Mellébeszélés
Szabadság, 1998. március 6., X. évfolyam, 53. szám
Ilie Serbănescu szakértő miniszter sajtónyilatkozata szerint a benzinár felemelése azért is szükséges volt, hogy Románia ne ártámogassa a környező országok gépkocsi-tulajdonosait.
Ha ezt a megállapítást komolyan venné magyarországi kollégája, azonnal felemelné a hús, a vaj, az étolaj, a hal stb., stb., stb. árát. Ugyanis az élelmiszer a magasabb termelékenységnek köszönhetően olcsóbb a magyar piacgazdaságban, nemcsak a fizetésekhez képest, hanem a lej és a forint dollárhoz viszonyított árfolyamán számolva.
A szomszédos országok árszintjeinek kiegyenlítése mindaddig, amíg erre a közös piaci törvények nem kényszerítenek, nagy ostobaság. Ezzel lemondunk arról az előnyről, hogy a munkaerő nagyon alacsony árfekvése miatt olcsón előállítható termékeink versenyezzenek a szomszédokéval. Vették a szomszédok a román benzint, mint mi a magyar cukrot? Hát vegyék. Legalább nem marad eladhatatlan készlet belőle. Nyereség amúgy is van benne. Jócskán. Még útadó is. (Azonkívül, amit Băsescu távozása után is külön bevasaltat.) Tehát külföldön elpufogtatott benzinnel itthoni utakat javíthattunk. Miért kellett lemondani erről a bizniszről?
Nyilván azért, mert az állam a benzin megnövelt luxusadójából nagyobb jövedelemre akar szert tenni. Másfajta újraelosztást igyekszik megvalósítani, többek között azért, hogy legyen miből fizetni a kis és nagy uzsorásoknak a kincstárjegyek kamatait. A kevéske pénzt, amit eddig a lakosság elpazarolt könyvekre, színházra, orvosságra és más nélkülözhető kiadásokra, azt is költse benzinre, vagy olyan árura, amelyet benzinnel szállítanak a fogyasztás helyére. Szomorú, de szükséges intézkedés. De akkor ezt kell mondani, és nem kell mellébeszélni.
Érdekes, hogy Călin Popescu Tăriceanu az 1997-es nagy benzináremeléskor hasonló bölcsességet eregetett, pedig ő politikus és nem szakértő miniszter volt. Azt mondta, hogy nem mindenki furikázik személygépkocsival, tehát nem az egész népnek kell kétségbe esnie. Az autóbusz utasa hamarabb rájött, mint a miniszter, hogy az üzemanyag megterhelése luxusadóval az élet minden területére kihat.
Hogy 4–5, avagy 50 százalékkal, az hamarosan elválik.
Ha ezt a megállapítást komolyan venné magyarországi kollégája, azonnal felemelné a hús, a vaj, az étolaj, a hal stb., stb., stb. árát. Ugyanis az élelmiszer a magasabb termelékenységnek köszönhetően olcsóbb a magyar piacgazdaságban, nemcsak a fizetésekhez képest, hanem a lej és a forint dollárhoz viszonyított árfolyamán számolva.
A szomszédos országok árszintjeinek kiegyenlítése mindaddig, amíg erre a közös piaci törvények nem kényszerítenek, nagy ostobaság. Ezzel lemondunk arról az előnyről, hogy a munkaerő nagyon alacsony árfekvése miatt olcsón előállítható termékeink versenyezzenek a szomszédokéval. Vették a szomszédok a román benzint, mint mi a magyar cukrot? Hát vegyék. Legalább nem marad eladhatatlan készlet belőle. Nyereség amúgy is van benne. Jócskán. Még útadó is. (Azonkívül, amit Băsescu távozása után is külön bevasaltat.) Tehát külföldön elpufogtatott benzinnel itthoni utakat javíthattunk. Miért kellett lemondani erről a bizniszről?
Nyilván azért, mert az állam a benzin megnövelt luxusadójából nagyobb jövedelemre akar szert tenni. Másfajta újraelosztást igyekszik megvalósítani, többek között azért, hogy legyen miből fizetni a kis és nagy uzsorásoknak a kincstárjegyek kamatait. A kevéske pénzt, amit eddig a lakosság elpazarolt könyvekre, színházra, orvosságra és más nélkülözhető kiadásokra, azt is költse benzinre, vagy olyan árura, amelyet benzinnel szállítanak a fogyasztás helyére. Szomorú, de szükséges intézkedés. De akkor ezt kell mondani, és nem kell mellébeszélni.
Érdekes, hogy Călin Popescu Tăriceanu az 1997-es nagy benzináremeléskor hasonló bölcsességet eregetett, pedig ő politikus és nem szakértő miniszter volt. Azt mondta, hogy nem mindenki furikázik személygépkocsival, tehát nem az egész népnek kell kétségbe esnie. Az autóbusz utasa hamarabb rájött, mint a miniszter, hogy az üzemanyag megterhelése luxusadóval az élet minden területére kihat.
Hogy 4–5, avagy 50 százalékkal, az hamarosan elválik.