Jogegyenlőtlenség a kormányban


Érdekes párhuzamba állítani Valerian Stan esetét a Pruteanuéval és az Opriséval.
Valerian Stan veleszületett igazságérzettől hajtva megpiszkálta a bukaresti Tavasz utca villaügyeit, és ezzel megbántott néhány vezető politikust. A baj az volt, hogy nemcsak mostani ellenzékiekbe kötött bele. Az 1989. decemberi fordulat után többen tekintették első számú feladatuknak a fordulat megvalósítását saját életvitelükben is, és beköltöztek Ceauşescu vaskapus utcájának a pánikban megürült házaiba. A korábbi lakosokkal nemsokára civakodás támadt, így a Tavasz utcai elit egy része később átült az ellenzéki padsorokba. Szerencséjükre, mert így áldozatokként térhettek vissza a hatalomba, most már más erők oldalán, amelyeknek jól jönne, ha a luxusnegyedből ki lehetne füstölni a régi lakókat. (Ahol szűkösebb a bőség szaruja, ott a hatalomváltás automatikus lakáscserével járna együtt, természetesen, ha az ellenállás nem lenne olyan makacs.)
Valerian Stan nagyot hibázott politikailag, amikor a „protokollházak” helyzetének rendezését lehetetlenné tette azzal, hogy a pakliba keverte a Demokrata Párt két prominens vezérének ügyét is. Ezért mennie kellett a kormányból. Meglehet, hogy arra is volt egy titkos szerződés a kormánykoalícióban: a Demokrata Párt viselt dolgairól nem beszélnek. Még Corneliu Coposu korábbi álláspontját sem hangoztatják, miszerint „FSN-vel, PUNR-vel, RMP-vel a parasztpárt sohasem köt szövetséget”. De az is lehet, hogy nincs erről megállapodás. Egyesek szerint ebben a kormánykoalícióban nem szükséges mindent papírra vetni. Valerian Stannak akkor is tudnia kellett volna, hogy egy-két házikó miatt nem érdemes ellentéteket szítani a kormányban. Amúgy is van elég más ok a civakodásra.
A Demokrata Párt, az egyik kisebbik kormánypárt erélyes fellépésére a parasztpárt azonnal elhatárolta magát a Polgári Szövetséghez tartozó Valerian Stantól, akinek önfeláldozó gesztusa semmit sem ért, sőt. A vitatott két villa ügyét talán az örökkévalóságig – vagy legalább a következő választásokig – befagyasztották egy ragyogó ötlettel: Petre Roman és Traian Băsescu felajánlotta, hogy kiköltözik. A sajtó is szinte elsírta magát a nemes gesztustól. Aztán a legutóbbi híradás úgy szólt, hogy a szenátus elnökének és a közlekedési miniszternek még nem találtak más, megfelelő lakást. És különben is, milyen sokba kerülne a költözés.
George Pruteanu és Remus Opris egymástól függetlenül (?) a másik kisebbik kormánypárttal kötekedett. Hasonlóképpen – mondhatnánk –, ha nem kellene azonnal fölkiáltanunk: micsoda különbség!
Először is: nem egy-két RMDSZ-politikus anyagi megrövidítését tűzték célul, hanem az egész romániai magyarság jogfosztását. George Pruteanu esetében ez az állítás nem szorul bizonyításra. Remus Opris ugyancsak össznemzetiségi érdeket sértett, mert bukaresti illetőségű apácák erőszakos és törvénytelen betelepítésével Székelyudvarhelyre olyan 80 éves gyakorlatot folytat, amelyet most már nemzetközi egyezmények is tiltanak.
A másik különbség az, hogy a kormánykoalícióban ezúttal sokkal kevesebben és csendesebben állították, hogy ilyesmit nem kellett volna. Továbbá a kormányfő sem igyekezett olyan gyorsan elhatárolódni a kormányprogrammal és a politikai becsülettel ellenkező megnyilatkozásoktól.
A román sajtóból pedig szinte teljességgel hiányzott az a tárgyilagos elemzés, amely Valerian Stan esetében működött, legalább úgy, hogy lelkük mélyén igazat adnak a renitenskedőknek, de a hangulatkavarás miatt elverik rajtuk a port. Sőt, elindult a fenyegetőzés, hogy ha a két „jó” román politikust feláldozzák az RMDSZ oltárán, annak nem lesz jó vége. És ehhez mellékelnek egy felmérést, amely szerint Ciorbeának amúgy is leáldozóban a népszerűsége.
Nincs miért áltatnunk magunkat: bár Pruteanu és Opris sokkal súlyosabban ártott a koalíciós békességnek, mint Valerian Stan, ők a helyükön maradnak, vagy felfelé buknak. A magyar sérelem sokkal kevesebb embert indít meg ebben az országban, mint a Demokrata Párt néhány vezetőjének bánata.
Hát nem ez a normális állapot? Vajon nem mindenkinek a saját inge van közelebb a bőréhez? El lehet-e várni olyan nagy fokú tárgyilagosságot a többségi nemzet részéről, hogy a (látszólagos) román érdek védelmezői ellen emeljék fel szavukat? Ettől még nagyon messze vagyunk. Csakhogy akkor az RMDSZ-től se várják el a kisebbségi jogegyenlőség romániai biztosításának hirdetését a nagyvilágban. Hiszen még a két kisebbik kormánypárt között sincs jogegyenlőség.
Ui.: A parasztpárt hét eleji sajtóértekezletén Radu Vasile pártfőtitkár mosolyogva kételkedett az RMDSZ elvárásának épelméjűségében. Hogy mellőzzék Pruteanut? Miért – tette fel a kérdést – a parasztpárt kéri-e valamelyik RMDSZ-miniszter kicserélését?
Most ne is kérje, mert nincs rá oka. De ha Birtalan Ákos botrányt kavarna – mondjuk összeszűrné a levet Iliescuékkal –, vagy ha Tokay Györgyre rájönne a magyarkodás – például követelné, hogy a gyulai románok ne beszélgessenek anyanyelvükön a Marosról és a Tiszáról –, akkor a parasztpártnak minden oka meglenne a panaszra, sőt felszólíthatná az RMDSZ-t, hogy határolódjon el két volt miniszterétől.