Koalíciózás és pártfegyelem


Összefogásra hívták fel az összes román párt helyi szervezeteit Marosvásárhelyen az 1992-es szavazások idejére, azzal a bevallott céllal, hogy megakadályozzák magyar polgármester és magyar tanácsi többség megválasztását. Kezdetben minden kisebbségellenes megnyilvánulás egyszínű vörös volt, csak a szekértábor osztódásakor öltöttek egyesek fehérterrorista vagy zöldlegionárius árnyalatokat. Corneliu Coposuról az óvodások is tudták, hogy kommunista talajból sarjadó vadhajtásokkal nem vállal nézetazonosságot, ugyanakkor a legnaivabb csodálója sem tételezte fel róla, hogy nem akarna parasztpárti vagy legalább román polgármestert és tanácsi többséget mindenhol az országban. Hiszen politikus és román politikus. Hogyan oldotta fel a dilemmát a román ellenzék nagy öregje?
Újságírói kérdésre, tehát a nyilvánosság számára, kertelés nélkül kifejtette, hogy a parasztpárt marosvásárhelyi vagy bármelyik fiókszervezetét azonnal kirúgná, ha az lepaktálna a frontosokkal, a vatrásokkal, az egységpártosokkal, nagyromániásokkal.
El ne hamarkodjuk a kijelentés értékelését. A pártfegyelem nem a diktatúra találmánya. Megvolt az régen, megvan ma is a fejlett demokráciákban, és abban nyilvánul meg, hogy a jól meghatározott érdekek szolgálatára összeverődött néhány ezer politikus bizonyos szellőcskék hatására ne váltogathassa a köpönyegét, ne váljon az illető párttól idegen érdekek szekértolójává.
Ha értelmes pártfegyelem nem volna, többpártrendszer sem létezne, mert az ellenzék a „közösíthető” érdekek alapján pártszövetségre lépne a hatalommal. Ezt a tételt napjainkban nem szükséges elméleti levezetésekkel bizonyítani. A Damoklész kardját még helyére sem emelték, vagyis a magas parlamenti küszöböt meg sem szavazták, máris bizarr koalíciók létrehozására hangzanak el felhívások.
Ioan Gavra kimerítő beadványban arra szólítja fel pártjának Központi Végrehajtó Büróját, személyesen Gheorghe Funar elnököt, hogy szorgalmazza más pártok, egyelőre a Polgári Szövetség Pártja, a 93-as Liberális Párt és a Demokrata Párt bevonását a már létező pártszövetségbe, amelyet a Román Nemzeti Egységpárt, a Román Demokrata Agrárpárt és a Román Ökologista Párt alkot.
Az első reagálások nem várattak magukra. Iuliu Păcurariu, a DP Kolozs megyei szervezetének elnöke szerint a javaslat „a józan ítélőképességét elvesztő sarokba szorított ember kétségbeesésére” enged következtetni, hiszen hogyan várhat szövetkezést azoktól, „akikre három évig ujjal mutogatott, mint legnagyobb banditákra”. Horia Rusu, a 93-as Liberális Párt elnöke így nyilatkozott: „Szeretném, ha Ioan Gavra többé soha, semmilyen körülmények között nem állítaná egymás mellé az RNEP-et és a 93-as LP-t... Tekintettel arra, hogy két párhuzamos csak a végtelenben találkozik, Ioan Gavra képezi a román politikában a végtelent.” Petre Litiu, a 93-as LP kolozsvári képviselője sokkal megfontoltabban vélekedett. Szerinte egyelőre csak azért nem lehet szó a szövetkezésről, mert az RNEP a kormánykoalíció tagja, amely katasztrófába sodorta az országot. Ha szakítana mostani szövetségesével, szóba jöhetne a középbal liberális-nemzeti egység. Persze csak a képviselőválasztások idejére, a helyhatóságiakra nem – tette hozzá Petre Litiu. Mert egy választási tömbnek nem lehet két polgármesterjelöltje.
Gavra ötlete nyomán tehát érdekes dolgok derülnek ki. Például az, hogy karakánság tekintetében Coposunak vannak követői. És lám, bármilyen szövetkezési felhívás is lehet vízválasztó.