Ne mondjon le!
Szabadság, 1997. október 9., IX. évfolyam, 234. szám
Adrian Severin a közvélemény szolidaritását kérte zaklatottságában. Egyes politikusok és sajtóvezérek a tettlegességig fokozzák hajszolását, amióta kimondta, hogy közülük némelyek idegen hatalmak beszervezett vagy önkéntelen ügynökei.
Mi késedelem nélkül biztosítjuk teljes együttérzésünkről. Ugyanis lapunk holtbiztosan nem szolgál idegen érdekeket pénzért, mert akkor nem lennénk a templom egeréhez hasonlatos állapotban, vagyis abban a helyzetben, hogy ha kifizetnénk a polgármester amiatti büntetését, hogy magyarul írtuk ki a bejáratra a Szabadság nevét, akkor egy hónapra úszna a fizetésünk. Önkéntelen ügynökök pedig nem lehetünk, annyira nem butultunk el, ezt azzal is bizonyíthatjuk, hogy nincs cédulánk és nem vagyunk Rudotel-fogyasztók. Egyszóval biztosak lehetünk abban, hogy nem vagyunk a Severin-listán, akkor pedig miért ne szolidarizáljunk vele.
De ennél komolyabb okunk is van Severin buzdítására, hogy az istenért, le ne mondjon, mert akkor is igaza van, ha véletlenül nem tudja bizonyítani állítását. Semmi szükség olyan nyomok felkutatására, hogy bizonyos pártvezérek belgiumi vagy más külföldi bankokba milyen származású dollárokat helyeznek el. Elég csak a feltételezés második részét bizonyítani, és azzal el lehet hallgattatni a paprikajancsikat. Vagyis azt, hogy egyes politikusok és sajtómágnások nemcsak anyagi haszonból, hanem tudtukon kívül is szolgálhatnak idegen érdekeket.
Mi nem kell messzire menjünk példáért. Itt van közismert polgármesterünk, aki nemrég még pártvezéri minőségében is óriási szolgálatokat tett Magyarországnak. Sosem fogjuk megtudni, hogy ezért kapott-e valami ellenszolgáltatást, mert az ilyesmit roppant diszkréten intézik – lám, a svájci bankbotrányok csak a fasizmus fölötti győzelem 50. évfordulója után pattantak ki – de az biztos, hogy Funar jelentősen hozzájárult Magyarország gyorsabb euroatlanti betagolódásához és feltöltéséhez nyugati tőkével. Mert elég egy-két Funar-idézettel szemléltetni a romániai állapotokat, és az érdeklődés menten megtorpan az Alföld keleti határánál.
Ugyanaz érvényes a Vadim-idézetekre is. Például arra, amikor kifejtette, hogy ha a székelyek sokat követelőznek, akkor ők elveszik tőlük az áramot, a gázt és a levegőt. Vagyis fizikailag megsemmisítik a székelyeket, ami már nem szabad véleménynyilvánítás, hanem népirtási módszertan kifejtése, ez pedig éppen olyan fasiszta cselekmény, mint a kormányrendeletben rögzített kétnyelvű helységnévtáblák bemocskolása.
Az egyelőre titkos Severin-lista sajtófővezérei között sem kellene akkora sértődöttség uralkodjon, hogy állítólag az egész brancsot gyanúba keverték. Aki úgy érzi, hogy nem rá céloztak, szemlélje derűsen a fejleményeket, ahogyan mi. Aki ellenben érdekből vagy önkéntesen idegen érdeket szolgált, az vállalja tetteit. Mindenki felméri cselekedetei következményeit, aki képes összefüggésekben gondolkozni. Ez a kategória vagy változtasson sajtópolitikáján, vagy ügyesebben űzze tovább az eszét, ha neki megéri. Piacgazdaságban úgysem lehet teljesen megtiltani az erkölcstelen pénzhajszolást.
Nem biztos, hogy bizonyos lapok ellentmondásos tevékenységükért külföldről honoráriumot kapnak. Valószínűtlen, hogy most, amikor néhány évre eldőlt a NATO-ba lépés ügye, valamely idegen hatalomnak érdeke fűződne távoltartásunkhoz. De saját olvasótáborukkal is megfizettethetik azt, hogy, úgymond, nemzeti érdekeket védelmeznek, sőt, nacionalisták, ellenben harsány magyar- és cigányellenességükkel azt a látszatot keltik Nyugaton, hogy itt csak a szikra hiányzik egy újabb balkáni puskaporos hordó robbanásához. Csoda-e, ha az Adevărul és a National olyan hangosan követeli Adrian Severin lemondását?
