A Szőcs Géza-ügy záróakkordja következik?


Le- vagy elszámolnivalók ideje
Legutóbb választási kampány teljében csapott magasra a Szőcs Géza körüli botrány lángja, és mire az egyszerű választópolgár észrevette, hogy nagyobb a füstje, és nem érdemes olyan messzemenő következtetésekre ragadtatnia magát, hogy ha „az egyik ilyen, mások sem lehetnek különbek Deákné vásznánál”, már túl is estünk a választásokon. És emiatt (is) elestünk pár szavazattól. Pedig a polgármester elválasztása a hatalomtól csak néhány tizedszázalékon múlott, továbbá Kolozs megye, a papírforma szerint, még egy RMDSZ-képviselőt juttathatott volna a parlamentbe.
Más, úgymond, elszámolatlan alapítványi ügyeket is hevesen bolygattak az ügykavarók, azzal fenyegetőzve, hogy bizonyos személyeket nehogy listára tegyenek, mert akkor ők kipakolnak. Ennek a taktikának a csődje után a kipakolások elmaradtak, még a célozgatások is teljesen elcsendesültek bizonyos személyek kétes pénzügyeire. Szőcs Géza ügyét – valószínűleg lobogtatásának jóval nagyobb intenzitása és az egykori RMDSZ-főtitkár, szenátor politikától való távoltartását követelő személyek magasabb rangja miatt – időnként még elővették. Több tagból álló brigád utazott Magyarországra a terhelő adatok összegyűjtésére, a Szövetségi Ellenőrző Bizottság állított össze jelentést róla, a Szövetségi Képviselők Tanácsa hozott „elmarasztaló határozatot”. Ennyi? Ilyen „súlyos” az ítélet, miután a választási kampányban köztörvényes bűnözőnek kiáltották ki? Szőcs Géza ezt a határozatot megfellebbezte, mégpedig az SZKT-nál magasabb fórumon, a kongresszuson.
Tiszta szerencse, hogy összeült ez a rendkívüli V. kongresszus, mert ha nem, két év múlva, a rendes kongresszuson újra választási kampányhangulatot kavart volna fel a Szőcs Géza-ügy. Ennek a veszélye így is fennállt, voltak hangok, hogy az újabb adatok megvizsgálásához idő kell, tehát majd a következő kongresszus döntsön a fellebbezés ügyében. Végül kiderült, hogy a kongresszus nem illetékes az SZKT „ítéletének” felülbírálatában, mert az SZKT sem volt illetékes, hogy jogi problémában politikai döntést hozzon. Mint ismeretes, a gordiuszi csomó elvágva így néz ki: a Szövetségi Ellenőrző Bizottság újabb jelentést készít, annak alapján Takács Csaba ügyvezető elnök elhatározza, hogy a végső döntés bíróságra tartozik-e.
– Szőcs Géza ezt a megoldást a kongresszuson helyeselte. Miért? Bízik abban, hogy ezek után a javára dől el a vita?
– Nem. Nem bízom. Azért szavaztam erre a megoldásra, mert ezzel kilépek az RMDSZ ítélkezési köréből. Világosan látom, hogy a jelenlegi RMDSZ-vezetéstől, figyelembe véve összetételét,szándékait, irányomban eddig tanúsított viselkedését, nem számíthatok arra, hogy nekem igazságot szolgáltatna. Ezért fordultam a nagy nyilvánossághoz. Az a dokumentumcsomag, amelyre a kongresszuson utaltam, a nagy nyilvánossághoz szól. Józan ítélőképességgel rendelkező bármely ember annak alapján el fogja tudni dönteni, hogy mi az igazság, bármit mond az RMDSZ. Én vállalom a szembesítést a közvéleménnyel.
– A román bírósággal is?
– Persze, hogy vállalom, hiszen abból a dokumentumgyűjteményből sokkal több minden kitűnik, mint amennyit kínnal-keservvel hajlandók voltak beismerni. Az emberhez vágnak egy tucat millió tartozást, és amikor idehoztam akoronatanút, Hámos Lászlót, aki elmondta a bizottságnak, hogySzőcs Géza nem tartozik ennyivel, semennyivel sem tartozik, sőt, mi tartozunk neki, akkor a bizottság fogát csikorgatva úgy nyilatkozik, hogy nem volt etikus, hogy Szőcs Géza a kongresszus napjáig várt a fellebbezése megindoklásával.
– Tényleg, miért várt?
– Hamarabb nem tudtam idehozni Amerikából a koronatanút, és én a kongresszushoz fellebbeztem, nem tudtam az októberben összeülő kongresszust májusban, vagy augusztusban tájékoztatnia szempontjaimról. Én nem ahhoz a bizottsághoz fellebbeztem, amely rólam egyszer már egy jelentést megfogalmazott. Az ellen fellebbeztem, hiszen az egy igazságtalan, hamis jelentés volt, és ezkiderült abból, hogy a kongresszus második napján a bizottság kénytelen volt visszavonni februári jelentésének 60-70 százalékát, bár ezt úgy tette meg, hogy ne vevődjék észre. Mert a kongresszusi küldött, ha én nem figyelmeztetem, nem vette volna észre, hogy engem februárban és még a tegnap is igazságtalanul vádoltak 13 millió forint elsikkasztásával, amiről mára kiderült, hogy tárgytalan, alaptalan, hazugság. Nekem teljesen tiszta a lelkiismeretem. Ha valakinek elszámolnivalója van velem, azt eddig kötelessége lett volna megtenni, nem pedig évekig rágalmazni. Valószínűleg egyeseknek érdeke, hogy a politikai életbe való esetleges visszatérésemet akadályozzák. Hogy most mi következik? Az ügyvezető elnökség vagy az általam kívánt bírósági utat választja, vagy ha az újabb jelentésben nem lesz elég terhelő bizonyíték, akkor, mint tárgytalant, lezárja az ügyet.
*
Lapunknak nincsenek eszközei, hogy betekinthessen anyagi, pénzügyi kérdésekbe. Sem bel-, sem külföldi hírszerzőkkel nem tartunk kapcsolatot. Ha akarnánk sem tudnánk felmenteni vagy elmarasztalni senkit, aki „kabátlopásba” keveredett. De abban Szőcs Gézának mélységesen igazat kell adnunk, hogy akinek elszámolnivalója van, az idejében intézkedjen. A „piszkos anyagiakat” senki se időzíthesse választási tőkének, mert azzal olyan kárt okoz, amit politikai vagy pénzügyi ellenőrző bizottságok felbecsülni sem képesek.