Érdemei elismerése helyett
Szabadság, 1998. április 1., X. évfolyam, 75. szám
Bányászjárások között legfennebb külalakban lehet némi különbség, egyébként mindegyik az osztályharc megnyilvánulása. Ezt az alaptételt látjuk igazolva, ha összehasonlítjuk az 1991. szeptemberi és a mostani kormánypuccsot.
Az 1991-es támadás három napig, a mostani három hónapig tartott. A kommandósok 1991-ben nyers erővel ostromolták a Cotroceni-palotát, most nem másztak a falakra, hanem luxusautomobiljukkal nyittatták meg a kaput, valahányszor politikai alkudozásnak nevezett dorongoláshoz volt kedvük. Mindkét ostromállapotot az állami szervek az egyenlő távolságtartás ürügyével a maga mentére hagyták, ezt pedig a nép tehetetlenül szemlélte, mert még nem tudja, hogyan késztesse munkavégzésre meghatalmazottjait. Ugyancsak lényegtelen különbség volt abban is, ahogyan a nemzetközi közvéleményt meghökkentette a két felfordulás. Most elfordultak az országtól, 1991-ben pedig csak azért nem fordultak el, mert még nem nagyon voltak idefordulva.
Még van egy érdekes vetület, amelyben lényegtelen a két történelmi mozzanat közötti különbség. 1991-ben is sokan mutogattak összevissza, hogy a bányászok innen jöttek, oda ütöttek stb. Most is elhangzott olyan rámutatás, amelyből az ok és okozat szándékos összekeverésére lehet következtetni. A Demokrata Párt szerint Victor Ciorbea elzavarásával szűnt meg a három hónapos kormányblokád. Mintha a miniszterelnök okozta volna saját maga leblokkolását. Ugyanígy állíthatta volna valaki 1991 szeptemberében, hogy Petre Romant voltaképpen Petre Roman futamította meg, nem a bányászok. Amennyire kusza volt akkor is a helyzet, egyesek elhihették volna.
Egyetlen szempontból számottevő a különbség. Petre Roman miniszterelnöki székéből való száműzését a társadalom változást óhajtó része csak módszerében kifogásolta, az eredményét megtapsolta. Ellenben Victor
Ciorbea búcsúzását sokan megkönnyezték. Ez a bányászjárás olyan miniszterelnök politikai pályafutását tette tönkre, aki megpróbálta erkölcsössé tenni a politizálást. És sikerült is volna, ha más politikai konstellációba születik. Nem más népet érdemelt, mert ez az ő népe, ennek volna roppant nagy szüksége gerinces politikusokra ahhoz, hogy a balkanizmusból kilábaljon, de más koalíció mindenképpen kijárt volna neki. Egy olyan pártszövetség, amelyben a Demokrata Párt helyét egy olyan érdekcsoport tölti be, amelyet civilizációs gátlásai visszatartanak a kommandós akcióktól.
Nem szívesen bújnánk kormánypolitikusok bőrébe. A kényszerhelyzetben együtt kell működniük a Demokrata Párttal, mert más koalíciós lehetőség nem létezik, de ettől a csoporttól semmi jó sem várható. Nem lesz belőle szalonna, mert olyan a neveltetése, hogy elfogadja politikai eszköznek az osztályharcot, a terrorakciót. A mai napig nem ítélte el az 1990. június 13–15-i katasztrofális bányászjárást, mert akkor érdekelt volt a „nyugalomteremtésben”, és ugyanolyan fegyverhez folyamodott, amikor a miniszterelnökön akart bosszút állni az állítólag sikeres közlekedési miniszterén esett sérelem miatt. Ettől a párttól bármikor számítani lehet hátbatámadásra, úgyhogy szövetségeseinek szüntelenül meg kell osztaniuk figyelmüket. Gyenge a remény arra, hogy ezután ravaszságban a kereszténydemokraták megközelítik a szociáldemokratáknak nevezett elkényeztetett egykori főnökcsemetéket. Petre Roman pártjának önteltsége most nem ismer határt, és ebben a harcmodorban a beképzeltség nagy előny.
Mi lennénk a legboldogabbak, ha kivételesen tévesnek bizonyulna helyzetelemzésünk.
