Alaptalan tudósítói megsejtés


Folyik az újságírók közötti tapasztalatcsere a kongresszuson. Egyik nem hallott tisztán valamit, a másik még nincs eléggé „benne a problémákban”, a harmadik a szinkronfordítók munkájára panaszkodik. Valaki pedig csak évődni akar:
– Kolléga úr, mit akartok ti ezzel a kettős állampolgársággal?
– Ne tévesszük össze a funkciókat. A sajtónak nincs döntési joga.
– Jól van, na. Akkor az RMDSZ, illetve a radikális fele mit akar vele?
– Miért vallana radikalizmusra a kettős állampolgárság igénylése? Ha Ukrajnában élő románok kérnének hasonló jogot, azokon is elvernétek a port?
– Ne kavarjuk! Én ha kimegyek Amerikába, amerikai állampolgár leszek és kész.
– Ha kimész, kedves kolléga, az előregyártott jólétbe, akkor tényleg örvendezel, hogy befogadnak, és nem ugrálsz, de az Ukrajnában élő román nem ment ki sehova, csak a határ vonult át a feje fölött néhányszor. Miért ne érezhetné a ti testvéreteknek magát azzal is, hogy van román személyazonossága?
– Mit érne vele? Ha Romániában akarna letelepedni, a személyi igazolvány nem ad lakást, munkahelyet.
– Viszont ha Ukrajna egy időre kívül reked az európai határvonalon, jól fogna neki a román útlevél.
– Miért fáj nektek az ukrajnai románok sorsa?!
– Sorstársak vagyunk.
– Inkább érdekből vagytok sorstársak. Nektek jó volna, ha Bukarest annyit foglalkozna a határon túli románokkal, mint Budapest veletek, és akkor nem lenne feltűnő, hogy nektek megadják a kettős állampolgárságot, ti majd vígan sétáltok az egész világban, mi pedig állunk tovább sorban a vízumért.
– Te hallottál valamit egy ilyen egyezségről az RMDSZ és a magyar kormány között?
– Tudom, hogy így lesz, de rám ne hivatkozz a hírben.
*
Mint már ismeretes, a kolléga megsejtése nem igazolódott be, a kettős állampolgárság igénylését a kongresszus nem iktatta az RMDSZ programjába.