Késleltetett kémtelenítési program
Szabadság, 1997. december 29., IX. évfolyam, 200. szám
Vajon mivel tölthették az időt az illetékesek szeptember fatális napjától, amikor megjelent Adrian Severin interjúja az idegen hírszerzéseknek bedolgozó sajtómágnásokról és pártvezérekről, egészen december 22-ig, amikor bejelentették, hogy kémkedés, felforgató tevékenység előfordul, de kémek és felforgatók márpedig nincsenek?
Tekintettel arra, hogy a megfelelő számítástechnikai programcsomagokat ki kellett kérni az eszköztárból, az első 5 (öt) tizednyi másodperc bizonyára feszült várakozással telt el. A következő percekben viszont a számítógépnek kellett várakoznia a kérdés megfogalmazására. Az ezutáni, emberi eszközökkel érzékelhetetlen időkvantumban a következő események zajlottak le:
1. A számítógép kijavította a begépelési hibákat.
2. Az adatkeresési parancsok értelmezése után a számítógép önkéntelenül, az algoritmusból kilépve elgondolkozott, hogy az emberek milyen különös dolgokra kíváncsiak. Bizonyos politikusok és újságok a legnagyobb nyilvánosság előtt rukkolnak ki dörgedelmekkel és kacsákkal, amelyeket aztán a titkosszolgálatok elsődleges adatokként rejtjelezve adnak át megrendelőjüknek, és ezek után komolynak tűnő államférfiak hatalmas erőbedobással arra keresik a választ, hogy ezen újságok vezetői és kétes ügyeket képviselő politikusok közül egyesek vajon szolgál-nak-e idegen érdekeket. Ilyen nyilvánvaló idegenszolgálat volt például a kolozsvári formalinos medence kiteregetése az amputált végtagokkal és az elhalt csecsemőkkel. Több sem kellett azoknak a nyugati csoportocskáknak, amelyek jólétüket és biztonságukat nem szívesen osztanák meg másokkal: Románia elmaradottságát barbár közegészségügyi szokással szemléltethették. Szó se róla, elmaradottság létezik, de arra csak rosszindulatból – vagy a Severin által is hangsúlyozott – tudatlanságból lehet rátenni ekkora lapáttal. Vagy ott a másik példa: Ukrajnában egyes érdekszférák alig várják az alkalmat, hogy megcsonkítsák a szlovák, a ruszin, a belorusz, a magyar, a román és végül, de elsősorban, az orosz kisebbség jogait. Ezt tudva, a számítógép mikroprocesszorában átvillanhat a feltételezés: vajon az ukrán szélsőségesek nem környékezték meg néhány szomszédos állam vezető politikusait, hogy szorítsanak saját kisebbségeiken, teremtsenek nemzetközi jogi előzményeket a többségi, úgymond, érzékenységre? A beszervezettek a maguk során rávehetik alárendeltjeiket, akik hajlamosak bérmentve is fejjel menni a falnak, indítsák el kampányukat. Ennyi adat alapján az ősi, lámpás Eniac számítógép is rájönne, hogy nem babra megy a játék olyankor, amikor a szenátusi kormánytöbbség leszavazza saját kormányának rendeletét.
3. Míg egykoron a hírszerzőfőnökök az elcsípett kémeket cserélték ki egymással, hogy ne kezdjék mindig elölről a költséges kiképzést, napjainkban a szerzett hírek cseréje folyik magas szinten, mérlegkiegyenlítési alapon. Ezért a titkos számítógépeket hálózatba kötik. A másodperc következő töredéke alatt a Severin-ügy kivizsgálásával megbízott számítógép a forró drótok között megkereste a szabad kapacitást.
4. A számítógép külön időkvantumot fordított a magyar kapcsolat kifürkészésére, mert a hazai programok tele vannak a magyar veszély vírusával. A kutatás eredménye: 0 bit. Sőt, negatív információ. Egyes romániai magyar lapok és politikusok sorok és szónoklatok közé rejtve például olyan hátsó szándékot jeleznek Magyarország felé, hogy a leendő magyar egyetemen nem érdemes magyarul tanítani a földrajzot és a történelmet, mert szakszerű közvélemény-kutatások szerint a jelenlegi ötödévesek már amúgy sem értenék meg. Bár a csalafinta módon – nyíltan – kijuttatott információt egyes magyarországi politikusok módosítás nélkül elsajátítják, ezt a diverziót a számítógép nem tudta hova tenni, mi több, ellenkémkedésnek értékelte, ezért a Severin-ügy jelentéséből, mint zavaró tényezőt, kihagyta.
