell majd gyakorolni a szavazati jogot. Benne van minden normális választási törvényben: ahol a polgár lakik. Ha kettős állampolgár, és nem anyaországában, hanem fogadó vagy fogadott országában él, akkor természetesen ott szavaz. A már elég sok kettős állampolgársággal rendelkező magyarországi lakos ne is jöjjön ide szavazni, mert még visszaválasztaná nekünk Iliescut. Aki nem ismeri a helyzetet, könnyen melléfog. (Lám Horn Gyula a román–magyar alapszerződésnek tulajdonítja az RMDSZ kormányzati szerepvállalását. Annak a „megherélt” dokumentumnak, amelyen Iliescu aláírása virít.) A besszarábiai polgárok sem törik össze magukat, hogy Romániában szavazzanak, és jól teszik, ne építtessék velünk is vissza a szocializmust. Ennek megfelelően mi sem óhajtunk vezetőket választani Magyarország népének. Nem mi éreztük a bőrünkön a Kádár-korszak megtorlásait, nem tudhatjuk, mennyit lehet azokból megbocsátani.
És az is műfelháborodásnak tekinthető, hogy el kellene előbb dönteni, melyik országnak adózzanak a kettős állampolgárok. Természetesen annak, amelyik elfogadja szavazatát. Például mi sem követelhetjük meg a Prúton túli polgároktól, hogy alávessék magukat Băsescu polgárzaklató ötleteinek. Ők biztosan nem szavaztak a Demokrata Pártra.
Egyszóval a közvetlen környezetünkben már megvalósított kettős állampolgárság tapasztalata bizonyítja, hogy a probléma roppant egyszerű, túlbonyolítása azoknak a műve, akik hallani sem akarnak a határon túli magyarok iránti rokoni érzelem legalább olyan méretű táplálásáról, ahogyan a román hatóságok ápolják a besszarábiai románokkal fenntartott kapcsolatot.
Más szempontból is érdekes volt a Magyarok Világszövetségének a tesztje, ha úgy tetszik, idegpróbája. A leghevesebben az úgynevezett mérsékeltek reagáltak a kettős állampolgárságot emlegető javaslatra. A mérsékeltek által szélsőségesen radikálisoknak nevezett pártok ellenben megfontoltan, körültekintően nyilatkoztak. Például: előbb látni és tanulmányozni szeretnék a dokumentumot. Meg hogy a kettős állampolgárság mellett más lehetőségeket is jó volna felkutatni. Külön említésre méltó a Fidesz Magyar Polgári Párt állásfoglalása, miszerint a külhoni magyarokat nem kellene turistákként kezelni Magyarországon, meg aztán roppant kíváncsi az RMDSZ-vezetők véleményére.
Az RMDSZ-ben is élesen kirajzolódott a határvonal. A szélsőségesen ultramérsékeltek úgy szöktek fel a kettős állampolgárság hallatára, ahogyan Pruteanu csípésére kellene reagálniuk, ellenben a radikálisoknak becézett és minden alkalommal kisebbségnek beskatulyázott RMDSZ-politikusok vagy kivárnak, vagy úgy nyilatkoznak, hogy a javaslatot érdekesnek tartják, meg továbbgondolják, meg minden. Érdekes a szerepcsere.
Azt mondta Kovács László külügyminiszter, hogy az ötlet elképesztő. Nem kellett volna első felindulásában sértegetni a moldvaiakat, például, akik a magyar külügyminiszter szerint képtelenség jogalanyai. Mert mi az elképesztő abban, hogy a Prúton túli polgárok személyi igazolványukkal jönnek át a határon, nem fizetnek benzinfejpénzt (de Băsescu-útadót sem!), amikor pedig hazatelefonálnak Besszarábiába, nem nemzetközi, hanem csak településközi díjat fizetnek. Nemcsak a Moldovai Köztársaság, hanem Szlovákia és Horvátország minden külön nemzetközi értesítés nélkül megvalósította azt a jogszokást, amelytől az átlagpolgár kettős állampolgárnak érzi magát. Kinek kellene ennél több? Kinek kellene például kettős szavazati jog?
Teljességgel értelmetlen Kovács Lászlónak ez az értetlenkedése is, hogy hol kell majd gyakorolni a szavazati jogot. Benne van minden normális választási törvényben: ahol a polgár lakik. Ha kettős állampolgár, és nem anyaországában, hanem fogadó vagy fogadott országában él, akkor természetesen ott szavaz. A már elég sok kettős állampolgársággal rendelkező magyarországi lakos ne is jöjjön ide szavazni, mert még visszaválasztaná nekünk Iliescut. Aki nem ismeri a helyzetet, könnyen melléfog. (Lám Horn Gyula a román–magyar alapszerződésnek tulajdonítja az RMDSZ kormányzati szerepvállalását. Annak a „megherélt” dokumentumnak, amelyen Iliescu aláírása virít.) A besszarábiai polgárok sem törik össze magukat, hogy Romániában szavazzanak, és jól teszik, ne építtessék velünk is vissza a szocializmust. Ennek megfelelően mi sem óhajtunk vezetőket választani Magyarország népének. Nem mi éreztük a bőrünkön a Kádár-korszak megtorlásait, nem tudhatjuk, mennyit lehet azokból megbocsátani.
És az is műfelháborodásnak tekinthető, hogy el kellene előbb dönteni, melyik országnak adózzanak a kettős állampolgárok. Természetesen annak, amelyik elfogadja szavazatát. Például mi sem követelhetjük meg a Prúton túli polgároktól, hogy alávessék magukat Băsescu polgárzaklató ötleteinek. Ők biztosan nem szavaztak a Demokrata Pártra.
Egyszóval a közvetlen környezetünkben már megvalósított kettős állampolgárság tapasztalata bizonyítja, hogy a probléma roppant egyszerű, túlbonyolítása azoknak a műve, akik hallani sem akarnak a határon túli magyarok iránti rokoni érzelem legalább olyan méretű táplálásáról, ahogyan a román hatóságok ápolják a besszarábiai románokkal fenntartott kapcsolatot.
Más szempontból is érdekes volt a Magyarok Világszövetségének a tesztje, ha úgy tetszik, idegpróbája. A leghevesebben az úgynevezett mérsékeltek reagáltak a kettős állampolgárságot emlegető javaslatra. A mérsékeltek által szélsőségesen radikálisoknak nevezett pártok ellenben megfontoltan, körültekintően nyilatkoztak. Például: előbb látni és tanulmányozni szeretnék a dokumentumot. Meg hogy a kettős állampolgárság mellett más lehetőségeket is jó volna felkutatni. Külön említésre méltó a Fidesz Magyar Polgári Párt állásfoglalása, miszerint a külhoni magyarokat nem kellene turistákként kezelni Magyarországon, meg aztán roppant kíváncsi az RMDSZ-vezetők véleményére.
Az RMDSZ-ben is élesen kirajzolódott a határvonal. A szélsőségesen ultramérsékeltek úgy szöktek fel a kettős állampolgárság hallatára, ahogyan Pruteanu csípésére kellene reagálniuk, ellenben a radikálisoknak becézett és minden alkalommal kisebbségnek beskatulyázott RMDSZ-politikusok vagy kivárnak, vagy úgy nyilatkoznak, hogy a javaslatot érdekesnek tartják, meg továbbgondolják, meg minden. Érdekes a szerepcsere.