A vezérhajó bűvkörében
Szabadság, 1998. február 11., X. évfolyam, 33. szám
Curentul címmel néhány hónapja újabb bukaresti lap jelenik meg. Egyik nap arra ébredtünk, hogy valaki behozott szerkesztőségünkbe néhány példányt. Mondjunk majd véleményt róla – kérte az alkalmi postás.
Fellapozgattuk, beleolvasgattunk. Mi tagadás: szép. Nagyon szép. Már szinte csicsás, de ne legyünk rosszmájúak, azt úgysem hinné senki, hogy mi nem szeretnénk olyan színes képeket közölni, amelyek szinte szebbek a tükrözött valóságnál.
A következő benyomás ennél kevésbé színes: a Curentul a román–magyar viszony tárgyalásában úgy követi az Adevărul vonalát, mint annak idején a Scânteiát, a „vezérhajót” követte az összes romániai újság, nemzetiségtől függetlenül. Az újabb napilapnál fedezhetjük fel Anton Uncu vezércikkírót, aki hét évig a România liberă szerkesztőségében biztosította az „egyensúlyt”, a magyarellenes hangvétel jelenlétét. A lap főhelyen szerepelteti Pruteanu hőstetteit is. Az egyik lapszámban pedig egy marosvásárhelyi polgár levelezői stílusban fejtegeti a magyar nyelvű oktatási intézmények fölöttébb káros voltát, a szerkesztőség pedig jellegzetesnek beállított fotókkal bizonyítja, hogy egy húron pendül a szerzővel. RMDSZ-vezetők komor képpel összesúgnak, ármánykodnak ezeken a képeken, a képszövegek pedig megerősítik az olvasót abban a félelmében, hogy igen, jól látják, ezek a magyarok lépésről lépésre haladnak céljuk felé, és a végén itt kő kövön nem marad.
Címoldalán a lap azzal hivalkodik, hogy nemzeti érdekeknek alárendelt kiadvány. Ez a meghatározás annyira fedi a valóságot, mint C. V. Tudor lapjának jelzője: abszolút független hetilap. Mert ha a Curentul valóban nemzeti érdekeket tartana szem előtt, nem szolgáltatna ilyen eszmei és gyakorlati ismereteket az ukrajnai románok ellen áskálódók számára. Hiszen nem kellene túl nagy fantázia ahhoz, hogy belássák: ilyen beállítottsággal egy csicsás ukrán újság akár robbanásveszélyes hangulatot lenne képes kelteni a cernăuti-i románság vezetői ellen.
Ezek után nem tartottuk érdemesnek a munkaigényes kérdőív kitöltését, és utólagos sajnálatunkra, kissé ingerülten adtuk vissza a felmérésben közreműködő egyetemistának. Pedig ő egyáltalán nem volt meglepve véleményünk hallatán, sőt szakmai szempontból örvendett, hogy ellentétes véleményeket is begyűjthet. Tömör megfogalmazásunk, hogy a Curentul az Adevărul színes melléklete, annyira tetszett neki, hogy kérte, írhassa a kitöltetlen kérdőívre.
Jellemzésünkre nem kérhetünk szabadalmat. Victor Ciorbea korábban a Libertateáról kimondta, hogy színes Pravda.
Fellapozgattuk, beleolvasgattunk. Mi tagadás: szép. Nagyon szép. Már szinte csicsás, de ne legyünk rosszmájúak, azt úgysem hinné senki, hogy mi nem szeretnénk olyan színes képeket közölni, amelyek szinte szebbek a tükrözött valóságnál.
A következő benyomás ennél kevésbé színes: a Curentul a román–magyar viszony tárgyalásában úgy követi az Adevărul vonalát, mint annak idején a Scânteiát, a „vezérhajót” követte az összes romániai újság, nemzetiségtől függetlenül. Az újabb napilapnál fedezhetjük fel Anton Uncu vezércikkírót, aki hét évig a România liberă szerkesztőségében biztosította az „egyensúlyt”, a magyarellenes hangvétel jelenlétét. A lap főhelyen szerepelteti Pruteanu hőstetteit is. Az egyik lapszámban pedig egy marosvásárhelyi polgár levelezői stílusban fejtegeti a magyar nyelvű oktatási intézmények fölöttébb káros voltát, a szerkesztőség pedig jellegzetesnek beállított fotókkal bizonyítja, hogy egy húron pendül a szerzővel. RMDSZ-vezetők komor képpel összesúgnak, ármánykodnak ezeken a képeken, a képszövegek pedig megerősítik az olvasót abban a félelmében, hogy igen, jól látják, ezek a magyarok lépésről lépésre haladnak céljuk felé, és a végén itt kő kövön nem marad.
Címoldalán a lap azzal hivalkodik, hogy nemzeti érdekeknek alárendelt kiadvány. Ez a meghatározás annyira fedi a valóságot, mint C. V. Tudor lapjának jelzője: abszolút független hetilap. Mert ha a Curentul valóban nemzeti érdekeket tartana szem előtt, nem szolgáltatna ilyen eszmei és gyakorlati ismereteket az ukrajnai románok ellen áskálódók számára. Hiszen nem kellene túl nagy fantázia ahhoz, hogy belássák: ilyen beállítottsággal egy csicsás ukrán újság akár robbanásveszélyes hangulatot lenne képes kelteni a cernăuti-i románság vezetői ellen.
Ezek után nem tartottuk érdemesnek a munkaigényes kérdőív kitöltését, és utólagos sajnálatunkra, kissé ingerülten adtuk vissza a felmérésben közreműködő egyetemistának. Pedig ő egyáltalán nem volt meglepve véleményünk hallatán, sőt szakmai szempontból örvendett, hogy ellentétes véleményeket is begyűjthet. Tömör megfogalmazásunk, hogy a Curentul az Adevărul színes melléklete, annyira tetszett neki, hogy kérte, írhassa a kitöltetlen kérdőívre.
Jellemzésünkre nem kérhetünk szabadalmat. Victor Ciorbea korábban a Libertateáról kimondta, hogy színes Pravda.