Megállapodások hitele
Szabadság, 1998. január 30., X. évfolyam, 22. szám
Tegnap hajnalban a Demokrata Párt megígérte, hogy megadja a parlamenti támogatást a Romániai Demokrata Konvencióra és RMDSZ-re zsugorodott kormánynak. Betegesen jóhiszeműnek kell lennie annak, aki ettől nyugodtan fordult a másik oldalára.
Először is meg kell várni azt a bizonyos jegyzőkönyvet, amely majd leszögezi a parlamenti együttműködés feltételeit. Vajon azok mennyire fognak hasonlítani a magántulajdont ellenző és nacionalista ellenzék kikötéseihez? Ha csak részben olyan „igényesek” a Demokrata Párt tagjai, mint Iliescuék és Tabărăék, akkor a parasztpárt és az RMDSZ máris kivonulhat a kormányból. Olyan törekvésekért, amelyeket szociáldemokratákká vagy úgymond nemzeti liberálisokká vedlett egykori nómenklatúrások magukénak vallanak, nem érdemes küszködni.
De egy elfogadható együttműködési megállapodás sem nyújthat teljes biztonságot. Miért, eddig nem volt megegyezés a koalíciós partnerek között? Állítólag még írásban is lefektették. És mégis, össze-vissza szavaztak, amikor valami nem tetszett egyik vagy másik pártnak. Egyedül az RMDSZ volt következetesen becsületes, még olyan ügyekben is, amelyekben nem volt közvetlenül érdekelt. Koalícós partnerhez híven abból indult ki, hogy ami jó a kormányerők többi összetevőjének, az jó az országnak, ergo a nemzeti kisebbségeknek is, tehát emeljük fel a kezünket. Csak fordítva nem működött ez a magatartásforma. Ami jó a magyar kisebbségnek, annak megszavazásakor vagy hiányoztak konvenciós és demokrata párti parlamenti tagok, vagy titkos szavazásba menekülve átálltak a magyarellenes erők oldalára.
Sok esetben nem is szemérmeskedtek. A Demokrata Párt nyíltan kimondta, hogy nem támogatja a parasztpárti elképzeléseket a földtulajdon nagyobb mértékű helyreállításáról. Legyen elég annyi, amennyit Iliescu megengedett. Abból indultak ki, hogy híveik között elvétve sem akad egykori földbirtokos család leszármazottja, tehát nekik nem érdekük az igazságtétel a tulajdonviszonyokban. Az újgazdagok érdekvédelmében azonban elvárták a többi koalíciós partner egyetértését.
Meg aztán ne menjünk messzire, maradjunk a csonkakoalíció egyik friss eseményénél. Radu Vasile, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt alelnöke Strasbourgban Adrian Năstase és egy egységpártos küldött oldalán bizonygatta, hogy Románia már teljesítette az Európa Tanács Parlamenti Gyűlésének jelentésében felvetett követelményeket, a bírálatok és javaslatok szerinte alaptalanok. Nem osztotta Frunda György véleményét arról, hogy a tanügyi törvényt módosító kormányrendelet képviselőházi vitáján helyre kell hozni azt, amit a szenátusban elrontottak. Pedig erre írásos megállapodást kötöttek. Ha a Demokrata Párt csak a parasztpárttól tanult szószegést, már az is bőven elég lesz a legteljesebb kormányzási bizonytalansághoz.
Azért, mert nagy szükségük lesz rá, kívánunk sok türelmet, energiát, kitartást, bizakodást azoknak, akik a továbbiakban megpróbálják a majdnem lehetetlent: a Demokrata Párt parlamenti támogatására alapozva vezetni az országot egy olyan kormánnyal, amelyhez a DP-t már egyéni érdekek sem fűzik.
Először is meg kell várni azt a bizonyos jegyzőkönyvet, amely majd leszögezi a parlamenti együttműködés feltételeit. Vajon azok mennyire fognak hasonlítani a magántulajdont ellenző és nacionalista ellenzék kikötéseihez? Ha csak részben olyan „igényesek” a Demokrata Párt tagjai, mint Iliescuék és Tabărăék, akkor a parasztpárt és az RMDSZ máris kivonulhat a kormányból. Olyan törekvésekért, amelyeket szociáldemokratákká vagy úgymond nemzeti liberálisokká vedlett egykori nómenklatúrások magukénak vallanak, nem érdemes küszködni.
De egy elfogadható együttműködési megállapodás sem nyújthat teljes biztonságot. Miért, eddig nem volt megegyezés a koalíciós partnerek között? Állítólag még írásban is lefektették. És mégis, össze-vissza szavaztak, amikor valami nem tetszett egyik vagy másik pártnak. Egyedül az RMDSZ volt következetesen becsületes, még olyan ügyekben is, amelyekben nem volt közvetlenül érdekelt. Koalícós partnerhez híven abból indult ki, hogy ami jó a kormányerők többi összetevőjének, az jó az országnak, ergo a nemzeti kisebbségeknek is, tehát emeljük fel a kezünket. Csak fordítva nem működött ez a magatartásforma. Ami jó a magyar kisebbségnek, annak megszavazásakor vagy hiányoztak konvenciós és demokrata párti parlamenti tagok, vagy titkos szavazásba menekülve átálltak a magyarellenes erők oldalára.
Sok esetben nem is szemérmeskedtek. A Demokrata Párt nyíltan kimondta, hogy nem támogatja a parasztpárti elképzeléseket a földtulajdon nagyobb mértékű helyreállításáról. Legyen elég annyi, amennyit Iliescu megengedett. Abból indultak ki, hogy híveik között elvétve sem akad egykori földbirtokos család leszármazottja, tehát nekik nem érdekük az igazságtétel a tulajdonviszonyokban. Az újgazdagok érdekvédelmében azonban elvárták a többi koalíciós partner egyetértését.
Meg aztán ne menjünk messzire, maradjunk a csonkakoalíció egyik friss eseményénél. Radu Vasile, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt alelnöke Strasbourgban Adrian Năstase és egy egységpártos küldött oldalán bizonygatta, hogy Románia már teljesítette az Európa Tanács Parlamenti Gyűlésének jelentésében felvetett követelményeket, a bírálatok és javaslatok szerinte alaptalanok. Nem osztotta Frunda György véleményét arról, hogy a tanügyi törvényt módosító kormányrendelet képviselőházi vitáján helyre kell hozni azt, amit a szenátusban elrontottak. Pedig erre írásos megállapodást kötöttek. Ha a Demokrata Párt csak a parasztpárttól tanult szószegést, már az is bőven elég lesz a legteljesebb kormányzási bizonytalansághoz.
Azért, mert nagy szükségük lesz rá, kívánunk sok türelmet, energiát, kitartást, bizakodást azoknak, akik a továbbiakban megpróbálják a majdnem lehetetlent: a Demokrata Párt parlamenti támogatására alapozva vezetni az országot egy olyan kormánnyal, amelyhez a DP-t már egyéni érdekek sem fűzik.