Színváltások
Szabadság, 1997. december 6., IX. évfolyam, 283. szám
Szenátusi szakbizottsági kihallgatásakor az új oktatásügyi miniszter még azt mondta, hogy nagyon világosan kijelenti, nem ért egyet az önálló magyar egyetem létrehozásával, mert az nem egyezik az európai szellemmel. Másnapi tévényilatkozatában legalább háromszor mondta azt, hogy nagyon világosan ki kell jelentenie valamit a romániai magyar egyetemmel kapcsolatban, de végül is nem jelentett ki semmit. Az a valami szemmel láthatóan most is benne volt a frissen felkent oktatásügyi miniszterben, de ezúttal nem jött ki.
Vajon mi okozta a torokbeli galuskát?
Az Európa Parlament csütörtökön úgy határozott, hogy a közös piaci államfőknek javasolja: a felvételi tárgyalásokat kezdjék meg az összes jelölttel, vagyis mindazokkal a kelet-európai államokkal, amelyekben szilárd a demokrácia és szavatolják a kisebbségi jogokat. Tehát természetesen Szlovákia kivételt képez, de Romániát tárgyalópartnernek tekintik.
Mit jelent ez? Mint ismeretes, Szlovákiában gyakrabban hangzanak el olyan nyilatkozatok, amelyek bennünket Pruteanu, V. C. T., egy vidéki polgármester, Ion Iliescu és mások, köztük Andrei Marga konjunkturális állásfoglalásaira emlékeztetnek. De ha kiszámítanánk az egységnyi többségi főből az egységnyi kisebbségi főre eső jogkorlátozó nyilatkozatokat és intézkedéseket, Szlovákia talán mindössze egy-két fekete ponttal vezetne ebben a szocialista lóversenyben. Azt is lehetne mondani, hogy fej fej mellett halad a két sereghajtó, de Romániának van egy nagy előnye: a nyeregben ott feszít az RMDSZ mint kormánykoalíciós párt. (Rosszmájúak szerint a nyereg alatt megpuhítva vesz részt ebben a futamban, de ha ez az állítás igaz is lenne, a távoli lelátókról nem vevődik észre a reális politikai státus.)
Ebben a versenyállásban elég lenne a legkisebb botlás, például egy nyelvbotlás, és mindjárt Szlovákia sorsára jutna az ország. Nagyon kell hát vigyázni! Pláne, hogy az Európa Parlament javaslata nem kötelező érvényű. Az Európai Unió államelnökei betartják, ha akarják. Ha időközben nem változik valami a térségben. Ha bekövetkezik egy kis kormányválság, már mindjárt nincs politikai stabilitás. És ha a kormányválságot kisebbségi jogok miatti csetepaté váltja ki, odavész a kisebbségi jogok szavatolásával szerzett vagy vásárolt jó hírnév is.
A helyzetet nehezíti, hogy Victor Ciorbea megígérte: ha ezután a miniszterek egymásra nyilvánosan ujjal mutogatnak, megmutatja nekik az ajtót. Igaz, hogy eddigi viselkedésük alapján ítélve, a magyar miniszterektől és államtitkároktól úgy szabadulhatna könnyebben, ha az önelégült kormánytagoknak helyezné kilátásba a menesztést, de ki tudja, mit hoz a jövő és az SZKT. Még megtörténhet, hogy Tokay fél szájjal odasúgja Marga kollégájának: azt a valamit azért nem kellett volna kimondani, és ezt a mozzanatot megjeleníti a titkosszolgálatokkal együttműködő valamely sajtómágnás. Elindulna a lavina, ugye, és talán ott állna meg, hogy a kisebbségvédelmi tárcához is független szakértőt kérnének fel. Hát ezért jobb azt a valamit visszatartani ezekben a döntő napokban.
Ha ez a fejtegetés helytálló, akkor George Pruteanu kisebbségszomorító ötleteihez sem lesz egy ideig „szerencsénk”. Viszont ha az önkéntes nyelvőrnek mégis elered a beszélőkéje, az még nem cáfolja elméletünket. Meglehet, hogy neki nem szóltak, vagy ő politikailag nem olyan alkalmazkodó, mint az új oktatásügyi miniszter.