A titkosszolgálat számítógépe ezek után parancsot adott a képernyőnek az eredmény kijelzésére, amely az elektronsugár tehetetlensége miatt majdnem fél másodpercet vett igénybe. Összesen tehát, ha jelentős ráhagyással számolunk, négy perc és másfél időkvantum kellett annak kivizsgálására, hogy Adrian Severin komplett blöffölt-e (az államfő kifejezésével élve), vagy nevén nevezett egy közismert jelenséget.
A fennmaradó mintegy három hónap azzal telt, hogy valahol eldöntötték: kit áldozzanak fel?
Adrian Severint áldozták fel.
Nagyobb a szükség azokra, akik bizonyos lapokban és bizonyos tévéadókban napról napra, estéről estére butítják a horoszkópra és egyéb misztikumra amúgy is hajlamos agyakat? Azokra, akik Adrian Păunescuval és C. V. Tudorral kórusban sugallják a népnek, hogy mit akarnak tőle hallani, amikor fülüket a haza szent földjére illesztik? Roppant furcsa, mert ez a sugallat százalékokban kimutathatóan rontja az ország európai integrációjának esélyeit, és hétről hétre növeli a legvadabb idegengyűlöletet szajkózó párt népszerűségét. A jelenség nem mai keletű, és nem véletlenül bontakoztatták ki az előző balos, nacionalista kormányzat idején. Az Antena 1 kereskedelmi tévéadó hangadóját például tehetségkutató tömegvetélkedőn sem választhatták volna meg jobban bizonyos célnak megfelelően. Ha kell, könnyezni is milyen szívettépően tud. Vajon miért van az, hogy nagy tőkét forgató tömegtájékoztatási eszköz nem a nyugati civilizációhoz közelebb álló személyiségeket állít eszményképnek a nép elé? Valakik nem szeretnének más követendő utat sugalltatni az országnak?
Akikre Adrian Severin rámutatott, 2000-beli választási győzelmük oltárán áldoznak fel országos, nemzeti érdekeket. Saját sírásóit leplezi a mai kormányzat? Valamilyen érdekből? Vagy önkéntes tudatlanságból?
Azt a számítógépet nem ártana erre a kérdéskörre is ráállítani.
Tekintettel arra, hogy a megfelelő számítástechnikai programcsomagokat ki kellett kérni az eszköztárból, az első 5 (öt) tizednyi másodperc bizonyára feszült várakozással telt el. A következő percekben viszont a számítógépnek kellett várakoznia a kérdés megfogalmazására. Az ezutáni, emberi eszközökkel érzékelhetetlen időkvantumban a következő események zajlottak le:
1. A számítógép kijavította a begépelési hibákat.
2. Az adatkeresési parancsok értelmezése után a számítógép önkéntelenül, az algoritmusból kilépve elgondolkozott, hogy az emberek milyen különös dolgokra kíváncsiak. Bizonyos politikusok és újságok a legnagyobb nyilvánosság előtt rukkolnak ki dörgedelmekkel és kacsákkal, amelyeket aztán a titkosszolgálatok elsődleges adatokként rejtjelezve adnak át megrendelőjüknek, és ezek után komolynak tűnő államférfiak hatalmas erőbedobással arra keresik a választ, hogy ezen újságok vezetői és kétes ügyeket képviselő politikusok közül egyesek vajon szolgál-nak-e idegen érdekeket. Ilyen nyilvánvaló idegenszolgálat volt például a kolozsvári formalinos medence kiteregetése az amputált végtagokkal és az elhalt csecsemőkkel. Több sem kellett azoknak a nyugati csoportocskáknak, amelyek jólétüket és biztonságukat nem szívesen osztanák meg másokkal: Románia elmaradottságát barbár közegészségügyi szokással szemléltethették. Szó se róla, elmaradottság létezik, de arra csak rosszindulatból – vagy a Severin által is hangsúlyozott – tudatlanságból lehet rátenni ekkora lapáttal. Vagy ott a másik példa: Ukrajnában egyes érdekszférák alig várják az alkalmat, hogy megcsonkítsák a szlovák, a ruszin, a belorusz, a magyar, a román és végül, de elsősorban, az orosz kisebbség jogait. Ezt tudva, a számítógép mikroprocesszorában átvillanhat a feltételezés: vajon az ukrán szélsőségesek nem környékezték meg néhány szomszédos állam vezető politikusait, hogy szorítsanak saját kisebbségeiken, teremtsenek nemzetközi jogi előzményeket a többségi, úgymond, érzékenységre? A beszervezettek a maguk során rávehetik alárendeltjeiket, akik hajlamosak bérmentve is fejjel menni a falnak, indítsák el kampányukat. Ennyi adat alapján az ősi, lámpás Eniac számítógép is rájönne, hogy nem babra megy a játék olyankor, amikor a szenátusi kormánytöbbség leszavazza saját kormányának rendeletét.
