Sakk a királytól


Bonyolult közéletünkből már csak éppen ez hiányzott: kezdjük az évet találgatással, hogy vajon a királyi ház megváltoztathatja-e az 1923-as alkotmány rá vonatkozó szakaszát. Iliescu szerint nem, mert a király is egyszerű polgár, aki számára a monarchista alkotmány már nincs érvényben, a monarchisták ezzel szemben azt állítják, hogy aki királynak született, az nem válhat egyszerű Iliescuvá.
Mások árnyaltabban közelítenek a kérdéshez, annak reményében, hogy a káposzta is megmarad, és a szomszéd kecskéje is megdöglik. Így például olyan parasztpárti politikusok, akik 1991-ben nem szavaztak az alkotmányra, mert az nem rögzíti a magántulajdon védelmét, most az alkotmány módosítása ellen szállnak síkra. Pedig monarchistáknak vallják magukat, márpedig ez az alkotmány kifejezetten királyellenes. Ki érti ezt? Hát azt, hogy a Demokrata Párt újfent Iliescuék oldalán harcol, ezúttal a köztársaságért? Mint 1990 decemberében, amikor közlekedési rendőrökkel pakoltatta ki az országból az érvényes útlevéllel hazalátogató királyi családot. Bár a barikád oldalának felcserélése ebben a kormánykoalícióban nem újdonság. A hagyományt az a parasztpárti szenátor szülte meg, aki szakbizottságában a nacionalista ellenzékkel együtt szavazott a kisebbségi oktatási jogok ellen.
Mit szűrjünk hát ki a jelenlegi hangzavarból? Kinek drukkoljunk?
Amikor túlbonyolítják a helyzetet – szándékosan, éppen a népbutítás céljából, vagy csak ostobaságból – nem arra kell figyelni, hogy mit mondanak, hanem hogy kik mondják. Így már világos: hét éven keresztül Iliescu mondta meg, hogy mi a jó, és folyamatosan zuhantunk a szakadékba. Tehát ami szerinte rossz irány, arra kellett volna haladni. Lássunk hát végre egy szép mattot a királytól. Vagy a királynőtől.
Ha négyévenként megspórolnánk az elnökválasztás költségeit, már az sem semmi.