Apácamenhely


Döbbenetes képsorokat láthattunk a minap Zimniceáról. Az 1977-es földrengés után az akkori állampárti városatyák olyan meggyőzően sírták el magukat a város teljes összeomlásáról, hogy Ceauşescu elrendelte pár száz háztömb felépítését. A helyi kiskirályok terve, hogy a „modern” lakótelepre megkapják a munícipiumi rangot és a vele járó nagyobb fizetési besorolást, dugába dőlt. Az egész város megmaradt külmunicípiumnak.
Ezek a háztömbök most ott állnak üresen, kihasználatlanul. A polgármester kétségbe van esve. Szívesen kiadná a lakásokat fiatal házasoknak, de honnan annyi fiatal? Más vidékről bevándorlóknak nem ajánlhatja fel, a városkában nincs munkalehetőség.
A zimniceai polgármester tanácstalan. Szegény. Segítsünk rajta. Hátha van egy olyan különös lakossági réteg, amelynek nincs szüksége munkahelyre? Csak fedélre a feje fölé. Na? Nem találta ki? A görög katolikus apácarendre gondolunk, amely árvákat akar nevelni. Nem mindegy neki, hogy Székelyudvarhelyen, avagy Zimniceán fejti ki áldásos tevékenységét? (Persze, hogy neki nem mindegy, de most tegyük magunkat, hogy nem tudunk semmit.)
És ez korántsem vicc! A kormányban, amelyben RMDSZ-politikusok is vannak, valaki felvethetné a csereháti cirkusz ilyen egyszerű megoldási módját.