Jogkáromlás
Szabadság, 1998. március 19., X. évfolyam, 64. szám
Prefektusunknak azonnal eszébe jutottak a kétnyelvű táblák, amint a szenátus leszavazta a helyhatósági törvényt módosító kormányrendeletet. Meg vagyunk áldva olyan politikusokkal, akiknek mindenről a kétnyelvű táblák leszerelhetősége, vagy fel sem szerelésének a kötelezettsége jut eszébe. Ebben Alexandru Fărcas prefektus és a polgármester, vagyis a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt helyi szervezete és a Román Nemzeti Egységpárt helyivé zsugorodott csoportja között nincs különbség.
Ezzel szemben a szintén parasztpárti Anania Gârbovan, Fehér megye prefektusa Petre Romanék diadalittas vigyorgásától első felindulásában is normálisan, megfontoltan kifejezte sajnálatát amiatt, hogy egyesek meg akarják fúrni a helyhatósági kormányrendeletet. Hiszen az egyet jelentene a visszalépéssel a helyi autonómia kialakításában, a szubszidiaritás elvének alkalmazásában, a helyi költségvetés körének bővítésében és több más területen. Vagyis a demokratikus jogállam helyi pilléreinek építésében. Mindezeken az előírásokon a többnyelvű feliratozás meg az anyanyelv közigazgatási használata csak masni, gesztus értékű jelzés arra, hogy Románia betartja a parlamentje által is elfogadott nemzetközi normákat.
Kolozs megye prefektusa tehát a nemzetközi előírások ellenében akar cselekedni, amikor latolgatja a kétnyelvű táblák leszerelésének elrendelését és a polgármesterek megbüntetését, ha a véletlenül épségben maradt táblákat nem távolítják el. Úgy látszik, a jövő évezredben sem akar beilleszkedni az euroatlanti szerkezetekbe. Ugyanis ezzel jár a nemzetközi normák megszegése. Bár azok előnyt élveznek a belső törvényekkel szemben, megsértőikre más büntetést nem lehet kiróni, mint az elszigetelést.
Ez a prefektus, illetve pártja magánügye. Mindenki úgy lőheti el politikai karrierjét, ahogyan lelke és ízlése diktálja.
De a belső törvények megszegését igazságszolgáltatási eszközökkel is büntetik. Vagy büntethetnék, ha valóban jogállamban élnénk. Egy belső törvény megszegését jelenti már annak tagadása is. Például egy olyan kijelentés, hogy kedden újra érvénybe lépett a módosítatlan Iliescu-féle helyhatósági törvény, felér egy jogkáromlással. Aki ilyesmit állított, az összetéveszti a kétkamarás parlamentet a szenátusi diktatúrával. Vagy Petre Roman önkényuralmával. Egyesek úgy képzelték vagy álmodták, hogy a képviselőházat rövidre lehet zárni, el lehet vetni egy érvényes jogszabályt az alsóház véleményének a megkérdezése nélkül.
Nem kétséges, hogy a jelenlegi politikai cirkusz a képviselőházban sem nyújt sok esélyt a helyhatósági kormányrendeletnek. A procedúrát azonban végig kell járni, egészen az államelnöki jóváhagyásig vagy elvetésig. Ez nem bürokrácia és nem felesleges időhúzás. Könnyen megtörténhet, hogy a képviselőházi vitáig valami történik. Valakinek megjön az esze. Magától. Vagy a választópolgárság jelzésére. Mert mind kevesebb romániai lakosnak tetszik az, hogy míg a nép siralmas helyzetbe került, a demokrata párti politikusok (és nem csak ők) egyre telibb pofával röhögnek, amikor sikerül egymással kib... babrálniuk.