Mi késedelem nélkül biztosítjuk teljes együttérzésünkről. Ugyanis lapunk holtbiztosan nem szolgál idegen érdekeket pénzért, mert akkor nem lennénk a templom egeréhez hasonlatos állapotban, vagyis abban a helyzetben, hogy ha kifizetnénk a polgármester amiatti büntetését, hogy magyarul írtuk ki a bejáratra a Szabadság nevét, akkor egy hónapra úszna a fizetésünk. Önkéntelen ügynökök pedig nem lehetünk, annyira nem butultunk el, ezt azzal is bizonyíthatjuk, hogy nincs cédulánk és nem vagyunk Rudotel-fogyasztók. Egyszóval biztosak lehetünk abban, hogy nem vagyunk a Severin-listán, akkor pedig miért ne szolidarizáljunk vele.
De ennél komolyabb okunk is van Severin buzdítására, hogy az istenért, le ne mondjon, mert akkor is igaza van, ha véletlenül nem tudja bizonyítani állítását. Semmi szükség olyan nyomok felkutatására, hogy bizonyos pártvezérek belgiumi vagy más külföldi bankokba milyen származású dollárokat helyeznek el. Elég csak a feltételezés második részét bizonyítani, és azzal el lehet hallgattatni a paprikajancsikat. Vagyis azt, hogy egyes politikusok és sajtómágnások nemcsak anyagi haszonból, hanem tudtukon kívül is szolgálhatnak idegen érdekeket.
Mi nem kell messzire menjünk példáért. Itt van közismert polgármesterünk, aki nemrég még pártvezéri minőségében is óriási szolgálatokat tett Magyarországnak. Sosem fogjuk megtudni, hogy ezért kapott-e valami ellenszolgáltatást, mert az ilyesmit roppant diszkréten intézik – lám, a svájci bankbotrányok csak a fasizmus fölötti győzelem 50. évfordulója után pattantak ki – de az biztos, hogy Funar jelentősen hozzájárult Magyarország gyorsabb euroatlanti betagolódásához és feltöltéséhez nyugati tőkével. Mert elég egy-két Funar-idézettel szemléltetni a romániai állapotokat, és az érdeklődés menten megtorpan az Alföld keleti határánál.
Ugyanaz érvényes a Vadim-idézetekre is. Például arra, amikor kifejtette, hogy ha a székelyek sokat követelőznek, akkor ők elveszik tőlük az áramot, a gázt és a levegőt. Vagyis fizikailag megsemmisítik a székelyeket, ami már nem szabad véleménynyilvánítás, hanem népirtási módszertan kifejtése, ez pedig éppen olyan fasiszta cselekmény, mint a kormányrendeletben rögzített kétnyelvű helységnévtáblák bemocskolása.
Az egyelőre titkos Severin-lista sajtófővezérei között sem kellene akkora sértődöttség uralkodjon, hogy állítólag az egész brancsot gyanúba keverték. Aki úgy érzi, hogy nem rá céloztak, szemlélje derűsen a fejleményeket, ahogyan mi. Aki ellenben érdekből vagy önkéntesen idegen érdeket szolgált, az vállalja tetteit. Mindenki felméri cselekedetei következményeit, aki képes összefüggésekben gondolkozni. Ez a kategória vagy változtasson sajtópolitikáján, vagy ügyesebben űzze tovább az eszét, ha neki megéri. Piacgazdaságban úgysem lehet teljesen megtiltani az erkölcstelen pénzhajszolást.
Nem biztos, hogy bizonyos lapok ellentmondásos tevékenységükért külföldről honoráriumot kapnak. Valószínűtlen, hogy most, amikor néhány évre eldőlt a NATO-ba lépés ügye, valamely idegen hatalomnak érdeke fűződne távoltartásunkhoz. De saját olvasótáborukkal is megfizettethetik azt, hogy, úgymond, nemzeti érdekeket védelmeznek, sőt, nacionalisták, ellenben harsány magyar- és cigányellenességükkel azt a látszatot keltik Nyugaton, hogy itt csak a szikra hiányzik egy újabb balkáni puskaporos hordó robbanásához. Csoda-e, ha az Adevărul és a National olyan hangosan követeli Adrian Severin lemondását?