Maradunk – egyelőre másként nem tehetünk


Újságíró-hergeléssel kezdődött és azzal is ért véget a Szövetségi Képviselők Tanácsa és a Szövetségi Egyeztető Tanács ülésének első napja Kolozsváron, december 13-án, Luca napján, amikor állítólag semmit sem szabad elkezdeni, mert annak nem lesz befejezése.
Reggel 9 órakor a sajtónak kiosztották ugyan a kitűzőket, de az csak folyosói tartózkodásra adott lehetőséget. Majd hirtelen megnyílt az ajtó és meghallgathattuk Markó Béla szövetségi elnök előterjesztését. Ezután az újságírókat felkérték a tanácsterem elhagyására, amíg eldöntik, hogy az első napirendi pont – a kormányban maradás vagy kilépés – vitájának idején zárt vagy nyitott legyen az ülés. A szavazat eredményét a leghamarabb azok tudták meg, akik a Király utcában tartózkodtak, ugyanis a diákházi kisterem nyitott ablakaiból minden szó kihallszott. Pár perccel később Dézsi Zoltán SZKT-elnök a lépcsőfordulóról tartott ismertetőjében azt ígérte, hogy az ebédszünetben megerősíti, lesz-e sajtóértekezlet délután 5-kor. Nem erősítette meg, hanem valószínű időpontját 19 órára becsülte. Az esti mese időpontjának közeledtével kijött az előcsarnokba és sajnálattal közölte, hogy a felvetett kérdésekhez nagyon sok személyiség akar hozzászólni, így a sajtótájékoztatót vasárnap reggel tartják meg.
Román laptudósítók méltatlankodtak az eljárás ellen, és fogadkoztak, hogy a tudósítások hangneme majd tükrözi hangulatukat. Máskor talán nem?

Markó Béla előterjesztésében ismételten hangsúlyozta, hogy mindössze két hónapja, a kongresszuson tartott jelentést, most azt nem kell megismételnie, inkább a pillanat jelentőségét hangsúlyozná. A kormányszerep elvállalása is történelmileg egyedülálló lépés volt, a kivonulás vagy maradás eldöntése is történelmi jelentőségű. Alaposan, megfontoltan elemezni kell, hogy ha fél évig lehetett együttműködni a kormánykoalícióban, miért nem lehetett az év második felében is ugyanúgy, összehangoltan dolgozni. A kormányzás egy évének átlaga még pozitív – értékelte Markó Béla –, most azt kell megvizsgálni, ki lehet-e evickélni a hullámvölgyből, avagy a magyar- és RMDSZ-ellenesség tartósan beállt, és ezután csak kompromisszumból kompromisszumba fognak bukdácsolni. Előterjesztésében is kiemelte, hogy a végső döntéshez még nem áll elég adat a rendelkezésre, függőben a tanügyi törvény, Cserehát stb.

Míg az újságírók a teremben lehettek, feltűnt, hogy az Állandó Bizottság egyik tagja, Bodó Barna nem foglalta el helyét az elnökségben. Alkalmi szünetben ennek okáról faggattuk, és megtudtuk: reggel jelentette be, hogy felfüggeszti ÁB-tagságát, tiltakozásból a novemberi rendkívüli SZKT-ülés elmaradása miatt. Annak megtartása nagyon hasznos lett volna, ezt az utóbbi napok eseményei is példázzák. A novemberi SZKT feladatul tűzte volna az írásos megállapodás létrehozását a koalíciós pártvezérek között, amely így is megtörtént, de akkor nem maradt volna titokban. Mert, sajnos – állította Bodó Barna –, nemcsak liberális, demokrata- és parasztpárti, hanem RMDSZ-szenátorok sem tudtak a megállapodásról, így nem figyelmeztethették szövetségeseiket, hogy a tanügyi törvény szakaszainak megszavazásakor ne bosszantsák saját pártelnökeiket.

A megígért sajtóértekezlettel kezdődött a vasárnap reggel, de az újságírók nem kis bosszúságára azzal a bejelentéssel, hogy rövidre kell fogni. Markó Béla tömören ismertette az előző nap vitatémáját, a válsághelyzetet, amelyet a tanügyi törvény szenátusi vakvágánya, a csereháti ügy elmérgesítése, általában az utóbbi hónapok túlfeszített nacionalizmusa és főleg az váltott ki, hogy ezeket a kedvezőtlen folyamatokat meg sem próbálta közömbösíteni a kormányzat. Ha ez így folytatódik, az RMDSZ nem maradhat a kormányban, nem lehet partner a kisebbségi jogfosztásban.
A szombati zárt tanácskozás nagyon hasznos volt az RMDSZ vezetősége számára is, és végül azzal a konklúzióval zárult, hogy a kormányból való kilépést a románok és a magyarok egyaránt megsínylenék. A bentmaradást azonban feltételekhez kell kötni. Elsősorban: a kormánynak nem szabad elnéznie a magyarellenességet. A konkrét feltételek között szerepel az oktatással, a nyelvhasználattal, az egyházi javakkal kapcsolatos problémák rendezése. Az ezekről elfogadott nyilatkozatokat közzéteszik – ígérte Markó Béla. (Valóban, a dokumentumokat megkaptuk, keddi lapszámunkban közöljük.) Kiegészítőjében Takács Csaba többek között elmondotta, hogy az RMDSZ csúcsvezetőségét a szombati tanácskozáson többen bírálták a sajtókapcsolat hiányosságai miatt, összefüggést keresve a nacionalista kampány féktelensége és aközött, hogy az RMDSZ késve reagál a koholmányokra. Dézsi Zoltán a tanácskozás technikai vonatkozásait ismertette, jelezve, hogy az első napirendi pont fontosságának megfelelően majdnem teljes volt a jelenlét.
A kérdésekre adott válaszokból kitűnt, hogy a szombati vita során nem nyilvánult meg a szövetségi és a tiszteletbeli elnök közötti ellentét. Úgyszintén Markó Béla válaszolt arra a kérdésre, hogy eddig milyen kompromisszumokra kényszerült az RMDSZ. A kormányban maradás és a kilépés táborának nagyságára vonatkozó kérdés végül is válasz nélkül maradt. Megtudtuk viszont, hogy a kilépést szavazásra sem bocsátották, hanem csak a bentmardás feltételeit is tartalmazó határozatot szavazták meg, nagy többséggel. George Pruteanu és Remus Opris viselkedésével, az udvarhelyi fejleménnyel kapcsolatban Markó Béla kifejtette ismert álláspontját, majd Takács Csaba rámutatott a kétféle mércére, amellyel egy magyar polgármesterre, egy magyar többségű helyi tanácsra azonnal lesújtanak, ha körzetükben egy templombejáratot építési engedély nélkül megváltoztatnak, ellenben a kolozsvári polgármester engedély nélkül és büntetlenül megkezdhette az ásatást a kolozsvári Főtéren.