*
Ui.: Victor Ciorbea megérdemelt volna néhány szó hivatalos méltatást, legalább annyit, hogy érdemei elismerése mellett... Ez annak idején egy jobb érzésű, felvilágosultabb diktátortól is kitellett.
Az 1991-es támadás három napig, a mostani három hónapig tartott. A kommandósok 1991-ben nyers erővel ostromolták a Cotroceni-palotát, most nem másztak a falakra, hanem luxusautomobiljukkal nyittatták meg a kaput, valahányszor politikai alkudozásnak nevezett dorongoláshoz volt kedvük. Mindkét ostromállapotot az állami szervek az egyenlő távolságtartás ürügyével a maga mentére hagyták, ezt pedig a nép tehetetlenül szemlélte, mert még nem tudja, hogyan késztesse munkavégzésre meghatalmazottjait. Ugyancsak lényegtelen különbség volt abban is, ahogyan a nemzetközi közvéleményt meghökkentette a két felfordulás. Most elfordultak az országtól, 1991-ben pedig csak azért nem fordultak el, mert még nem nagyon voltak idefordulva.
Még van egy érdekes vetület, amelyben lényegtelen a két történelmi mozzanat közötti különbség. 1991-ben is sokan mutogattak összevissza, hogy a bányászok innen jöttek, oda ütöttek stb. Most is elhangzott olyan rámutatás, amelyből az ok és okozat szándékos összekeverésére lehet következtetni. A Demokrata Párt szerint Victor Ciorbea elzavarásával szűnt meg a három hónapos kormányblokád. Mintha a miniszterelnök okozta volna saját maga leblokkolását. Ugyanígy állíthatta volna valaki 1991 szeptemberében, hogy Petre Romant voltaképpen Petre Roman futamította meg, nem a bányászok. Amennyire kusza volt akkor is a helyzet, egyesek elhihették volna.
Egyetlen szempontból számottevő a különbség. Petre Roman miniszterelnöki székéből való száműzését a társadalom változást óhajtó része csak módszerében kifogásolta, az eredményét megtapsolta. Ellenben Victor
Ciorbea búcsúzását sokan megkönnyezték. Ez a bányászjárás olyan miniszterelnök politikai pályafutását tette tönkre, aki megpróbálta erkölcsössé tenni a politizálást. És sikerült is volna, ha más politikai konstellációba születik. Nem más népet érdemelt, mert ez az ő népe, ennek volna roppant nagy szüksége gerinces politikusokra ahhoz, hogy a balkanizmusból kilábaljon, de más koalíció mindenképpen kijárt volna neki. Egy olyan pártszövetség, amelyben a Demokrata Párt helyét egy olyan érdekcsoport tölti be, amelyet civilizációs gátlásai visszatartanak a kommandós akcióktól.
Nem szívesen bújnánk kormánypolitikusok bőrébe. A kényszerhelyzetben együtt kell működniük a Demokrata Párttal, mert más koalíciós lehetőség nem létezik, de ettől a csoporttól semmi jó sem várható. Nem lesz belőle szalonna, mert olyan a neveltetése, hogy elfogadja politikai eszköznek az osztályharcot, a terrorakciót. A mai napig nem ítélte el az 1990. június 13–15-i katasztrofális bányászjárást, mert akkor érdekelt volt a „nyugalomteremtésben”, és ugyanolyan fegyverhez folyamodott, amikor a miniszterelnökön akart bosszút állni az állítólag sikeres közlekedési miniszterén esett sérelem miatt. Ettől a párttól bármikor számítani lehet hátbatámadásra, úgyhogy szövetségeseinek szüntelenül meg kell osztaniuk figyelmüket. Gyenge a remény arra, hogy ezután ravaszságban a kereszténydemokraták megközelítik a szociáldemokratáknak nevezett elkényeztetett egykori főnökcsemetéket. Petre Roman pártjának önteltsége most nem ismer határt, és ebben a harcmodorban a beképzeltség nagy előny.
Mi lennénk a legboldogabbak, ha kivételesen tévesnek bizonyulna helyzetelemzésünk.
*
Ui.: Victor Ciorbea megérdemelt volna néhány szó hivatalos méltatást, legalább annyit, hogy érdemei elismerése mellett... Ez annak idején egy jobb érzésű, felvilágosultabb diktátortól is kitellett.