Caritas a bankokban


Hatalmas sorokban ostromolják az emberek a pénzintézeteket. Hol kincstárjegyet, hol bankkötvényt dobnak a piacra, elsöprő sikerrel. A sorok végén elkeseredett kisemberek panaszkodnak, hogy a nagymenők hajnalban elfoglalják a biztosan befutó állásokat, több tíz meg száz millió lejre vásárolnak értékjegyet, nem hagynak azoknak, akik szerény egy-két millióval próbálkoznak.
Ezek a különös pénzügyi fejlemények bizonyos szempontból nagyon előnyösek. A pénzintézetek a nagy kamat ígéretével összeszedik a forró pénzeket, amelyek a legszelídebb rémhír, műpánik esetén is megrohannák a valutapiacot. Aggasztó viszont a hasonlatosság a mostani bankakciók és a Stoica féle Caritas működése között. Akkor is a kisemberek fizettek rá, mert kevéssel és későn indultak. Akkor is szédületes kamatokat fizettek, amíg bele nem fulladtak. Akkor is azzal bolondították meg teljesen az embereket, hogy az első menetek haszonélvezői hatalmas propagandát csaptak millióik lobogtatásával.
A kamatokból meggazdagodók most is a pénzpiac leghatékonyabb agitátorai. Meghökkentő adatot tett közzé a Nemzeti Bank annak szemléltetésére, miért olyan vonzó a lejben tartott bankbetét. Az, aki tavaly március 1-jén 1000 dollárt átváltott lejre, azt betette egy bankba, december utolsó napján betétjét kamatostól kivette, és visszaváltotta dollárra, akkor 1700 dollárja lett. Ha viszont a dollárt kamatoztatta volna, pénztőkéje legtöbb 4–5 százalékkal, azaz 40–50 dollárral gyarapodott volna – ha a bankban hagyja legalább február 28-ig. Honnan származik a 650–660 dollárnyi különbség?
Ha egy bank kivételesen jövedelmező befektetésre ad kölcsönöket, amelyek profitjából fényesen megél a vállalkozó, és jól megfizeti a hitelt, hogy további nagy pénzösszegekkel gyorsan bővíthesse termelését és piacát, akkor a bank is különleges kamatokat fizet hitelezőinek – kisembereknek, kisbetéteseknek is –, hogy jöjjön a pénz. Például a bank gyémántkitermelési vállalkozókat finanszíroz, akik kiterjedt lelőhelyekre bukkantak, és azok kiaknázásához új, több alkalmazott, gép stb. kell, viszont a bevétel, a haszon is gazdagon árad. Vagy féllegális úton gyorsan kell felvásárolni, és illegálisan leszállítani valami izgalmassá vált árut – például embargós országba kőolajat. Ilyen helyzet azonban most nem állhat elő tömegméretekben. Sőt, nemcsak gyémántlelőhelyekre nem bukkannak, hanem a gyenge minőségű szenet is inkább a föld alatt hagyják. Az embargókijátszásoknak is befellegzett, sőt előveszik a Jugoszláv válság egykori haszonélvezőit.
Miből fizetik hát az uzsorakamatokat? Amit biztosan tudunk: az újabb hitelekből. A Caritas is abból élt, hogy a három hónapos határidő kivárása után jelentkezőket az újabb befizetők „hiteléből” elégítették ki. Ugye, már azon gondolkoznak, hogy 500 milliárd lej értékben bocsátanak ki újabb kincstárjegyet. Közben a Vallások Világbankja is gyűjti az óriási bankkamatokban hívők seregét – és pénzét. A többi banknak is emelnie kell kamatait, különben betétesek nélkül marad. A lavina a Caritasszal ellentétben szabályozható: a kincstárjegyek, különleges bankkötvények száma korlátozható. Ezzel azonban az újabb bevételhullámokból származó pénzeket is korlátozzák, a kamatokat pedig továbbra is fizetni kell. Mihez folyamodhat majd a kincstár? Bankjegykibocsátáshoz. Az nem kerül (sok) pénzbe. És katasztrófához sem vezet. Az alacsony életszínvonalhoz szokott nép fizetőképes keresletét kissé még lennebb lehet szorítani, ésakkor a kibocsátott pénztöbblet nem falja fel a piacot.
Vagyis a bérből, tisztességes vállalkozásból, nyugdíjból, munkanélküli segélyből élők még egy kicsit ráfizetnek, a pénztőkések tovább gyarapodnak. Ezt jelenti az, hogy a román pénznem erősebb a román gazdaságnál, és kamatozás tekintetében erősebb minden fortevalutánál. Ezért tehetik meg a pénzintézetek, hogy túlméretezett palotákat építsenek, olyan fizetéseket adjanak, hogy még az altisztjeik is megvethessék az anyagi termelésben dolgozókat, az orvosokat meg pláne.
Ez az ára a lej teljes konvertibilitásának. Majd eldől, hogy megérte-e.
A caritasoknak megérte az a kísérlet, amely egyes szuper bank-szakértők szerint szintén szabályozta a pénzforgalmat. Ők nem fizettek rá.