3. Míg egykoron a hírszerzőfőnökök az elcsípett kémeket cserélték ki egymással, hogy ne kezdjék mindig elölről a költséges kiképzést, napjainkban a szerzett hírek cseréje folyik magas szinten, mérlegkiegyenlítési alapon. Ezért a titkos számítógépeket hálózatba kötik. A másodperc következő töredéke alatt a Severin-ügy kivizsgálásával megbízott számítógép a forró drótok között megkereste a szabad kapacitást.
4. A számítógép külön időkvantumot fordított a magyar kapcsolat kifürkészésére, mert a hazai programok tele vannak a magyar veszély vírusával. A kutatás eredménye: 0 bit. Sőt, negatív információ. Egyes romániai magyar lapok és politikusok sorok és szónoklatok közé rejtve például olyan hátsó szándékot jeleznek Magyarország felé, hogy a leendő magyar egyetemen nem érdemes magyarul tanítani a földrajzot és a történelmet, mert szakszerű közvélemény-kutatások szerint a jelenlegi ötödévesek már amúgy sem értenék meg. Bár a csalafinta módon – nyíltan – kijuttatott információt egyes magyarországi politikusok módosítás nélkül elsajátítják, ezt a diverziót a számítógép nem tudta hova tenni, mi több, ellenkémkedésnek értékelte, ezért a Severin-ügy jelentéséből, mint zavaró tényezőt, kihagyta.
A titkosszolgálat számítógépe ezek után parancsot adott a képernyőnek az eredmény kijelzésére, amely az elektronsugár tehetetlensége miatt majdnem fél másodpercet vett igénybe. Összesen tehát, ha jelentős ráhagyással számolunk, négy perc és másfél időkvantum kellett annak kivizsgálására, hogy Adrian Severin komplett blöffölt-e (az államfő kifejezésével élve), vagy nevén nevezett egy közismert jelenséget.
A fennmaradó mintegy három hónap azzal telt, hogy valahol eldöntötték: kit áldozzanak fel?
Adrian Severint áldozták fel.
Nagyobb a szükség azokra, akik bizonyos lapokban és bizonyos tévéadókban napról napra, estéről estére butítják a horoszkópra és egyéb misztikumra amúgy is hajlamos agyakat? Azokra, akik Adrian Păunescuval és C. V. Tudorral kórusban sugallják a népnek, hogy mit akarnak tőle hallani, amikor fülüket a haza szent földjére illesztik? Roppant furcsa, mert ez a sugallat százalékokban kimutathatóan rontja az ország európai integrációjának esélyeit, és hétről hétre növeli a legvadabb idegengyűlöletet szajkózó párt népszerűségét. A jelenség nem mai keletű, és nem véletlenül bontakoztatták ki az előző balos, nacionalista kormányzat idején. Az Antena 1 kereskedelmi tévéadó hangadóját például tehetségkutató tömegvetélkedőn sem választhatták volna meg jobban bizonyos célnak megfelelően. Ha kell, könnyezni is milyen szívettépően tud. Vajon miért van az, hogy nagy tőkét forgató tömegtájékoztatási eszköz nem a nyugati civilizációhoz közelebb álló személyiségeket állít eszményképnek a nép elé? Valakik nem szeretnének más követendő utat sugalltatni az országnak?
Akikre Adrian Severin rámutatott, 2000-beli választási győzelmük oltárán áldoznak fel országos, nemzeti érdekeket. Saját sírásóit leplezi a mai kormányzat? Valamilyen érdekből? Vagy önkéntes tudatlanságból?
Azt a számítógépet nem ártana erre a kérdéskörre is ráállítani.