Számunkra azonban mindenképpen szomorú – és ezt a Nyugat előtt percig sem szabad rejtegetni –, hogy Andrei Margában, az új oktatásügyi miniszterben, akinek folytatnia kellene a kormánykoalíciós megállapodásokban, alapszerződésekben, ratifikált nemzetközi egyezményekben szereplő kisebbségi oktatási jogok törvényesítését, benne van a kisebbségi egyetem tiltása. Egyszer már kijött, és minden alkalommal ki fog jönni belőle, amikor elhallgatását magasabb érdekek meg nem parancsolják.
Vajon mi okozta a torokbeli galuskát?
Az Európa Parlament csütörtökön úgy határozott, hogy a közös piaci államfőknek javasolja: a felvételi tárgyalásokat kezdjék meg az összes jelölttel, vagyis mindazokkal a kelet-európai államokkal, amelyekben szilárd a demokrácia és szavatolják a kisebbségi jogokat. Tehát természetesen Szlovákia kivételt képez, de Romániát tárgyalópartnernek tekintik.
Mit jelent ez? Mint ismeretes, Szlovákiában gyakrabban hangzanak el olyan nyilatkozatok, amelyek bennünket Pruteanu, V. C. T., egy vidéki polgármester, Ion Iliescu és mások, köztük Andrei Marga konjunkturális állásfoglalásaira emlékeztetnek. De ha kiszámítanánk az egységnyi többségi főből az egységnyi kisebbségi főre eső jogkorlátozó nyilatkozatokat és intézkedéseket, Szlovákia talán mindössze egy-két fekete ponttal vezetne ebben a szocialista lóversenyben. Azt is lehetne mondani, hogy fej fej mellett halad a két sereghajtó, de Romániának van egy nagy előnye: a nyeregben ott feszít az RMDSZ mint kormánykoalíciós párt. (Rosszmájúak szerint a nyereg alatt megpuhítva vesz részt ebben a futamban, de ha ez az állítás igaz is lenne, a távoli lelátókról nem vevődik észre a reális politikai státus.)
Ebben a versenyállásban elég lenne a legkisebb botlás, például egy nyelvbotlás, és mindjárt Szlovákia sorsára jutna az ország. Nagyon kell hát vigyázni! Pláne, hogy az Európa Parlament javaslata nem kötelező érvényű. Az Európai Unió államelnökei betartják, ha akarják. Ha időközben nem változik valami a térségben. Ha bekövetkezik egy kis kormányválság, már mindjárt nincs politikai stabilitás. És ha a kormányválságot kisebbségi jogok miatti csetepaté váltja ki, odavész a kisebbségi jogok szavatolásával szerzett vagy vásárolt jó hírnév is.
A helyzetet nehezíti, hogy Victor Ciorbea megígérte: ha ezután a miniszterek egymásra nyilvánosan ujjal mutogatnak, megmutatja nekik az ajtót. Igaz, hogy eddigi viselkedésük alapján ítélve, a magyar miniszterektől és államtitkároktól úgy szabadulhatna könnyebben, ha az önelégült kormánytagoknak helyezné kilátásba a menesztést, de ki tudja, mit hoz a jövő és az SZKT. Még megtörténhet, hogy Tokay fél szájjal odasúgja Marga kollégájának: azt a valamit azért nem kellett volna kimondani, és ezt a mozzanatot megjeleníti a titkosszolgálatokkal együttműködő valamely sajtómágnás. Elindulna a lavina, ugye, és talán ott állna meg, hogy a kisebbségvédelmi tárcához is független szakértőt kérnének fel. Hát ezért jobb azt a valamit visszatartani ezekben a döntő napokban.
Ha ez a fejtegetés helytálló, akkor George Pruteanu kisebbségszomorító ötleteihez sem lesz egy ideig „szerencsénk”. Viszont ha az önkéntes nyelvőrnek mégis elered a beszélőkéje, az még nem cáfolja elméletünket. Meglehet, hogy neki nem szóltak, vagy ő politikailag nem olyan alkalmazkodó, mint az új oktatásügyi miniszter.
Számunkra azonban mindenképpen szomorú – és ezt a Nyugat előtt percig sem szabad rejtegetni –, hogy Andrei Margában, az új oktatásügyi miniszterben, akinek folytatnia kellene a kormánykoalíciós megállapodásokban, alapszerződésekben, ratifikált nemzetközi egyezményekben szereplő kisebbségi oktatási jogok törvényesítését, benne van a kisebbségi egyetem tiltása. Egyszer már kijött, és minden alkalommal ki fog jönni belőle, amikor elhallgatását magasabb érdekek meg nem parancsolják.