Rendszer a káoszban


Teljes parlamenti vakációban hirtelen, váratlanul kitört a tanügyi törvény nevezetű vulkán. RMDSZ-vezetők nyilatkoztak a koalícióból való kilépésről olyan harciasan, mintha rendkívüli SZKT-ülésre kerülne sor a napokban, parasztpárti elnök fogadkozott, hogy a képviselőházban egészen másként bonyolítják le a vitát, mint a szenátusban, vagyis érvényesítik az RMDSZ-nek tett ígéreteket (többek között azt is, hogy az ukrán nacionalisták nagy örömére a történelmet és a földrajzot csak hivatalos nyelven engedik oktatni, de ezt a diverziót már kezdjük megszokni). A parasztpárti alelnök még tovább ment, és keményen elítélte Pruteanut, mondván, hogy a hozzá hasonlók, akik ennyire megszegik a pártfegyelmet, ekkora kárt okoznak az országnak (ezek szerint magas helyről – külföldről – szólhattak, hogy most már legyen elég), azok keressék máshol a helyüket. Értsd: más pártban. A szociális demokratában, a nagy- vagy a nemzeti románban.
Pillanatig sem vitatható, hogy ezeknek a nyilatkozatoknak minden szava helytálló. Hogy miért nem hangzottak el korábban, azon esetleg csodálkozni lehetne, de, sajnos, már hozzászoktunk, hogy semmin sem csodálkozunk. Azt sem szabad furcsállni, hogy most ilyen hevességgel tör fel ez a kérdés, és hogy miért nem intézik csendben, négy- meg hatszemközti megállapodásokon. A mostani politikai káosz olyan mértékű, hogy az már maga a megtestesült rendszer. Könnyen meglehet, hogy a tanügyi kormányrendelet előráncigálására is van valahol egy elképzelés: minél nagyobb zajjal meg kell lobogtatni a magyar rémképet, hogy legyen min rágódnia Iliescunak, felejtse egy időre a királydrámát, mielőtt egyesek túlságosan belegabalyodnának.
Nem rossz ötlet. Csakhogy ezzel tovább gyarapodik az RMDSZ-jószolgálatok listája. Ha így megy tovább, a koalíciós társak úgy eladósodnak, hogy az ezredfordulóig az ellenszolgáltatások töredékét sem törleszthetik, és nem marad más megoldás számukra, mint újból megnyerni a választásokat.