Tévedni újságírói dolog?
Szabadság, 1996. március 7., VIII. évfolyam, 56. szám
Nem, nem, az képtelenség, hogy Melescanu külügyminiszter velünk mocskolódott volna – hangzott határozottan az elutasítás a múlt heti kolozsvári Polgári Fórumon.
Aki nem volt jelen, annak röviden ismertetjük a tényállást. Egy olvasónk elmondta, hogy az RMDSZ vezetőinek minden alkalommal erélyesen meg kellene hazudtolnia azokat, akik az erdélyi magyarság lejáratására mindenféle zöldségekkel traktálják a Nyugatot. Többek között azt olvasta lapunkban, hogy a román külügyminiszter szájából hangzott el, hogy a magyarok 1989 decemberében levágták egy vagy két román milicistának a fejét és futballoztak vele. Markó Béla finomabban jelezte, Frunda György nyíltan kimondta, hogy nem szentírás az, ami a Szabadságban megjelenik. Másokról elképzelhető a beteges fantázia, és ezzel kapcsolatban Frunda elmondta, hogy Iliescu elnökkel már volt személyes vitája, amikor az feltette a régi lemezt a milicistafejekkel, de a külügyminiszterrel más a helyzet, az egy igazi diplomata.
Nem, igazán nem védenénk a mundér becsületét. Manapság a sajtószabadság (még) megenged olyan fokú szókimondást, hogy abba belefér számos jókora melléfogás. A Szabadságban is előfordul tévedés, nem szégyelljük bevallani, hogy egyik legállandóbb rovatunk a helyreigazítás. Viszont feleslegesen nem ábrándítjuk ki magunkból az olvasót. Főleg ha fennáll annak a veszélye, hogy valaki elhiszi: a külügyminisztert egészen más fából faragták. Ez már egyet jelentene a félrevezetéssel. Ugyan milyen fák nőhettek a scornicesti-i tölgy árnyékában? Természetesen nem teljesen egyformák, mert ezen a világon minden csak önmagával azonos, még a sziámi ikrek is különböznek. Az egyik szikárabb, a másik dagadtabb, a harmadik alacsonyabb, amaz meg magasabbra nőhetett – magánál a tölgynél semmi esetre sem! –, de a táptalaj közös. Melescanu is ugyanabban a külügyminisztériumban növekedett (együtt az országgal – ha még emlékszünk a lélekemelő dalra), mint Adrian Năstase. Aki mostanában odamondogat Funarnak, de pillanatig sem hisszük el, hogy bennünket akar örömszerzési jóérzésben részesíteni.
Beszéljen helyettünk a bizonyíték, az a finn újság, amelyben megjelent Teodor Melescanu nyilatkozata a székelyföldi fantáziahorrorról.
Aki nem volt jelen, annak röviden ismertetjük a tényállást. Egy olvasónk elmondta, hogy az RMDSZ vezetőinek minden alkalommal erélyesen meg kellene hazudtolnia azokat, akik az erdélyi magyarság lejáratására mindenféle zöldségekkel traktálják a Nyugatot. Többek között azt olvasta lapunkban, hogy a román külügyminiszter szájából hangzott el, hogy a magyarok 1989 decemberében levágták egy vagy két román milicistának a fejét és futballoztak vele. Markó Béla finomabban jelezte, Frunda György nyíltan kimondta, hogy nem szentírás az, ami a Szabadságban megjelenik. Másokról elképzelhető a beteges fantázia, és ezzel kapcsolatban Frunda elmondta, hogy Iliescu elnökkel már volt személyes vitája, amikor az feltette a régi lemezt a milicistafejekkel, de a külügyminiszterrel más a helyzet, az egy igazi diplomata.
Nem, igazán nem védenénk a mundér becsületét. Manapság a sajtószabadság (még) megenged olyan fokú szókimondást, hogy abba belefér számos jókora melléfogás. A Szabadságban is előfordul tévedés, nem szégyelljük bevallani, hogy egyik legállandóbb rovatunk a helyreigazítás. Viszont feleslegesen nem ábrándítjuk ki magunkból az olvasót. Főleg ha fennáll annak a veszélye, hogy valaki elhiszi: a külügyminisztert egészen más fából faragták. Ez már egyet jelentene a félrevezetéssel. Ugyan milyen fák nőhettek a scornicesti-i tölgy árnyékában? Természetesen nem teljesen egyformák, mert ezen a világon minden csak önmagával azonos, még a sziámi ikrek is különböznek. Az egyik szikárabb, a másik dagadtabb, a harmadik alacsonyabb, amaz meg magasabbra nőhetett – magánál a tölgynél semmi esetre sem! –, de a táptalaj közös. Melescanu is ugyanabban a külügyminisztériumban növekedett (együtt az országgal – ha még emlékszünk a lélekemelő dalra), mint Adrian Năstase. Aki mostanában odamondogat Funarnak, de pillanatig sem hisszük el, hogy bennünket akar örömszerzési jóérzésben részesíteni.
Beszéljen helyettünk a bizonyíték, az a finn újság, amelyben megjelent Teodor Melescanu nyilatkozata a székelyföldi fantáziahorrorról.