Voicu-törvény a láthatáron
Szabadság, 1998. március 25., X. évfolyam, 69. szám
Öncsonkítás
Mădălin Voicu, a roma kisebbség parlamenti képviselője a héten törvénytervezetet terjeszt a parlament elé a romániai nemzeti kisebbségek statútumáról. A Voicu nevével fémjelzett törvény, ha megszavazzák, többek között tiltaná a többnyelvű helységnévtáblákat, a kisebbségi iskolák költségvetési finanszírozását, valamint azt, hogy valamely nemzeti kisebbségnek egynél több képviselője legyen a parlamentben. A cigányok képviselője nem titkolja, hogy törvénytervezete az RMDSZ „felforgató” tevékenysége ellen irányul. Voicu szeretné elérni, hogy tervezetére név szerint szavazzanak a parlamenti tagok, majd annak elfogadása után módosítsák a választási törvényt.
A romák képviselője ezzel újabb akadályt gördítene etnikumának törekvése elé, hogy számottevő parlamenti csoporttal rendelkezzen. Igaz, ez az öncsonkítás semlegesíthető volna egy egységes politikai cigány párt létrehozásával, amelyet a választási törvény bármilyen csűrése-csavarása után is törvényesíteni lehetne. Viszont a politikai egység megteremtése roppant nehéz mindaddig, amíg a romáknak olyan vezetőik vannak, akik éppen a politikai egységtől féltik pozícióikat. Mint például a hivatalból parlamentbe emelt képviselő, akinek megnyilatkozásai szemléltetik különleges szerepvállalását.
Mădălin Voicu, a roma kisebbség parlamenti képviselője a héten törvénytervezetet terjeszt a parlament elé a romániai nemzeti kisebbségek statútumáról. A Voicu nevével fémjelzett törvény, ha megszavazzák, többek között tiltaná a többnyelvű helységnévtáblákat, a kisebbségi iskolák költségvetési finanszírozását, valamint azt, hogy valamely nemzeti kisebbségnek egynél több képviselője legyen a parlamentben. A cigányok képviselője nem titkolja, hogy törvénytervezete az RMDSZ „felforgató” tevékenysége ellen irányul. Voicu szeretné elérni, hogy tervezetére név szerint szavazzanak a parlamenti tagok, majd annak elfogadása után módosítsák a választási törvényt.
A romák képviselője ezzel újabb akadályt gördítene etnikumának törekvése elé, hogy számottevő parlamenti csoporttal rendelkezzen. Igaz, ez az öncsonkítás semlegesíthető volna egy egységes politikai cigány párt létrehozásával, amelyet a választási törvény bármilyen csűrése-csavarása után is törvényesíteni lehetne. Viszont a politikai egység megteremtése roppant nehéz mindaddig, amíg a romáknak olyan vezetőik vannak, akik éppen a politikai egységtől féltik pozícióikat. Mint például a hivatalból parlamentbe emelt képviselő, akinek megnyilatkozásai szemléltetik különleges szerepvállalását.