És hátha időközben az elnöknek is eszébe jut egy megoldás, hogyan dobja ki a fürdővizet a csecsemő nélkül, amíg arra vár, hogy jóváhagyásra hozzá küldjék az új helyhatósági törvényt érvénytelenítő aktacsomót. Az sem ártana, ha a fürdővizet még tartaná egy ideig a Cotroceni-palota valamelyik titkos mellékhelyiségében. Következik a másik kényes kormányrendelet, a tanügyi határozat megfúrási kísérlete, hasonló eszközökkel.
Ezzel szemben a szintén parasztpárti Anania Gârbovan, Fehér megye prefektusa Petre Romanék diadalittas vigyorgásától első felindulásában is normálisan, megfontoltan kifejezte sajnálatát amiatt, hogy egyesek meg akarják fúrni a helyhatósági kormányrendeletet. Hiszen az egyet jelentene a visszalépéssel a helyi autonómia kialakításában, a szubszidiaritás elvének alkalmazásában, a helyi költségvetés körének bővítésében és több más területen. Vagyis a demokratikus jogállam helyi pilléreinek építésében. Mindezeken az előírásokon a többnyelvű feliratozás meg az anyanyelv közigazgatási használata csak masni, gesztus értékű jelzés arra, hogy Románia betartja a parlamentje által is elfogadott nemzetközi normákat.
Kolozs megye prefektusa tehát a nemzetközi előírások ellenében akar cselekedni, amikor latolgatja a kétnyelvű táblák leszerelésének elrendelését és a polgármesterek megbüntetését, ha a véletlenül épségben maradt táblákat nem távolítják el. Úgy látszik, a jövő évezredben sem akar beilleszkedni az euroatlanti szerkezetekbe. Ugyanis ezzel jár a nemzetközi normák megszegése. Bár azok előnyt élveznek a belső törvényekkel szemben, megsértőikre más büntetést nem lehet kiróni, mint az elszigetelést.
Ez a prefektus, illetve pártja magánügye. Mindenki úgy lőheti el politikai karrierjét, ahogyan lelke és ízlése diktálja.
De a belső törvények megszegését igazságszolgáltatási eszközökkel is büntetik. Vagy büntethetnék, ha valóban jogállamban élnénk. Egy belső törvény megszegését jelenti már annak tagadása is. Például egy olyan kijelentés, hogy kedden újra érvénybe lépett a módosítatlan Iliescu-féle helyhatósági törvény, felér egy jogkáromlással. Aki ilyesmit állított, az összetéveszti a kétkamarás parlamentet a szenátusi diktatúrával. Vagy Petre Roman önkényuralmával. Egyesek úgy képzelték vagy álmodták, hogy a képviselőházat rövidre lehet zárni, el lehet vetni egy érvényes jogszabályt az alsóház véleményének a megkérdezése nélkül.
Nem kétséges, hogy a jelenlegi politikai cirkusz a képviselőházban sem nyújt sok esélyt a helyhatósági kormányrendeletnek. A procedúrát azonban végig kell járni, egészen az államelnöki jóváhagyásig vagy elvetésig. Ez nem bürokrácia és nem felesleges időhúzás. Könnyen megtörténhet, hogy a képviselőházi vitáig valami történik. Valakinek megjön az esze. Magától. Vagy a választópolgárság jelzésére. Mert mind kevesebb romániai lakosnak tetszik az, hogy míg a nép siralmas helyzetbe került, a demokrata párti politikusok (és nem csak ők) egyre telibb pofával röhögnek, amikor sikerül egymással kib... babrálniuk.
És hátha időközben az elnöknek is eszébe jut egy megoldás, hogyan dobja ki a fürdővizet a csecsemő nélkül, amíg arra vár, hogy jóváhagyásra hozzá küldjék az új helyhatósági törvényt érvénytelenítő aktacsomót. Az sem ártana, ha a fürdővizet még tartaná egy ideig a Cotroceni-palota valamelyik titkos mellékhelyiségében. Következik a másik kényes kormányrendelet, a tanügyi határozat megfúrási kísérlete, hasonló eszközökkel.